Bár továbbra is tele van érthetetlen furcsaságokkal a kormány szélstratégiája, de azért van jó hír is
Egész országrészek maradhatnak ki a szélenergiás fejlesztésekből az október elején kiadott friss építési szabályozás nyomán, de ez még mindig jobb, mint a korábbi teljes tiltás. Bár a kormány továbbra sem mer nagy lenni a szélenergiában, készül már az a felmérés, amely szerint az ország 1-2 százaléka is elég annyi szélturbinához, ami megoldást jelenthet az időjárásfüggő megújuló energiatermeléssel járó problémák zömére. Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője elmagyarázza, hogyan.
A szélenergia hasznosításának lehetőségétől zárta el a kormány októberben az ország közel harmadát, olyan országrészeket is, ahol kimondottan kedvezőek az adottságok. Ekkor jelent meg – érdemi társadalmi egyeztetés nélkül, még a véleményezésre szabott határidő lejárta előtt – a településrendezési és építési követelményekről szóló, a Lázár János által vezetett Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) által kidolgozott terjedelmes rendelet, amelyen a napelemes ágazat szereplői is felpaprikázták magukat.
A szeles ágazatnál nincs szó erről, hiszen az új rendelettel legalább az elméleti lehetőség most már adott új turbinák telepítésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki elégedett lehetne a helyzettel, vagy a legfrissebb szabályozással. Jelenleg úgy néz ki, hogy a kormány a Nemzeti Energia- és Klímaterv alapján (NEKT) 2030-ig csupán megháromszorozná az igen szerény, 330 megawattos (MW) szeles kapacitást, és az új szélerőműveket egy helyszínen, valahol a Győr-Moson-Sopron megyei Kapuvár környékén engedné a hálózatra csatlakozni. Ugyanakkor az ELTE kutatóinak a napokban publikált elemzése 10-20-szoros növekedést tart szükségesnek és lehetségesnek a 2020-as évek végéig, ráadásul az ország területén nagyjából egyenletesen elosztva.
Az ÉKM új rendelete alapján túl nagy területen vész el a szeles fejlesztések lehetősége, valamint a védett természeti területekkel kapcsolatos korlátozások könnyen felülírhatók – mondta a HVG-nek Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője. Utóbbi esetében kiegészítésére is szükség lenne, nem szerencsés ugyanis, hogy a rendeletben csak az ökológiai hálózatot nevesítik, ami önmagában ugyanis csak egy területrendezési kategória, amit nem túl bonyolult megváltoztatni. Szerinte célszerűbb lenne nevesíteni a Natura 2000-es, a Ramsari és a védett természeti területeket is, amelyek eleve átfedésben vannak az ökológiai hálózattal, ugyanakkor a rájuk vonatkozó szigorúbb szabályokat jogtechnikailag nehezebb kikerülni, vagyis a jelenlegi szabályozásban az eltérő funkció és eljárások miatt a védelmi kategóriák felsorolása elengedhetetlen lenne.
A WWF rövid, látványos videón mutatta be, hogyan változott a szélturbinák telepítésére rendelkezésre álló terület az elmúlt években:
A katonai repterektől és radarállomásoktól lévő 15, illetve 40 kilométeres védőtávolságokat viszont – a nemzetközi gyakorlat alapján – erősen túlzónak tartják. Ez ugyanis összesen körülbelül 27 ezer négyzetkilométernyi területet zár el a szeles fejlesztések elől.
Kiesik például szinte teljes Tolna megye, Békés 80 százaléka, illetve Győr-Moson-Sopron és Veszprém megye közel fele is.
Utóbbi kettő azért különösen fájdalmas, mert itt a legjobbak a szélklimatikus adottságok. Ezzel egész országrészekben hagyjuk ki a lehetőségét annak, hogy ilyenfajta megújuló erőműveket telepítsünk, és ez hátrányos sok vidéki közösség számára – véli a szakember, hozzátéve, hogy azok a települések, amelyeknél tényleg a megváltoztathatatlan körülmények – például a védett természeti területek közelsége vagy a tájképvédelmi megfontolások – miatt nem lehet szélerőművet telepíteni, a turizmus révén még szert tehetnek pluszbevételre. A radarokhoz és repterekhez kapcsolódó korlátozások ugyanakkor ezernyi településtől veszik el a szélturbinák telepítésével lehetségessé váló plusz bevételeket.
Csontos szerint a radarok köré vont pufferzóna teljesen mesterséges, és különösebb probléma nélkül csökkenthető, erre számos jó példa is van a NATO-szövetséges tagállamokban: a katonai radarokhoz kapcsolódó pufferzóna sugara a többi országban alig fele – 15-20 kilométer – az új hazai szabályokban meghatározott 40 kilométeres értéknek. Több helyen párhuzamosan fejlesztik a radarállomásokat és szélturbinaparkokat, előbbieknél szoftverfrissítésekkel, utóbbiaknál speciális festék alkalmazásával csökkentik a zavarást, legyen szó akár Németországról vagy Nagy-Britanniáról. Finnország keleti részében például a nyilvánvaló fokozott kockázat – a NATO-val ellenséges Oroszországgal közös hosszú határ – ellenére kevésbé szigorúak a szélturbinákkal abból a megfontolásból, hogy ezeket a területeket se zárják ki az zöldenergia-átmenetből.
A Nemzetközi Energia Ügynökség ajánlása szerint 5-20 kilométeres zónában egyedi vizsgálat alapján döntés születhet a szélerőműves fejlesztésről, és csak 5 kilométeren belül tartja valóban indokoltnak a teljes tiltást.
Észrevételek voltak, reagálás nem
“Úgy tud a legtöbb társadalmi réteg profitálni a megújulóenergia-fejlesztésekből, ha decentralizáltan valósulnak meg, és az észszerűség keretein belül rugalmasak a szabályok. Ennek az elvnek viszont a mostani szabályozás nem felel meg” – mondta a szakértő. Ezek az észrevételek – számos más szakmai szervezet véleményével együtt – eljutottak az ÉKM-hez a társadalmi egyeztetésre kitűzött egyhetes időszak utolsó napján. Az már kevésbé valószínű, hogy a Lázár János vezette minisztérium egyáltalán fontolóra vette-e volna ezeket: a kormány még ugyanazon a napon, szeptember 30-án kihirdette az új szabályokat.
Pedig lenne jobb irány: inkább térségre szabni a feltételeket, és nem automatikusan elzárni több 10 ezer négyzetkilométernyi területet.
Mindenesetre így is megmarad az ország 23 százaléka, ahol elvi lehetőség nyílhat a szélturbinák telepítésére. Ez mindenképpen nagy eredmény a korábbi állapothoz képest, ami 0 százalék volt,
– mondja Csontos Csaba. Kérdéses azonban, hogy miként valósul meg ez a gyakorlatban.
A kormányzati tervekben szereplő, 2030-ig megháromszorozni kívánt szélenergia-kapacitásokat ugyanis mindössze egyetlen csatlakozási ponton, a Dunántúlon fekvő Kapuvártól 10 kilométernyire délre elhelyezkedő Vadosfa közelében engedik a hálózatra kapcsolni. A HVG korábban megírta, hogy már meg is kapták az engedélyt a kormányhoz – sőt a személyesen a kormányfőhöz – közel állók érdekeltségei, hogy megvalósítsák az óriási, összességében várhatóan több mint száz szélturbinából álló szélerőművet.
Csontos Csaba szerint egyelőre nem tudni, hogy lehet egy nagyon szűkre szabott földrajzi térben elhelyezni az ide szánt 695 MW-nyi szeles kapacitást, úgy, hogy a természeti társadalmi és gazdasági szempontok egyaránt érvényesüljenek;mindenesetre a kormány ezzel kívánja letudni az EU felé tett – ambiciózusnak nem nevezhető – 2030-ra vonatkozó szélenergiás vállalását.
Csakhogy vannak más kötelezettségek, amelyek nyomán ez még akár változhat is. Például, hogy 2026 február végéig minden tagállamnak ki kell jelölnie a megújulóenergia-termelési kapacitások számára könnyített térségeket (Renewables Acceleration Areas – röviden RAAs). Ezek olyan területek, amelyek környezeti érzékenysége alacsony, de megújuló potenciálja magas, ennél fogva jelentősen lerövidíthetők az engedélyezési eljárások, így felgyorsíthatók az ilyen fejlesztések. Ezt az EU Megújulóenergia-irányelve (RED III.) írja elő a tagállamok számára.
Jöhetnek a Könnyített Térségek
Az ezt megalapozó munka pedig már zajlik. Igaz, nem kormányzati háttérintézmény végzi, hanem zömében független szakértők dolgoznak rajta. A munka – amelynek már közzétették az alapdokumentumát is – célja, hogy az összes idevágó, a döntéshozók számára szükséges információt összegyűjtsék. Ennek érdekében átfogó térinformatikai elemzés készül, melynek során műszaki, politikai, társadalmi, környezetvédelmi, tájképi szempontok alapján is mérlegelik a szél- és naperőművek telepítésének lehetőségét azokon a területeken, ahol nincs korlátozás. Az elemzés elkészítése azonban több kihívást is tartogat, hiszen nem könnyű minden szükséges téradatot beszerezni.
Az elemzés eredményeként várhatóan különböző zónákra osztják majd az ország területeit, lesz
- a vörös zóna, ahol egyáltalán nem valósulhatnak meg ilyen beruházások (nemzeti parkok, természetvédelmi területek, lakott területek, radarok körüli pufferzónák stb.);
- a szürke zóna, ahol nem ütközik korlátozó szabályba a szél- és naperőművek telepítése;
- utóbbin belül a fehér zóna, amely elegendő megújuló potenciállal rendelkezik (pl. kedvező a szélsebesség);
- végül pedig ezeken belül jönnek a zöld zónák, ahol elérhetők, vagy elérhetők lesznek a szükséges csatlakozási pontok, amivel reálissá válhat a beruházások műszaki megvalósítása és gazdasági megtérülése.
Mindehhez persze nem lehet majd megspórolni a régóta elmaradt hálózati fejlesztéseket.
Ez az a fajta előregondolkodás, ami nem történt meg a naperőműves fejlesztéseknél. Így fordulhatott elő, hogy ezek közül többet is értékes szántóterületekre telepítettek – emlékeztet a szakértő, aki jelezte, hogy a folyamat során a társadalmat sem szabad kihagyni, egyeztetni kell a helyi érdekeltekkel. Ennek megkönnyítésére szükségesek lehetnek olyan rendelkezések, amik lehetőséget biztosítanak az érintett közösségeknek, hogy valamilyen módon részesüljenek az adott projektek hasznából, és beleszólásuk legyen abba, hogy miként üzemeltetik. Példaként a dán gyakorlatot említette, ahol kötelezően előírják a fejlesztők számára, hogy meghatározott mértékű tulajdonrészt biztosítsanak a helyieknek, ami az efféle fejlesztések elfogadottságát is nagyban segíti egy-egy településen.
Nem vész el minden lehetőség
A szakember szerint az ÉKM által frissen megszabott korlátozásokkal nem vész el minden lehetőség. Így is megmarad egy, az ország területének 23 százalékát kitevő szürke zóna, amelynek felmérése nyomán végső soron összesen 1-2 százaléknyi terület kerülhet a zöld kategóriába, vagyis könnyített térség lehet. Itt is hatalmas a kiaknázható technikai potenciál, akár több tízezer megawattnyi kapacitást is el lehetne helyezni. És érdemes is lenne.
A szakmai konszenzus alapján a meglévő napelemes kapacitásoknak nagyjából a felét célszerű elérni a szélturbinákkal (ezek kapacitásfaktora, azaz kihasználtsága, jó kétszerese a naperőművekének), az országban megfelelően elosztva. Ezzel ugyanis ki lehet egyensúlyozni a naperőműves energiatermelés hiányosságait. Ennek magyarázata, hogy 150-200 méteres magasságban, ahol a mai modern turbinák lapátjai jellemzően dolgoznak, a szélsebesség jóval nagyobb és kiszámíthatóbb, mint ahogy mi azt a felszínen tapasztaljuk. Sőt telente és éjjelente – amikor a naperőművek nem vagy alig termelnek áramot – a szélturbinák jellemzően sokkal több villamos energiát tudnak előállítani, mint nyaranta vagy napközben.
Fejlesztésüknek számos előnye lenne:
- tökéletesen kiegészítenék a hazai napelemes termelést,
- jelentősen könnyítenék a rendszerirányítás dolgát, és
- nagyban hozzájárulnának a vágyott energiaszuverenitáshoz,
- a kibocsátáscsökkentésről nem is beszélve,
- az energiatárolással kapcsolatos fejlesztések jó része is kiváltható, márpedig a szezonális tárolásra még nincs is kiforrott technológia.
Mindez alapján már most is a jelenleg beépített szélerőművi kapacitások tízszeresénél, 3000 MW-nál kellene tartanunk.
Csakhogy a kormány kizárólag a napra és az atomenergiára koncentrál, ami alapvetően hibás, és semmilyen szakmai indokot nem lehet felhozni, hogy ne párhuzamosan fejlesszük, diverzifikáljuk a rendelkezésre állómegújulós a kapacitásokat – mondja a szakember, aki szerint úgy tűnik, további szemléletformálásra lenne szükség a politikai döntéshozók és a lakosság körében is.
A fentebb vázolt alapelvekkel ugyanis minden szakmai szinten egyetértenek, és a WWF Magyarország felmérései is azt mutatják, hogy a társadalomban is elfogadott a szélenergia ott, ahol napi szinten találkoznak vele. Csontos Csaba mégis bizakodó: a napenergiás fejlesztések is messze lepipálták az eredeti terveket, a szélnél sincs ez kizárva, és a potenciál is rendelkezésre áll, csak ki kell aknázni. A most indult szisztematikus energiatervezés révén egyértelműen világossá válik, hogy hol és miként érhető el több ezer MW-nyi kapacitás, ami
egyáltalán nem ördögtől való.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
