Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#16)
Bár a Jobbik Facebook-követői részt vesznek a demokratikus választásokon, valójában elégedetlenek és kiábrándultak az intézményrendszerből – derül ki abból a kutatásból, amit a brit Demos UK készített. A felmérés eredményei kísértetiesen rímelnek Vona Gábor hétvégi kijelentésére, miszerint a Jobbik nem tekinti magát demokrata szervezetnek. Úgy tűnik, a népszerűsége csúcsán lévő Jobbik fél attól, hogy a szabadságharcos retorikát hangoztató Fidesz esetleg elszívja szavazóit.
|
|
"Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk" – jelentette ki a Jobbik elnöke a párt évadnyitó rendezvényén, szombaton. Vona Gábor szavai nagy port kavartak, igaz, a politikus a Kossuth rádió hétfő reggeli műsorában már tompítani próbálta azokat: szerinte a kijelentését nem teljesen idézték, merthogy ő abban az értelemben nem tekinti demokratáknak magukat, amivé a demokrácia mára züllött.
Valószínűleg azonban Vona Gábor nagyon is tudatában volt annak, hogy egy ilyen kijelentés milyen reakciókkal jár, ahogy a párt egy másik vezéralakja, Novák Előd néhány nappal korábbi zászlóégetése sem spontán ötlet volt. Azzal párhuzamosan, hogy a Jobbik vezetése „háborús üzemmódba” kapcsolt, a brit Demos UK – a magyar Political Capital elemző intézettel közösen – nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amely a Jobbik 2263 Facebook-követőjének megkérdezésén alapult. A tanulmány feltárja, hogy kik a Jobbik Facebook-követői, hogyan gondolkodnak, illetve hogy mi motiválja őket arra, hogy a virtuális politikai aktivitásból átlépjenek a hagyományos politikai részvételi formák irányába.
Kiábrándultak a demokratikus intézményekből
Vona Gábor szombati beszédére „rímel”, hogy a Jobbik Facebook-követői ugyan részt vesznek a demokratikus választásokon, ám elégedetlenek és kiábrándultak az intézményrendszerből: 8 százalékuk értett egyet azzal az állítással, miszerint „mindegy, kire szavaz az ember”, ez az arány kisebb, mint az állítással egyetértők aránya a magyar közvélemény egészét tekintve. Ugyanakkor azzal az állítással, miszerint „a politika megfelelő válaszokat ad az engem nyugtalanító kérdésekre”, mindössze 10 százalék értett egyet.
|
|
Vona Gábor feleségével és Balczó Zoltánnal. Emelik a tétet? Fotó: MTI / Kovács Tamás |
A Jobbik Facebook-támogatói rendkívül kevéssé bíznak a főbb társadalmi és politikai intézményekben általában, ideértve a kormányt, az Európai Uniót, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást, a jogrendszert, illetve a médiát. A Jobbik-szimpatizánsok sokkal alacsonyabb bizalomszinttel rendelkeznek az intézményrendszerrel szemben, mint akár a magyar populáció egésze.
Az erőszakot sokan elfogadnák
A Jobbik - erőszakot sugalló - háborús retorikája sem idegen facebookos táborától. A Demos UK kutatása ugyanis rávilágít: nemzetközi összehasonlításban a Jobbik Facebook-követői nagyobb mértékben gondolják azt, hogy az erőszak igazolható, amennyiben jó eredményre vezet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a csoport egésze erőszakos lenne: többen nyilatkoztak úgy, hogy az erőszak nem igazolható, mint úgy hogy igen (41 százalék a 39 százalékkal szemben).
Nem meglepő, de figyelemre méltó, hogy a Jobbik Facebook-követői nagyobb valószínűséggel rendelkeznek negatív attitűdökkel az Európai Unióval szemben, mint a magyar állampolgárok általában. A csoportban tapasztalt leggyakoribb válasz arra a kérdésre, hogy „mit jelent az Ön számára az Európai Unió”, a „nemzeti és kulturális identitás elvesztése” volt (68 százalék), míg a teljes populációban mindössze 5 százalék válaszolt így.
Egy vita végére tett Vona Gábor pontot
„Elemzők között régóta zajlott a vita arról, hogy mennyire tekinthetjük szélsőségesnek a Jobbikot és mennyire demokratikus párt. Volt olyan álláspont, hogy az egész pártot nem szabad csak azért szélsőségesnek bélyegezni, mert egyes nézeteivel nem értünk egyet, mert egyébként a demokratikus kereteket tökéletesen elfogadja. Vona Gábor szombati kijelentése pontot tett a vita végére. A Jobbik magát sem definiálja demokratikusnak, mert a demokráciát valamilyen liberális eltorzulásnak látja, ami csak a kapitalizmus és a pénz hatalmával függ össze” – mondta a hvg.hu-nak Krekó Péter, a Political Capital igazgatója.
Az elemző szerint a Jobbiknak most nem lenne érdeke kockáztatni ezzel a kijelentéssel, mivel a párt támogatása magas. „Egyrészről érthető a Jobbik részéről az a törekvés, hogy amikor a fősodorú politikai közbeszéd radikalizálódik - értve ezalatt, hogy az összeesküvés-elméletek kormányzati szintre emelkedtek -, akkor a pártnak is radikalizálódnia kell. Vona tavaly év eleji beszédében is azt hangsúlyozta, hogy nem ad fel radikalizmusából a Jobbik. A kérdés az, hogy miért kell most ilyen kiszámíthatatlan hatású kijelentést tennie, miközben a Jobbik népszerű” – mutatott rá Krekó Péter. Szerinte valószínűleg attól fél a Jobbik, hogy a Fidesz nacionalista, szabadságharcos retorikája elszívja a szavazóit.
„A Jobbik arra épít, hogy radikalizmusban a Fidesz ne tudjon versenyezni vele. Míg a kormánynak paktumot kell kötnie az IMF-fel és az EU-val, ez a teher nem nehezedik a Jobbikra. Ez az ellenzékiség luxusa” – mondta az elemző. Krekó utalt arra is, hogy kétfrontos küzdelmet akar folytatni a Jobbik, választóvonalat akar húzni nemcsak a Fidesz, de a baloldali ellenzék közé is. Így Vona Gábor kijelentése arra is vonatkozott, hogy pártját nem lehet egy lapon említeni a többi (baloldali) demokratikus ellenzéki szervezettel.
Amelyik kutya ugat...
A radikális megnyilvánulásai ellenére a Jobbiknak azonban csak látszólag érdeke az EU-ból való kilépés hangoztatása. A hvg.hu által megkérdezett jobbikos politikusok többsége korábban lapunknak úgy nyilatkozott: nem tart attól, hogy káruk származna az efféle akcióból, és hasonló véleményen vannak az elemzők is. Igaz, a zászlóégetés és a durvább kijelentések nem teljesen illeszkednek abba a stratégiába, amit - korábbi információnk szerint - a Jobbik követ. Ennek lényege, hogy különösebb akciók nélkül hagyják "kivérezni" a várható megszorítások miatt népszerűségét veszítő Orbán Viktort (illetve a Fideszt), hogy aztán kormányzóképes váltópártként, esetleg koalíciós partnerként léphessenek színre. Most úgy tűnik azonban, hogy a Jobbikot egyre inkább támadó szélsőségeseknek is meg szeretne felelni a párt.
Kedves (megelőgezem a jelzőt) Lillik Zsolt!
Sok mindenben egyetértek Önnel pl. a Jobbik nem náci párt, ugyanakkor azért mert valaki nem szereti az egyik oldalt, abból nem következik hogy automatikusan a másik szekértábort tolja.
Igazából elég sok probléma van. Az egyik hogy a Jobbik végső soron nem különbözik a többi párttól mivel egyetlen célja a hatalommegszerzése és azután megtartani azt. Egyébként nem ülnének a Parlamentben, hanem csinálnának valamit.
A másik probléma hogy nem érdemes vitázni velük, mert leperegnek róluk az érvek. 2010 tavaszán felmerült hogy Bokros vitázhatna Vonával. Nem valósult meg de nem sokat vesztettünk, mivel csak elbészeltek egymás mellett (Bokros az életkeptelen elitista, ultraliberális önngondoskodó mantrájával kb ugyannyit ér mint a nagy magyarok korlátolt álláaspontja).
Az önállóságról: Ön Norvégiát hozza fel példaként. Nos a norvégük teljesen más helyzetben vannak. Egyrészt mert rengeteg szénhidrogénnel rendelkeznek, ezenkívül jelentős a vízenergia felhasználás is. Ezen tényezőknek köszönhetően Norvégia szintem teljesen önellátó energia szempontjából, rólunk ez nem igazán mondható el. Egy másik fontos szempont hogy Norvégiában rendkívül fontos a halászat, amelynek szabályozása nyilvánvalóan ellent mondana érdekeiknek. Ugyanakkor benne vannak az EGT-ben tehát az áruk, szolgáltatások stb szabad áramlása többé-kevésé megvalósul. A léyneg az hogy minden ország helyzete más. Mi már ötszáz éve elvesztettük a függetlenségünket, mindegy hogy formálisan is vagy csak nem hivatalosan. Nem rendelkezünk olyan kinccsel amitől mi önálló politikai téynező lehetnénk. Tekintve hogy Európa közepén vagyunk, szerintem elég logikus lépés hogy az EU-ba integráódtunk. Az igaz, hogy a gazdasági növekedés érdekében mindenképpen nyitni kell a feltörekvő régiók felé, de ez egy másik kérdés.
Egyébként úgy érzem, Ön is a nemzeti önállóság híve. Nos megkérdezem: és mi a f*szt értünk el vele? 1920 után sikerült egy másik olyan háborúba amiben még annyi keresnivalónk sem volt mint az előzőben, plusz elüldöztünk vagy kivégeztünk számos jobb sorsra érdemes embert. A "rendszerváltásról" pedig hát ... Mondjuk hogy még tart.