Pályáját több mint húsz évvel ezelőtt kezdte az első hazai családsegítő szervezet (a Terézvárosi Családsegítő Központ) kísérleti kialakításakor, abban az időszakban, amikor a szegénységről még tabu volt szólni is, amikor még féllegális, megtűrt-tiltott harcát vívta a - Solt Ottília vezette - Szegényeket Támogató Alap (SZETA). Mezei György megalapította az Újpesti Családsegítő Központot, a rövid időn belül ismertté és elismertté vált ÚJCSAKŐ-t, s Budapest egyik, szegények által legsűrűbben lakott kerületében elkezdte kialakítani a szociális segítségnyújtás új modelljét.

A közvetlen segítésen túl, igen jelentős szervező munkával, szakértők bevonásával kialakította és éveken keresztül működtette az – azóta is egyedül álló - első magyar "alternatív létminimszámítást". A nyolcvanas évek végén időről-időre megjelenő ÚJCSAKŐ-jelentések a szegénységről botránykőnek számítottak, Mezei pedig "fenegyerek" lett az akkori hatalom szemében. De az maradt a rendszerváltást követően is.

Miután a Mezei György vezette ÚJCSAKŐ részt vett a rendszerváltás utáni első civil hajléktalansegítő szervezet, a Menhely Alapítvány megalapításában maga is megszervezte a - szintén hajléktalanokat segítő - Twist Olivér Alapítványt. Munkásságáért a Fővárosi Önkormányzattól az elsők között kapta meg a Budapestért díjat. A hajlék nélküli emberek befogadására létrehozta a Léthatáron Alapítványt is, menedékhelyet, utcai szolgálatokat, a "Világ peremén" idős hajléktalanoknak otthont szervezett, több tucat fiatalt nyert meg és vezetett be a legszegényebbeket segítő munkába. Elindította a "Terem a nyomor" füzeteket, melyek immár az új kor páriáinak mindennapi küzdelmeiről próbáltak meg hírt adni. Kezdeményezője és a legutóbbi időkig aktív résztvevője volt a budapesti hajléktalan emberek helyzetét vizsgáló-elemző "február harmadika" munkacsoportnak.