szerző:
hvg.hu

Miközben a fejlett világ lényegében megbirkózott az analfabetizmussal, és egy-két százalékra tehető az olvasás, a betűvetés és számolás alapjait el nem sajátítók aránya, egyre nagyobb gondot jelent a funkcionális analfabetizmus (más szóval illiteráció). „Az unióban nagyjából 20-30 százalékra tehető a funkcionális analfabéták aránya. Nálunk minden negyedik felnőtt az lehet” – becsült a hvg.hu kérésére Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke. Ma van az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja.

A mellbevágó számokat maga az illiteráció fogalma magyarázza. Bár több definíció is forgalomban van, az UNESCO-é az „érdem”, hogy 1956-ban leírta azt a jelenséget, amellyel a minőségi munkaerő hiányával küszködő ipari társadalmak szembesültek: „Funkcionálisan analfabéta az a személy, aki képtelen gyakorolni azokat a tevékenységeket, amelyekben az írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képtelen arra is, hogy az olvasás, írás, számolás segítségével előmozdítsa a saját, illetve közössége fejlődését.” Márpedig Steklács szerint jóval erősebb elvárásokat támaszt a mai társadalmi környezet, mint ötven évvel ezelőtt: „átutalás elindítása, adóbevallás vagy önéletrajz megírása, felhasználói szerződések apró betűs részeinek átbogarászása korábban nem volt a mindennapok része, míg ma rutinfeladatnak számít, noha kutatóként tapasztalom, hogy egyáltalán nem az.” A kecskeméti börtönben végzett vizsgálata során például csak a válaszadó elítéltek fele tudta hiba nélkül kitölteni a postai csekket, és egyiküknek sem sikerült megbirkóznia egy átutalási megbízással.

A funkcionális analfabetizmus nem szervi eredetű betegség, nem pszichológiai vagy fiziológiai elváltozás okozza, mint a diszlexiát. Nem képességek hiányáról van tehát szó.

De miért ennyire rossz a helyzet? A tudásalapú társadalom támasztotta megnövekedett követelményeken túl az egyik fontos ok a romló olvasáskultúra és a könyv jelentőségének leértékelődése. Pedig az olvasási képesség mindenkinél fejleszthető. Korunk – ezt az 1962-ben már a Gutenberg-galaxis végét jövendölő McLuhan óta tudni – azonban nem igazán kedvez az olvasóknak. A hanyatlás az egész nyugati világban kézzel fogható. Vilém Flusser Amerikára vonatkozó szavai korábban szellemes túlzásként hathattak, ma maga a fenyegető valóság: „A jövőben már csak a történészeknek és más szakembereknek kell írni és olvasni tanulniuk.”

A kilátások nálunk sem rózsásak. A szépirodalom olvasása 1969-ben még a legkedveltebb szabadidős tevékenység volt Magyarországon, hogy 2001-re egy 25 elemes listán már csak a huszadik hely szoruljon vissza. 1985-ben a semmit sem olvasó magyarok aránya 5 százalék volt, 2000-ben pedig már 12. Semmi okunk azt képzelni, hogy a változás iránya azóta megfordult, hiszen a fiatal korosztályoknál még szomorúbb képet mutat az Olvasáskultúránk az ezredfordulón c. reprezentatív vizsgálat: míg 15 esztendő alatt a 15 évesnél fiatalabbak körében a könyvet egyáltalán nem olvasók aránya 36 százalékról 51-re nőtt, addig a rendszeresen olvasóké 19-ről 12 százalékra fogyott.

Persze az okok között ott vannak a „képernyős” kommunikációs műfajok, a tévé meg a komputer is, bár az is igaz, hogy 2001-ben a számítógéppel rendelkező és internethasználó magyarok sokkal gyakrabban látogattak könyvtárba, mint akik a haladás ezen adományaiból nem részesültek. (Nem árt felidézni azonban, hogy hét éve még jóval nagyobb volt a digitális szakadék, és ma már a kevésbé iskolázottaknál, tehetőseknél sem ritkaság a gép és a net. Tehát a 2001-es adatok a netezők akkori társadalmi exkluzivitásából is fakadtak.)

A rendszerváltás utáni magyar közvéleményt talán a 2000-es PISA-felmérés siralmas szövegértési eredményei döbbenthették rá arra, hogy valami nincs rendben nálunk. Az OECD-államok 15 éveseinek körében végzett összehasonlító vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy a magyar diákok szövegértési képessége szignifikánsan alatta volt a nemzetközi átlagnak, és ugyanúgy maradt a 2006-ban elvégzett, tavaly nyilvánosságra hozott mérési eredmények szerint. Pedig régóta tudni lehet, hogy problémák vannak az olvasás tanításával, így az olvasási kultúránkkal. Már egy 1970-es nemzetközi teszt (IEA) rossz eredményei szembesítették a magyar oktatáspolitikát, hogy változtatásra van szükség. Ehelyett elkezdődött a magyarázkodás, hogy miért volt rossz a teszt, és hogy a felvétel körülményei miatt születtek a siralmas eredmények.

Azért az ezredforduló óta végre elindult valami. A PIRLS-vizsgálatok szerint  a 10 éveseknél még jól állunk nemzetközi összehasonlításban, később következik be a hanyatlás. Az egyik legnagyobb baj az volt a magyar közoktatással, hogy az általános iskola negyedik osztályával befejezettnek tekintette az olvasás tanítását, és ötödiktől a tankönyveken túl csak szépirodalmat olvastatott a gyerekkel. Most már legalább ötödikben és hatodikban is lehet ún. „nem szakrendszerű olvasás óra”, noha az is igaz, hogy több iskolában inkább korrepetálnak vagy tehetséget fejlesztenek helyette.

„Az biztos, hogy a literatúrára is szükség van, de Finnországban mindenféle gyakorlatban használatos, például jogi, közgazdasági szöveget vagy éppen táblázatokat és újságcikkeket is olvastatnak a tanulókkal, és évek óta ők vezetik az efféle szövegértési összehasonlításokat. Nem lehet véletlen” – világítja meg a magyar közoktatás hiányosságát Steklács. A kecskeméti tanítóképző nyelvészeti és irodalomtudományi intézetének vezetője szerint az olvasás alapjainak tanításában a módszer csak másodlagos, a tanár személyisége és felkészültsége jóval fontosabb. Az olvasáskutató üdvözli, hogy a kétszintű magyar érettséginek már éppúgy része a szövegértés is, mint az irodalomtörténet: „nálunk a megengedő újító szabályoknál sokkal hatékonyabb a kimeneti szabályozás.” Az érettségire ugyanis az iskolának is fel kell készülnie, mert a nyilvános vizsgán nem blamálhatja magát az általa (is) termelt funkcionális analfabétákkal.

HVG Hetilap

A 6 millió digitális analfabéta országa

Befogadást az Információs Társadalomba - Most! címmel indult el az első hazai civil informatikai foglalkoztatási program. Magyarországon jelenleg mintegy hatmillió ember számít digitálisan írástudatlannak, képzésük nem tűr halasztást.

MTI Világ

Minden harmadik szerb roma analfabéta

Csak minden harmadik szerbiai roma tud írni – állapította meg az UNICEF most ismertetett felmérése, amely elborzasztó képet fest a mintegy félmillió szerbiai roma életesélyeiről.

MTI Világ

Terjed az analfabetizmus Olaszországban

Egyre terjed az analfabetizmus Olaszországban: az Istat statisztikai hivatal szerint immár 1,14 millióan tartoznak ebbe a táborba, hat és fél millió ember pedig csak igen gyengén tud írni és olvasni.

Infinit Tech

Magyarok a digitális analfabéták élén

Milyen szintű képességei vannak az európai polgároknak a számítógép- és internet használat terén? – tette fel a kérdést az Eurostat, az unió statisztikai hivatala, s nem volt szívderítő a kapott válasz.

Vélemény

„A népesség harmada a funkcionális analfabétizmus állapotába süllyed”

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem professzora a hvg.hu-nak adott interjúban keményen bírálja a „rossz irányt vett” magyar oktatáspolitikát, amelynek révén romlik a színvonal, amely nem ad egyenlő esélyeket a diákoknak, s amely ezzel hozzájárul a társadalmi különbségek fenntartásához.

MTI Karrier

Százezer analfabéta Magyarországon

A funkcionális analfabétizmus a munkaerő-piac alsóbb rétegeinél jelenti a legnagyobb gondot. Magyarországon nagyjából százezer analfabéta él.

hvg.hu Tech

Washington D.C. lakosainak egyharmada analfabéta

Az amerikai Állami Oktatási Ügynökség felmérése szerint az USA fővárosában minden harmadik ember funkcionális analfabéta. Ezzel Washington jóval elmarad az amerikai átlagtól, amely szerint a lakosság egyötödének vannak problémái az olvasással és szövegértéssel.