Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
„Alapvető gond van a fejlődési modellünkkel. Jelenleg egyetlen olyan ország sincs a Földön, amelyik megfelelne annak a két alapkritériumnak, hogy ökológiailag fenntartható, tehát a planetáris határokon belül van az erőforrás-felhasználása, és hogy ezzel egy időben egy szociális minimumot tudna biztosítani minden állampolgárának. Ez egy érdekes paradox” – mutat rá Dr. Lelkes Orsolya közgazdász, társadalomkutató, képesített coach és pszichodráma vezető, az ENSZ égisze alatt működő nonprofit kutatóintézet, a bécsi European Centre for Social Welfare Policy and Research korábbi igazgatóhelyettese. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a HVG Könyvek gondozásában most jelent meg magyarul is a könyve, a Fenntartható hedonizmus.
Orsolya szerint ezeket az alapkritériumokat se a technológia, se a társadalmi fejlődés fényében sem tudjuk teljesíteni. Elgondolkodtatónak tartja még az elit viselkedését, a jachtokat, a magánrepülőket és a nagyon magas erőforrás-felhasználású jómódot – továbbá azt, hogy mások mennyire tartják ezt a fajta életmódot követendő példának.
A szakértő teljesen érthetőnek tartja, hogy szükség van egy rendszerszintű változásra, kiemelt szerepük van a nagyvállalatoknak, a kormányoknak és a kormányközi megállapodásoknak. „Szükség van egy új rendszerre. Szükség van a korrekcióra. De miért is következne be ez a korrekció, ha mi nem várjuk el a döntéshozóktól?” – veti fel a kérdést az egyéni felelősségvállalás és az egyéni cselekedetek kapcsán. A Fenntartható hedonizmus szerzője szerint fontos, hogy a klímaváltozás kapcsán is tudatosuljon bennünk, fontos, kiket választunk meg, és hogy milyen cégektől vásárolunk. Persze sok a rutin és a megszokás abban, milyen döntéseket hozunk.
HVG Könyvek
Itt találhatja meg a könyvet.
A zCast legújabb adásában a könyvírás fortélyai mellett többek között arról is szó esik, hogy kihátrálhatunk-e a túlfogyasztásból, mennyire értelmezzük félre a jólétet és a jóllétet, továbbá, hogy áttörte-e már a plafont a mainstream közgazdaságban a klímaválság és a fenntarthatóság égető szüksége, vagy olyan alternatív, „kisebb” irányzatok, mint például a nemnövekedés?
