szerző:
Szabó Fruzsina
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Négy évvel a legutóbbi, komoly szakmai tiltakozást kirobbantó nyelvoktatási stratégia megjelenése után ismét reformötletekkel rukkolt elő az erőforrástárca. De a nyelvoktatás hatékonyságán biztosan nem lehet eleget javítani 2020-ig, amikortól csak nyelvvizsgával lehet felvételizni a felsőoktatásba.

„Annak sokkal jobban örültem volna, ha a fiam nem 200 ezer forintból, különórákon tanult volna meg angolul, hanem az iskolában” − így reagált egy szülő az egyik közösségi oldalon arra a kormányzati tervre, mely szerint 2018-tól az állam átvállalja a 36 évesnél fiatalabbak első közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgájának díját. Az ötletről a nyelvvizsgaközpontok vezetői is a sajtóból értesültek, így esélyük sem volt előtte meggyőzni az erőforrás-minisztériumot arról, hogy a 25–35 ezer forintos vizsgadíj átvállalása egy évvel a választások előtt politikailag ugyan „hatékony” lépés lehet, a vizsgázók számának jelentős emelkedését azonban aligha lehet várni tőle. A nyelvtanulókat ugyanis elsősorban nem a vizsgadíj tartja vissza (a középfokú nyelvvizsgaként elismert emelt szintű érettségi a végzősök számára most is ingyenes), hanem az, hogy a gyenge iskolai nyelvoktatás miatt különórák vagy extra kurzusok nélkül a legtöbbjüknek esélye sincs a bizonyítványszerzésre.

©

Nem véletlen, hogy évek óta egyre kevesebben próbálkoznak. Míg 2008–2011-ben évente 165–175 ezer között mozgott a nyelvvizsgák száma, 2012-ben ez már − többek között a felsőoktatási keretszámok megvágásának hírére − drasztikusan visszaesett, két évvel később pedig csupán 123 ezer nyelvvizsgát regisztráltak. Az államilag finanszírozott nyelvtanfolyamokat kínáló Diplomamentő program ugyan hozott átmeneti emelkedést, de a vizsgák száma 2016-ban sem érte el a 135 ezret, ráadásul több mint 50 ezer sikertelen volt közülük.

Bár az ősszel még arról szóltak a hírek, hogy az oktatási államtitkárság „középtávú nyelvoktatási stratégiát” dolgoz ki, az októberben létrehozott munkacsoport stratégiával nem, csupán egy helyzetértékeléssel és egy kutatási javaslattal állt elő. A nyelvtanárok legnagyobb megkönnyebbülésére. A legutóbbi, Hoffmann Rózsa akkori oktatási államtitkár csapata által jegyzett 2012-es nyelvoktatási stratégia ugyanis a szakmai szervezetek szerint hemzsegett a „szakmai abszurditásoktól” és a „pedagógiai nonszenszektől”. Az angol helyett például a németet ajánlották első idegen nyelvnek, arra hivatkozva, hogy az angol után nehezebben sajátítják el a diákok az állítólag „komplexebb nyelvtani struktúrájú” németet, mint fordított sorrendben, de a nyolcosztályos gimnáziumi tantervbe bepréselt latinórák és az alapfokúnál is könnyebb, A2-es nyelvvizsgák állami elismerése sem arattak osztatlan sikert.

A napokban a kormány elé kerülő javaslatcsomag ezekhez hasonló, komoly szakmai aggályokat felvető ötleteket nem tartalmaz. A dokumentum legfontosabb javaslata egyszerű: a stratégiaírást országos kutatásnak kell megelőznie. „Mi 70 középiskola nyelvoktatásának vizsgálatát céloztuk meg, a mostani tervezet további 100 általános iskolát is bevonna a kutatásba, a módszertan azonban megegyezik” − mondja Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. A nyelvtanárokat, vizsgaközpontokat, nyelvi tanszékeket és nyelviskolákat tömörítő szakmai szervezet ugyanis már tavaly májusban átadta kutatási tervét a minisztériumnak, egyben azt is jelezve, hogy utoljára 2006 és 2009 között készült ehhez hasonló nagy mintás, reprezentatív kutatás, márpedig addig felesleges hozzálátni a nyelvoktatás átszabásához, amíg csak találgatják az eredménytelenség okait. Ha a kormány is rábólint a tervre, 49 millió forintból összesen 15 ezer diák tudását mérik fel, s a kutatásba a pedagógusokat és a szülőket is bevonják.

©

Azt ugyanis senki nem érti − ismerte be Palkovics László oktatási államtitkár a parlament kulturális bizottságának múlt heti ülésén −, hogy miért nem jutnak el a diákok 18 éves korukra a középfokú nyelvvizsgáig, miközben átlagosan 1200 nyelvórát ülnek végig általános és középiskolásként, jóval többet, mint számos más, nyelvtudásban jobban teljesítő ország tanulói. A probléma gyökere valahol a családi háttér, a módszertan, a pedagógusképzés körül lehet. Ezért − bár az államtitkárság azt ígéri, a Nemzeti alaptanterv idei felülvizsgálata után újra napirendre kerül az óraszámok kérdése − aligha újabb nyelvórák beiktatásával orvosolják majd a gondokat. A 9–12. évfolyamos gimnazistáknak az első és a második idegen nyelvből is legalább heti három-három órájuk van, ezen a tanrenden a szakmai szervezetek sem változtatnának, a szakképzésben tanulók óraszámának ügye azonban nem ilyen egyértelmű. A tavaly szakközépiskolákká átkeresztelt egykori szakiskolákban mindössze két nyelvóra van hetente, ez pedig − panaszkodott a HVG-nek egy nyelvtanár − „nemhogy a kommunikációs készség fejlesztésére, de még az általános iskolai tudás szinten tartására sem elég”.

Az általános iskolai tudásra pedig nem mindenhol lehet támaszkodni, a 6. és a 8. évfolyamon 2015-ben végzett angol és német nyelvi mérés eredményei legalábbis sötét képet festenek az iskolai nyelvoktatás hatékonyságáról. A diákok összesített átlagpontszáma sem túl magas, a 8. osztályosok 51–70 százaléka érte el az A2-es szintet, ami az egyszerű szituációkban előforduló kifejezések megértését és használatát jelenti. A részletes eredmények pedig hatalmas tudásbeli szakadékról: a nyelvtudás és a lakóhely közötti szoros összefüggésről árulkodnak. A legalacsonyabb átlagpontszámot angolból és németből is a nógrádi és a borsodi, valamint a Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő 12–14 évesek szerezték, az egyik legrosszabb helyzetű járásban, Encsen és környékén például a hatodikosok mindössze 11 százaléka szerzett „megfelelt” minősítést − míg Budapest V. kerületében ugyanebből a nyelvből ugyanennek a korosztálynak kivétel nélkül minden tagja elérte az elvárt pontszámot. A községekben élő diákok eredményei is jócskán lemaradnak a megyeszékhelyeken és Budapesten élő kortársaikétól. A legrosszabbul teljesítő 206 település kétharmada község, s ezek minden másodika vagy az Észak-Alföld, vagy az Észak-Magyarország régióhoz tartozik. Bár a 2016-os idegen nyelvi mérés eredményeit még nem hozták nyilvánosságra, a helyzet aligha változott: a községekben és az ország hátrányos helyzetű régióiban élő diákok egy részének esélye sincs nyelvvizsgát szerezni 18 éves koráig.

©

Márpedig 2020-tól csak az kerülhet be egyetemre vagy főiskolára, akinek legalább középfokú nyelvtudása van, és ezt emelt szintű érettségivel vagy nyelvvizsgával bizonyítani is tudja. Nem nehéz megjósolni, hogy a szigorítás miatt több tízezren szorulnak majd ki a felsőoktatásból, ráadásul éppen azok, akik gyengébb középiskolába járnak, és a szüleik nem tudják finanszírozni a nyelviskolai kurzusokat és a különórákat. Ezen pedig − mondja Rozgonyi Zoltán − az sem változtat majd, ha jövőre elkészül a nyelvoktatási stratégia, rá egy évre ugyanis már végzősök lesznek azok a középiskolások, akiket a szigorítás elsőként érint majd. Bár az intézkedést több szakmai szervezet és Székely László ombudsman is aggályosnak nevezte, ráadásul a jelenlegi tantervekkel sincs összhangban − a gimnáziumi kerettanterv a 12. év végére az alapfokú nyelvtudás megszerzését célozza meg, nem pedig a középfokúét −, úgy tűnik, a kormány ragaszkodik az új felvételi szabályhoz. Pedig az a felsőoktatási rendszert is megroppanthatja. Az évek óta komoly hallgató- és pénzhiánnyal küzdő, nemrég azonban alkalmazott tudományok egyetemeivé előléptetett volt vidéki főiskolák több ezer leendő felvételizőt veszíthetnek el: a tavalyi adatok alapján van olyan intézmény, ahol tíz elsőéves közül mindössze négynek van középfokú nyelvvizsgája.

SZABÓ FRUZSINA

[email protected]