Sólyom és a cigányok

Forrponton a cigány–magyar együttélés. Slágertéma lett a „cigánybűnözés”, miközben förtelmes bűntények áldozataivá váltak cigányok. A legnagyobb gondot mégis a felhalmozódó gyűlölet és félelem jelenti, amely megakadályozza a párbeszédet. A közeledés és a béke gesztusait szomjazza a társadalom. Az államfő megszólalását sürgetik civilek. Mandátuma valószínűleg legfogósabb feladványát kell megoldania Sólyom Lászlónak.

Az elnök Tomoron. Mikrofonpróba © Stiller Ákos

Véletlen egybeesés, ám a veszprémi késelés után a Fidesz elnöksége éppen a városban ülésezett; itt a párt többször is kifejezésre juttatta, nem kíván a felszított cigányellenes közhangulattal szembemenni. Február 9-én Navracsics Tibor frakcióvezető az MKB Veszprém KC társadalmi elnökével tartott közös sajtótájékoztatót. Ezen Hunyadfalvy Ákos arról beszélt, hogy „vannak cigány elkövetők, van cigánybűnözés Magyarországon, aki ezt máshogy gondolja, lapozgassa a jogtudományi egyetemek kriminológiai, kriminalisztika tankönyveit, ott sok érdekes információval találkozik”.

Ezt talán még menthető lett volna azzal, hogy nem maga Navracsics mondta, akinek egyébként is egyre nagyobb a gyakorlata az utólagos kimagyarázkodásban. Csakhogy másnap a Fidesz elnöksége közleményben erősítette meg: „A dolgok nem mehetnek így tovább, itt az ideje az őszinte egyenes beszédnek. Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik.” Mintha bizony különösebb bátorság kellene efféle nehezen igazolható és indulatokat szító kijelentésekhez.

Ezek után Sólyom február 11-én fogadta Orbán Viktort. A pártelnök a találkozó után arról beszélt a sajtónak: az államfőnek elmondta, hogy megfogalmazásaikban a liberális demokrácia értékeit és az emberi méltóságot tiszteletben fogják tartani. Ugyanakkor „világossá kell tenni, hogy a közbiztonság esetében a cigány származású bűnelkövetők, súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentős mértékben, napról napra fokozódó mértékben, érzékelhető mértékben növekszik”. Mindebből éppen az is kiolvasható, hogy az államfő számon kérte Orbánon a Fidesz minapi megnyilvánulásait.

Az ellenzéki párt valóban nincs könnyű helyzetben, mert a szélsőjobboldalon jelentkezett riválisa, a Jobbik egyre nagyobb sikerrel használja fel a cigányellenesség és a „cigánybűnözés” kiméráját. Orbán pártja előtt ott a dilemma, kettős – jelen esetben éppen nagyon is egyenes – beszéddel kifogja-e a szelet versenytársa vitorlájából, vagy pedig esetleges határozott elhatárolódásával dicsőséget ugyan szerez, de szavazókat veszít.

Rázósnak mutatkozik a probléma Gyurcsány Ferencnek és az MSZP-nek is. Miközben a kormányfő úton-útfélen deklarálja elkötelezettségét a romák emancipációja mellett és a rasszizmussal szemben, ha érdeke úgy kívánja, rögvest elillan az eltökéltség. Így kapott parlamenti megerősítést az MSZP-s önkormányzati lobbi által helyeselt „monoki modell”. Legutóbb pedig Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány cigányozása és egynapos menesztése után hajtott végre 180 fokos fordulatot a kormány: Draskovics miniszter előbb erkölcsi döntésnek nyilvánította a főrendőr menesztését, hogy aztán jó megoldásnak nevezze visszahelyezését. A kettő között ott volt a borsodi MSZP-s képviselők lázadása, valamint az, hogy látványosan felszínre tört a „cigánybűnözés” paradigmáját magáévá tevő közhangulat.