Cégautóadó: ki jár jól és ki fizet rá?

„Nekem nagy érvágás volt a cégautóadó szabályozásának átalakítása, és nem is tartom igazságosnak” – kommentálja László, budapesti rendezvényszervező a módosított adónemet. „A betéti társaságom az eva szerint adózik, így semmilyen költséget nem számolhatok el. Az autót azért vettem a cég nevére, mert így tudtam rá hitelt felvenni. Négy évig fizettem vissza a lízingdíjat, illetve szervizeltem és tankoltam a kocsit a saját költségemen. Ezek után rám vajon miért vonatkozik ez a jogszabály?” – teszi fel a költőinek tetsző kérdést. De nem László az egyetlen, aki nemtetszésének ad hangot az idén február elsejétől bevezetett rendelkezéssel kapcsolatban. Sajnos ez az intézkedés is jól beilleszthető abba a szériába, ami „igazságosság” címén könnyít a tehetősebb cégek adóterhein, ugyanakkor pedig indokolatlanul újabb sarcot ró a kisvállalkozásokra – véli Surján Éva, egy váci könyvvizsgáló cég vezetője.

„Az általunk könyvelt cégek között is egyértelműen látszik, hogy ki az, aki jól járt, és ki az, akit kifejezetten hátrányosan érint. Van olyan ügyfelünk, aki a korábbi rendszer szerint ötven-hatvanezer forintokat is kifizetett havonta a cég német luxusautói után, nekik nagy könnyebbség a havi 15 ezer forint. A kisebb bt.-k viszont eleve nem költenek ennyit havonta még benzinre sem, az evások pedig nem is számolhatnak el semmit” –magyarázza. Az új törvényben foglalt előírások szerint ugyanis főszabály szerint minden Magyarországon bejegyzett társas vállalkozás a tulajdonában lévő személygépkocsik után köteles cégautóadót fizetni, függetlenül attól, hogy az autóval kapcsolatosan számol-e el költségeket. Az adó mértéke havonta 7 ezer forint az 1600 cm3 hengerűrtartalmat vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó hajtómotorral ellátott személygépkocsik esetében, az ezt meghaladó méretű motorral rendelkező autóknál viszont 15 ezer forintra rúg.

Mettől meddig?

A cégeknek a cégautóadót abban a hónapban kell  megfizetniük először, amikor a gépkocsi a vállalkozás tulajdona lesz, és akkor szűnik meg, amikor a tulajdonos a járművet elidegeníti (eladja, vagy elajándékozza). Hiába vonja ki tehát a cég az autót a forgalomból és függeszti fel egyúttal a gépkocsira vonatkozó költségelszámolást is, az adót azért kell fizetni, mert a cégnek van autója – fogalmaz találóan APEH-es forrásunk. Öröm az ürömben, hogy a cégek elfelejthetik az útnyilvántartásokkal való bíbelődést, ennek vezetésére ugyanis február 1-je óta nem kötelezhetők. Magánszemélyek esetében a törvény némileg engedékenyebb. Itt attól a hónaptól ketyeg a cégautóadó, amelyet megelőző hónapban a tulajdonos költséget, ráfordítást számolt el. Viszont – a vélelmezett magánhasználat miatt – marad az útnyilvántartás, ezt tehát továbbra is vezetniük kell az egyéni vállalkozóknak. A személygépkocsi utáni költségnek számít minden olyan ráfordítás, amely közvetlenül az üzemeltetéssel függ össze. Tételesen tehát ide sorolják az üzem- és kenőanyagköltséget, az éves szervízdíjat, illetve a bérleti díj, a lízingdíj, a kötelező felelősségbiztosítás, a casco és a gépjárműadó (közismertebb nevén súlyadó) is ide tartozik. Ez utóbbi összegét (de csak ha igazoltan, határidőre megfizették) le lehet vonni a negyedévente önadózással bevallott cégautóadó összegéből. Természetesen költségként írható le az autó éves amortizációja is. 

A cikk folytatását olvassa el az Adózónán!