Interjú Soros Györggyel, a filantróp milliárdossal

Je ne regret rien, semmit sem bántam meg – énekelhetné akár Soros György is, aki 75 éves kora ellenére fiatalos hévvel folytatja filantróp tevékenységét, a demokrácia magvainak szétszórását, jóllehet nem kevés azoknak száma, akik ezt rossz néven veszik tőle. Budapesti villámlátogatásakor szállodai lakosztályában kerestük fel.

Soros György

1930-ban született Budapesten, 7,2 milliárd dollárnyi vagyonával a Forbes 400-as ranglistáján a 24. helyen áll. Qantum Fund-ja a Wall Street történetének legsikeresebb befektetési alapja lett, 30 éven keresztül évente 30 százalékkal gyarapodott. Büszke arra, hogy ő az egyetlen magánzó, aki saját külpolitikát engedhet meg magának. Állam-és kormányfőkkel tárgyal, a rossz nyelvek szerint forradalmak kirobbantásánál segédkezik, és ha kell, valutákat sújt a porba. Állítólag egy milliárd dollárt keresett, amikor 1982-ben padlóra küldte az angol fontot. Jóslatai nem mindig válnak be: a rubel leértékelésekor hírek szerint 2 milliárd dollárt veszített. Bár hivatalosan a „business”-t átadta fiainak, és ő már csak közéleti munkásságot folytat, ezt nem szabad készpénznek venni. Éppen a napokban jelentették a hírügynökségek: Soros 2 milliárd dollárért vásárolt hagyományos hightech cégek részvényeiből. Filantróp tevékenységét 1979-ben kezdte, délafrikai fekete diákok egyetemi tanulmányainak finanszírozásával. Azóta kiépítette a Soros Alapítványok 50 országra kiterjedő hálózatát, évente legalább félmilliárd dollárt költ jótékonysági célokra, végső soron a nyílt társadalom eszméjének terjesztésére. Számos politikai, gazdasági, filozófiai tárgyú könyv szerzője: legutóbbi, tavaly magyarul is, „Az amerikai hatalmi lufi - Az amerikai hatalom visszaterelése a helyes útra” címmel megjelent művében keményen bírálja a Bush kormány politikáját.

HVG: Mindenekelőtt sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Soros Alapítvány új programokat már nem indít, még néhány folyó ügyet elintéz, kasszát csinál, és 2007-ben lehúzza a rolót. Remélhetőleg a többi Soros-intézményt nem fenyegeti ez a sors.

S. Gy.: Szó sincs róla. A Közép-európai Egyetem (CEU) alapítványi tőkéjét 400 millió euróra emeltük, és az egyetem ennek 5 százalékából gazdálkodhat évente, azaz 20 millió euróból, illetve ez az összeg évente további 3 százalékkal növekedhet. Adtunk egy kezdőlökést a CEU keretében működő Business Schoolnak is, kapott 20 millió euró előleget, de hosszú távon nekik lehetőségük lesz a tandíjakból eltartani magukat. És természetesen a budapesti Nyílt Társadalom Intézetnek (OSI), ami évi 400 millió dolláros büdzsével dolgozik, változatlanul kulcsszerepet szánok: továbbra is innen indítják, koordinálják, finanszírozzák az USA-n kívül eső programokat, kezdeményezéseket, továbbra is Budapest lesz a „hub-ja”, tengelye nemzetközi alapítvány hálózatunknak.

HVG: Az egyik ilyen nagyszabású kezdeményezés a cigányság beilleszkedését hivatott segíteni Közép-Kelet Európában. Úgy tudom, Budapestre érkezése előtt Prágában a csehországi romák helyzetének javításáról tárgyalt.

S. Gy.: Valóban, Paroubek cseh miniszterelnök elfogadta javaslatomat, hogy indítsanak be kormányprogramot a romák integrálására, mozgósítsanak ehhez EU-pénzeket, és ezt építsék be a 2007-es költségvetésbe. Ha minden jól megy, tíz éven belül a megszűnhetnek a csehországi roma gettók. Budapestről Bukarestbe megyek, ugyanebben a témában. Nekik is van programjuk, a cigányok helyzetét négy területen - oktatás, egészségügy, állásteremtés és lakásépítés - akarják javítani. Óriási feladatok hárulnak a romániai helyi önkormányzatokra, mind a négy szférát összekapcsolva kellene felszámolniuk a zárt cigánytelepeket. Az idő sürget, a franciaországi események is erre intenek. A térségben persze a legrosszabb helyzetben a szlovákiai romák vannak, akik folyamatosan menekülnek Csehországba és Magyarországra, a határon túlra exportálva a problémát. Remélem, hamarosan a szlovák vezetőkkel is beszélhetek erről az áldatlan állapotról.

HVG: Maga szerint a romák adott esetben ugyanúgy erőszakot alkalmaznának, mit a francia külvárosok lakói?

© Túry Gergely

S. Gy.: Pillanatnyilag inkább a cigányok elleni erőszakos cselekmények a jellemzőek. Még mindig mélyen gyökerezőek az előítéletek, pedig jó lenne, ha a térség közvéleménye felismerné: társadalmi érdek, hogy ne legyen cigánykérdés, ne legyenek gettók. Sajnálatos paradoxon, hogy míg az asszimilálódott cigányokat a közvélemény befogadja, mint nem-cigányokat, ám a gettók vonatkozásában marad az előítélet. És ebben Magyarország sem kivétel.

HVG: Ugyanakkor a pártok felismerték, hogy a félmilliós roma kisebbség szavazásra jogosult tömegei eldönthetik a választások kimenetelét, ezért most körüludvarolják őket.

S. Gy.: Lehet, de az előítéletek alig változtak. Volt egy rémes élményem. A náci megszállás alatt egy derék, mélyen vallásos nő bujtatta anyámat, de én is nála töltöttem 1944 nyarát. A hölgy most már 90 éves, és nemrég meglátogattam. Mint elmondta, a Magyar Nemzetet olvassa, - ezt szokta meg még a háború előttről - és a Magyar Rádiót hallgatja. És ez a tisztességes, rendes nő most sarkos cigányellenes véleményeket fogalmazott meg. Szerinte a cigányok segélyekből élnek, kihasználják az ország segítőkészségét, és akik ezt tagadják, azok hazaárulók. Más európai országokban is népszerűek az efféle nézetek, Bulgáriában például a cigányellenes programmal fellépett és a parlamentbe negyedik legnagyobb pártként bejutott, ultranacionalista Ataka (Támadás) párt népszerűsége rohamosan nő.