Ő kezdeményezte az elmúlt években az EU és más szervezetek által vitatott magyar jogszabályok (médiatörvény, új alkotmány, bírósági reform) módosítását, mindig támogatta a hazai civil szervezeteket, akikkel kifejezetten jó viszonyt ápol – ezek voltak Navracsics Tibor legfontosabb érvei a neki szegezett kritikus kérdésekre.

A baj csak az, hogy Navracsics Tibor nyilvános megszólalásait tekintve nem tudjuk megragadni azt a pontot, ahol komoly nyomást gyakorolt volna saját kormányára a vitatott törvények módosítása céljából, sőt, még csak olyat sem, ahol esetleg kezdeményező jelleggel vetett volna fel bizonyos változtatási lehetőségeket. Ezzel szemben az igazságügyi miniszter és miniszterelnök-helyettes minden esetben védte a kormánya lépéseit. Azt hangoztatta, a bírálók nem értik vagy „félreértik” bírálatuk tárgyát, vagy végső esetben azt mondta, hogy a kormány kvázi külső nyomásnak engedve változtat.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a módosító előterjesztéseknek aztán ki volt a gazdája, akkor természetesen igaza lehet Navracsics Tibornak. De ki másra szignózta volna a kormányfő ezt a feladatot, ha nem a minisztériumok közötti egyeztetésekben is a jogalkotói munkában koordináló szereppel bíró igazságügy-miniszterre?

"Nem ezt ígérte"

Vegyük a médiatörvényt. Ezen az Európai Bizottság nyomására változtatott a kormány, azt követően, hogy az Alkotmánybíróság is több pontban alkotmányellenesnek találta a jogszabályt. Navracsics Tibor kételyeit nem hangoztatta előzetesen, sőt igazságügy-miniszterként az Ab-határozat után még külön kérte az Alkotmánybíróságot, hogy értelmezze saját határozatát, mert a kormány csak ennek ismertében tud változtatni a törvényen.

Más a helyzet kint, és más Budapesten

MTI / AP / Thierry Monasse

A médiatörvénnyel kapcsolatban vívta egyik legemlékezetesebb „csatáját” is, természetesen a jogszabály védelmében Navracsics Tibor, amikor az Európai Parlament bizottsági ülésén szólalkozott össze Neelie Kroes telekommunikációs biztossal. Kroes ugyanis azt mondta, négyszemközt teljesen mást ígért neki a magyar miniszter, mint amiről végül is a bizottságban beszélt (nevezetesen, hogy a magyar kormány kikéri az Európa Tanács teljes körű véleményét, és ennek értelmében változtatja meg a jogszabályt). Navracsics Tibor ehhez képest csak annyit ígért meg, hogy csak akkor módosítanak, ha az ajánlások nem ütköznek a magyar alkotmányba.

Az igazságügyi reformmal kapcsolatban a Velencei Bizottság fogalmazott meg bírálatokat, ezek hatására a kormány hajlandó volt módosításokra, de 2012 márciusában Navracsics Tibor még arról beszélt, vitatkozni fognak a testület álláspontjával, a módosításokat pedig „jobb a békesség-alapon” hajtják végre, mert az EU és a Velencei Bizottság úgymond „félreérti a reform szándékait”.

Az igazságügyi reform egyik sokat kritizált elemeként a kormány a Szájer József felesége által vezetett Országos Bírósági Hivatal hatáskörébe helyezett volna egy sor fontos hatáskört (ügyáthelyezések, igazgatási ügyek), tény, hogy ezen végül Navracsics Tibor módosító javaslatára változtatott a kormány, igaz, a módosítások itt is a Velencei Bizottság álláspontját tükrözték.

Navracsics Tibor 2013 tavaszán kiállt a kormány álláspontja mellett az EU által szintén bírált úgynevezett negyedik alkotmánymódosítás mellett is, aminek értelmében a Fidesz egy sor, az Alkotmánybíróság által korábban alaptörvény-elllenesnek minősített jogszabályt egyszerűen az alkotmány részévé tett – megakadályozva ezáltal, hogy az Ab újra vizsgálhassa ezeket. A trükközés része volt többek között a választási kampány szabályainak átírása, a hajléktalanság kriminalizálása, a felsőoktatási reform, a gyűlöletbeszéd újraszabályozása. Navracsics Tibor ebben az esetben is hosszú, 15 oldalas levélben állt ki kormánya álláspontja mellett.

Csak rosszindulat?

Azt sem állíthatjuk, hogy az EU-ból érkező észrevételekre bármiben is másképp reagált volna Navracsics, mint az Orbán-kormány többi tagja. A miniszter ugyanazt a mantrát mondta fel, mint amivel a kormánytagok máig visszautasítják a külföldi bírálatokat. Az Alaptörvénnyel kapcsolatban például arról beszélt tavaly tavasszal, hogy abból csak rosszindulattal lehetne demokratikus jogok csorbításának lehetőségét kiolvasni, de az EU-ban „ez a rosszindulat megvan” Magyarország felé. Viviane Reding uniós alapjogi biztosról pedig azt mondta, „sorra hagyja cserben az emlékezete”, „tendenciózusan magyarellenes nyilatkozatokat tesz”, és „elfogult, holott uniós biztosként ezt nem tehetné meg”.

Navracsics Tibor a meghallgatáson a hazai civil szervezeteket érő kormányzati vegzálásra úgy reagált, ő mindig jóban volt a civil szervezetekkel. A személyes kapcsolatok tartalmát nem tisztünk megítélni, de az tény, hogy éppen a Navracsics Tibor által létrehozott, és vezetett korrupcióellenes kerekasztal civil szervezetei léptek ki az egyeztető fórumból tavaly április 30.-án, mivel, mint nyílt levelükben fogalmaztak, a kormány, és a miniszter semmiben nem volt hajlandó figyelembe venni észrevételeiket, így teljesen értelmetlennek tartották, hogy továbbra is egy egyeztetősdi színjáték részeként szerepeljenek.

A Transparency International, az Átlátszó.hu, a Társaság a Szabadságjogokért, a Budapest Intézet és a K-monitor vezetőinél akkor telt be a pohár, amikor a kormány minden előzetes ígérete ellenére az információszabadságról szóló törvényt éppen úgy változtatta, hogy azzal nehezebbé tegye a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. „Az Infotv. módosításának elfogadása azonban pont arra mutat rá, hogy a kormány vezetői részéről nincs valódi szándék a korrupció visszaszorítására, a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek átláthatóságának erősítésére” – írták.

MTI / AP / Thierry Monasse

Ezen kívül nem lehetett semmilyen olyan megnyilvánulását fellelni, amiben kiállt volna a hazai civil szervezetek mellett. Ez különösen akkor volt feltűnő, amikor a kormány gőzhengere a Norvég Civil Támogatási Alap pénzeit osztó szervezeteket kezdet vegzálni, és mindezt Navracsics külügyminiszterként végigasszisztálta. Nem szólt akkor sem jogászként, volt igazságügyi miniszterként, amikor egykori egyetemi kollégáját, Székely László alapvető jogok biztosát támadták azért, mert vitatta, hogy a Kehi vizsgálódhat a donorok beleegyezése nélkül a pénzosztó és a támogatott szervezeteknél.

A magyar biztosnak ettől függetlenül nem kell aggódnia: minden várakozás szerint az Európai Néppárt, illetve a parlament második legnagyobb frakciója, a szociáldemokraták háttéralkujának köszönhetően minden biztosjelöltet megszavaznak majd végül – még ha az első vokson el is hasalt Navracsics Tibor, akihez újabb kérdéseket intéznek az Európai Parlament képviselőcsoportjainak illetékes bizottsági tagjai.