A nap süt, de oda sem bagózunk

Napelemek telepítésével a magyar villamosenergia-fogyasztás többszöröse is fedezhető lenne – állítja a mintegy 50 céget, kutatóintézetet összefogó Integrált Mikro/Nanorendszerek Nemzeti Technológiai Platform (IMNTP) nemrég közzétett jelentésében. Mennyire megalapozott ez az állítás, hol tart Magyarországon a napenergia hasznosítása? – kérdeztük Bársony Istvánt, a MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatóját, az oktatást, kutatást és innovációt egyaránt felkaroló platform szakmai vezetőjét.

hvg.hu: A Hazai napelemhelyzet – kiaknázatlan nemzeti kincsünk című jelentés nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Magyarország napenergia-nagyhatalom lehetne, napelemekkel az ország teljes energiaigénye fedezhető lenne, még külföldre is el lehetne adni. Miből következtettek erre?

Bársony István: Minden országnak szuverén energiaforrása az a napsugárzás-mennyiség, amennyi az ország felületét éri. Nálunk ebből sok van. Évi átlagban 1900–2200 órán át süt a nap, a beeső napsugárzás éves értéke 1300 kilowattóra (kWh) négyzetméterenként, ráadásul a klímaváltozás okán, a hőmérséklet emelkedésével egyre nő a napos órák száma.  Ilyen adottságok mellett kevesebb energiát kellene külföldről behozni, hiszen rendelkezésre áll az „ingyen” energiaforrás, amit „csak” hasznosítani kell.

Bársony István Fotó: mfa.kfki.hu

A napelemek, más néven fényelektromos vagy fotovillamos berendezések elektronok áramlásává, azaz villamos árammá alakítják a napenergiát. Ez az energia persze csak akkor képződik, amikor süt a nap, vagyis az esti, éjszakai csúcsfogyasztás és az energia-előállítás nem feltétlenül esik egybe. A napelemekkel termelt energiát tehát tárolni kell, amire két lehetőség van: a helyszínen akkumulátorokban vagy egy nagy elosztóhálózat tárolóiban. Ez utóbbi révén meg lehet oldani a nagy területen történő elosztást és energiatárolást, hiszen a fölös energiával például vizet pumpálnak egy magasabban fekvő víztározóba, így a víznek megnő a potenciális energiája. Hazánkban azonban erre jelenleg nincs lehetőség, jobbára hiányoznak a szükséges technikai feltételek.

hvg.hu: Úgy tűnik, más feltételek is hiányoznak. Hol tartunk pillanatnyilag a napenergia hasznosításában?

B.I.: Magyarország kiváló klimatikus adottságai ellenére sereghajtó a napenergia hasznosítása terén. A hazai piac a szó szoros értelmében mérhetetlenül kicsi. A mai magyar fotovillamos kapacitás 1 megawattnyi, valamelyest nőtt tavalyhoz képest, de a napenergia termelés így is kevesebb a teljes megújuló energiaforrásból származó, „zöldáram termelés” fél százalékánál. Kétségtelen, a napelemek illetve a vízmelegítésre használt napkollektorok beszerzési ára igen tetemes, egy-egy háztartási installáció az egy millió forintos határt súrolja, 6-8 év a befektetés átlagos megtérülési ideje.

Napkollektorral az éves melegvíz-felhasználás 60-70 százalékát fedezni lehet Fotó: geo-line.hu

Nálunk, ha a beruházás öt éven belül nem térül meg, az emberek általában nem vállalkoznak efféle befektetésre. Itt kellene belépnie az államnak, a hatósági előírások módosításával: bizonyos értékhatár felett, el lehetne rendelni napelemek telepítését, erre adhatnának adókedvezményeket, kamattámogatást, a házszigetelésekhez hasonlóan segíthetnék ezt a fajta energiatakarékos megoldást. Új középületek építésénél az engedélyt napelemek beépítéséhez kellene kötni.

Úgy látjuk, a Széchenyi-tervben van hajlandóság arra, hogy ne kezeljék ilyen mostohán ezt a területet. Az ipari szereplők szerint is jók az adottságaink, hatalmas a belső potenciál, a rendszerstabilitást talán még az sem veszélyeztetné, ha több száz megawattnyi, napenergiából nyert kapacitást kötnének a villamoshálózatra.

hvg.hu: A Széchenyi-terv azonban legfőképp a biomasszát támogatja mint megújuló energiaforrást.

B.I.: Ez a mi nagy szívfájdalmunk. Tudatosítani kell, hogy a biomassza égetési folyamat, ami széndioxidot termel. A biomassza-hasznosítás támogatói erre azzal érvelnek, hogy a növények előzőleg ezt a fotoszintézis során már beépítették a biomasszába, tehát ez csak visszabocsátja a kivont széndioxidot. Igen, csakhogy a napelem harminc-negyven éves élettartama során egy grammnyi széndioxidot sem termel. A biomassza ugyanúgy konzervenergia, mint a kőolaj vagy a kőszén, melyeknél a széndioxid korlátlan felszabadítása akár fel is billentheti a kényes ökológiai egyensúlyt, ami a Földön évmilliók során kialakult.

hvg.hu: Ha a megújuló energiaforrásokat együtt nézzük, hol áll ma Magyarország az EU többi országához képest?

B.I.: Igazodunk az Európai Unió elvárásaihoz, jobbára a megfelelési kényszer uralkodik. Az EU irányelvei szerint tíz éven belül a teljes energiafelhasználás 20 százalékát megújuló energiaforrásból kell fedezni, és egyidejűleg 20 százalékkal csökkenteni kell a széndioxid kibocsátást. Magyarország energiafelhasználása 2009-ben 1150 petajoule (PJ) volt, amiből 5,6 százalék, azaz 65 PJ volt megújuló energia. 2020-ra a tervezett energiafelhasználás 1050 PJ-ra csökken, amiből 13 százalékot, azaz 135 poetajoule-t kellene megújuló forrásból termelni. A megújuló forrásból nyert elektromos energia területén a 2010-es kötelező minimumot teljesítettük, bár a Magyarország számára előírt 3,6 százalékos részarány a legkisebb volt az EU tagországok között.

hvg.hu: Visszatérve a napenergia hasznosításához, mi a helyzet nemzetközi téren?

B.I.: A napelem-gyártás jelenleg a világ legdinamikusabban fejlődő iparága. Az elmúlt öt évben évente 45 százalékos piacnövekedés volt tapasztalható, 2009-ben a piaci forgalom már elérte a 22 milliárd eurót. Jellemzően a napenergia hasznosítása terén azon országok cégei válnak meghatározó szereplővé ahol átgondolt, hosszú távú támogatási stratégia lépett életbe a teljes vertikum mentén: a gépgyártás- és technológia, a modulgyártás, a rendszerintegráció és energiatermelésben a K+F támogatás, a beruházási kedvezmények és a visszavásárlási tarifa összehangolt kialakításával.

Napfarm Kaliforniában. A központi toronyban lévő gőzturbina éjszaka is termel áramot. Fotó: alternativenergia.hu

Európában Németország nagyhatalom ezen a téren. Ők hamar felébredtek, kialakították a megfelelő kutatási hátteret, majd átállították a félvezető iparuknak egy részét napelemek gyártására, és létrehozták a termelt napenergia államilag támogatott, magas áron történő visszavásárlásának rendszerét. Nem utolsó sorban pedig azt az oktatási mechanizmust, amivel már az óvodában a gyerekek fejébe vésik, hogy ez tiszta energia, nem szennyezi a környezetet, az iskolában megtanítják, mi mindent lehet ezzel kezdeni.

Gyorsan jön föl Spanyolország is. Általában a mediterrán országokban a napenergia hasznosításnak nagy kultúrája van. Érdekes módon a skandinávok is sokat áldoznak erre kutatási téren, annak ellenére, hogy ott a napsugárzás összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint például nálunk. Hazánkban Szeged környékén már szinte a spanyolokéval vetekedő besugárzási adatokat mérnek. Románia és Bulgária is elkezdte a napelemek nagyléptékű telepítését. Valamennyi velünk összehasonlítható országban az éves növekedés az utóbbi években száz százalék feletti volt.

hvg.hu: Miért maradtunk így le?

B.I.: Az ország nem készült fel a változásra, holott komoly műszaki adottságaink vannak. Színvonalas a szakirányú felsőfokú képzésünk, komoly kutatási hátterünk és tapasztalatunk van, és működnek hazai napelem-gyártó berendezéseket gyártó cégek. Ezeket a napelemgyárakat kulcsra kész módon Ázsiába szállítják. Az ázsiaiak felismerték, hogy fel kell futtatni ezt a területet akkor is, ha pillanatnyilag még nincs hazai felvevőpiacuk. Legfeljebb amíg nem alakul ki a fizetőképes kereslet, addig Európában adják el a terméket, amit a magyarok által gyártott kínai, thaiföldi gyárakban készítenek. Magyarországon ez nem létezik, mert mi sajnos nem vagyunk képesek rendszerben gondolkozni. Nyolc éve meglátogattam az E-on cég napelem-erőművét München mellett – büszkén mutatták be a mintegy száz bajor iskolákban telepített napelemoktatási moduljukat. A hazánkban is domináló energiaszolgáltatóról van szó. Mikor itthon próbáltunk hasonló modellt kezdeményezni, ugyanaz a szolgáltató szóba se állt velünk, mondván, ez nem Németország. Mentségükre legyen mondva, hogy saját kormányzatunk sem volt partner egy ilyen kezdeményezésben.

A gáz és az olaj gyakorlatilag politikai függőséget indukál, és a gazdasági függés egyértelmű politikai befolyásolási lehetőséget hordoz magában: 20-25 évvel ezelőtt Magyarország a saját energiafelhasználását tekintve majdnem önellátó volt, most közel 80 százalékban importra szorulunk. A napelemekhez viszont nem kell odaszállítani a „tüzelőanyagot”, nem bocsát ki széndioxidot, nem környezetszennyező, nem csinál zajt. Ennél tisztább dolgot nem lehet elképzelni. Akkor miért nem próbáljuk meg ezt is hasznosítani? Húsz éves mulasztást kellene pótolni, erre a gazdasági válság időszaka nem a legjobb kezdési időszak, de azért lenne lehetőség a magyar K+F és ipar belépésére, munkahelyteremtésre.