Amikor a FIFA találkozik az USA-val, akkor a világ többi része csak fogja a fejét, mi mindenből tudnak pénzt csinálni. Az idei foci-vb előtt még csak a dinamikus árazás miatt szidtak a szurkolók mindenkit, akit csak értek, amióta pedig elkezdődött a foci, óriási kritikákat kap az ivószünet, amiről – miután légkondicionált stadionokban és 18 fokban, szakadó esőben is megtartották – már csak a szövetség próbálja azt kamuzni, hogy nem az extra reklámszünetről szól. De az idei világbajnokság már az indulásakor egy ennél is sokkal nagyobb változtatást hozó pénzügyi kísérlet volt.
Katasztrofálisan fel fog hígulni a mezőny – mondták sokan, amikor a FIFA az eddigi 32-ről 48 csapatosra bővítette a létszámot. Most, hogy már alaposan benne vagyunk a csoportkörben, le lehet vonni az első tanulságokat: bár csúcsfocit még nem igazán láttunk, azért szó sincs arról, hogy nézhetetlen 90 perceket okozna a bővítés. Ellenben tényleg túl sok a meccs: amikor naponta 2-3 meccsről szólt a vb, voltak lelkes szurkolók, akik mindet végignézték, most már nehezebb ilyet elképzelni. Muszáj válogatni, és nem csak az időeltolódás miatt.
Arra, hogy miért kellett ekkora létszámemelést végrehajtani, a cinikus válasz nagyon egyszerű: mert minden országnak egy szavazata van a FIFA-ban, függetlenül attól, hogy mennyire erős az ottani foci, úgyhogy a FIFA vezetői örömmel osztogatják a gyengébb csapatoknak a vb-részvétel esélyét az újraválasztás reményében. Ez bármilyen gonoszul is hangzik, nagy adag igazság van benne – de a teljes összkép azért ennél egy fokkal bonyolultabb.
https://hvg.hu/360/20260612_202624-foci-vb-2026-trump-infantino
A 48 csapat rettenetesen sok – 1958 előtt ennyi válogatott még a selejtezőkön sem indult el –, megvolt a kockázat, hogy üzletileg nem jön be. Egyszer még rendben van egy Németország–Curacao 7–1, de ha a meccsek fele hasonló kaliberű volna, akkor nagyon hamar olyan nézettségi számok jönnének, ami miatt a tévék nem akarnának annyira sok pénzt fizetni, amikor majd a következő vb közvetítési jogáról tárgyalnak.
A FIFA-nál azonban elég volt ránézniük az UEFA pénzügyi számaira, és láthatták: a létszámbővítés sokkal többet hoz a konyhára, mint a több meccs miatt jobban eladható reklámidőt.
Persze a matek alapja az, hogy 104 meccs jobban eladható, mint 64, amennyit eddig játszottak, akkor is, ha a színvonal valamelyest csökken. De az európai szövetség, amely szintén nagy létszámemelésekkel próbálkozott, azt tapasztalta: hosszú távon annál nagyobbat is nőtt a bevétel, mint ha csak felszoroznánk a bővítés előtti számokat azzal, amennyivel a meccsszám emelkedett. Ez lebegett a FIFA döntéshozóinak szeme előtt is.
Az UEFA 2016-tól emelte fel az Európa-bajnokságot létszámát 16-ról 24-re, ami 31 helyett 51 meccset jelentett. Az eredmény: a 2012-es 1,39 milliárd euróról a bevétel már 2016-ra 1,9 milliárdra ugrott, ami szép növekedés, de még nem arányos a létszámbővítéssel, a 2024-es Eb viszont már 2,5 milliárd eurót hozott.
Ebből közel másfél milliárdot jelentettek a tévés jogdíjak, 568 milliót a kereskedelmi jogok (azaz minden olyan tárgyért kapott pénz, amire rátették az Eb logóját), nagyjából 300 milliót a jegyeladások, és 100 millió eurót még a meccsnapi költések.
Ennek az üzleti sikerén aztán az európai klubfociban is egy nagy bővítés mellett döntöttek: 2021-ben bevezették a Konferencia Ligát a hármas számú klubsorozatnak, 2024-től pedig a Bajnokok Ligája és az Európa Liga létszámát 36 csapatosra emelték. Az emelés utáni első, 2024/25-ös szezonban 5 milliárd euróra ugrott a klubfociból érkező bevétel az előző szezonbeli 4,3-ról (utóbbi egy kicsit bonyolult számítás után jött ki úgy, hogy a teljes 2023/24-es szezon bevételéből kivonták az Eb-nek köszönhetően befolyt pénzt), a még nem lezárt 2025/26-osra pedig 5,1 milliárdot várnak.
Ez persze akármilyen impozáns is, a meccsek számának növekedésével nem tartja a lépést: 2019-ben még 80 csapat játszott 210 meccset az európai ligák főtábláin, 2023-ban 96 csapat 263 meccset, 2025/26-ban már 108 csapat 531 meccsét figyelhetnénk, ha lenne kapacitása bárkinek is ennyit figyelni. Ebből kiszámolható:
az egy csapatra jutó bevétel nőtt a klubfociban, az egy meccsre jutó bevétel viszont már csökkent a létszámnövelés után, ami azért mutatja, hogy vannak határai ennek a stratégiának.
De vajon hol vannak azok? Ez részben marketing kérdése is: a 36 csapatos BL népszerű, de a tavaly 32 csapatosra bővített klubvilágbajnokságra a legtöbb szurkoló nyári edzőmeccsként tekintett.
https://hvg.hu/gazdasag/20250610_FIFA-klubvebe-klubvilagbajnoksag-Miami-Messi-DAZN-Szaud-Arabia-ebx
Az igazi kulcskérdés viszont az lehet, hogy mennyire lehetnek izgalmasak a meccsek. Ez volt az, amiben a valóság a leginkább rácáfolt a kétkedőkre: az elmúlt három, 24 csapatosra növelt Eb-n összesen két csoportmeccs vége lett megalázó különbség (2021-ben Szlovákia–Spanyolország 0-5, 2024-ben Németország–Skócia 5-1), és a klubfociban is ugyan az esélyesek nyerik a nagy sorozatokat, de egy-egy meccsen belül nincs végzetes szakadék a nagyok és a kicsik között.
A magyarázat logikus, a mostani vb-n is azt láthatjuk, hogy az erős válogatottak egy hónapra próbálják beosztani az erejüket, ezért lehet visszafogottabb a játékuk a csoportkörben. A középmezőny viszont úgy megy oda, hogy tudják, ez a pár csoportmeccs, esetleg egy egyenes kieséses kör a lehetőség, hogy mindent kiadjanak magukból. Ez azt eredményezi, hogy nincsenek brutális tönkreverések, a középcsapatok szurkolói azt érezhetik, hogy van esélyük – és persze azt, hogy az első meccsek nem jelentenek sokat a végkimenetel szempontjából.
https://hvg.hu/sport/20260616_foci-vb-2026-vozinha-portre-zold-foki-koztarsasag-kapus-spanyolorszag-csoda
Ez látszik a klubfociban is: az új lebonyolítási rendszerben, amikor a Bajnokok Ligája 36 csapatos alapszakaszából az első 24 továbbjut, eddig mindkét tornát a Paris Saint-Germain nyerte meg úgy, hogy az alapszakaszt 2024/25-ben a 15., 2025/26-ban a 11. helyen zárta. És az ő példájuk nem egyedi. Rotálni kell, beleférnek a lelazsált meccsek a nagyoktól, addig is a középcsapatok, akik még az alapszakasznál játszhatják életük meccseit, hozhatják a bevételt.
A gond ott van, hogy nem lehet a végtelenségig nőni. A klubfociban még megcsinálhatták, hogy behoztak egy harmadik számú európai sorozatot, amikor már túl sok csapatot akartak kiengedni nemzetközi színtérre, a válogatottak esetében azonban nincs szó arról, hogy mondjuk B-világbajnokságot tartsanak a jégkorong mintájára. Úgyhogy amikor olyanokon gondolkoznak, mint egy 60 csapatos vb, ott már erősen feszegetik azt a határt, amikortól túl nagy lesz a különbség a legjobbak és a legrosszabbak között. De nem lehet megmondani, hogy hol van pontosan ez a határ.
És megjelent egy olyan szempont is, ami egy más bevételi forrásban okozhat kárt: a selejtezők könnyedén unalomba fulladhatnak. Dél-Amerika selejtezői például már most is arról szólnak, hogy a tíz csapat közül a három leggyengébbet kiejtsék, a negyedik legrosszabbat interkontinentális pótselejtezőre küldjék. Európában pedig korábban a selejtező korábban akár egy évnél tovább is tartott, 5-6 hazai meccset jelentettek minden csapatnak, azok minden bevételével együtt, és a gyengébb csapatok is kifoghattak igazi sztárellenfeleket. Most két hónap alatt lezavarják, vannak, akiknek csak 3 hazai meccsel (mint ahogy Magyarországnak is legutóbb), és ennek annyi a tétje, hogy ki jut be a kontinens legjobb 28 csapata közé, hogy jöhessen a pótselejtező a 13-28. helyezetteknek négy helyért. Egy újabb bővítéssel már ott volna az a kockázat is, hogy érdektelenné válik a két nagy torna közötti időszak legtöbb meccse. Kérdés, hogy ezt a kárt bevállalnák-e.
Nyitókép: A kolumbiai Campaz megszerzi csapata harmadik gólját Üzbegisztán ellen a 2026-os világbajnokságon, június 17-én, a Mexikóvárosi Stadionban. Fotó: AFP / Alfredo Estrella
Foci-vb 2026
Június 11. és július 19. között az amerikai focivébére figyel a világ. Három házigazda, 16 helyszín, 48 csapat, 104 mérkőzés – sosem rendeztek még ilyen nagyszabású futballtornát. Kövesse a HVG-n a világbajnokság minden rezdülését.
