Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Angyalföldi underground - Graffiti. Miért és miért nem? címmel nyílt kiállítás az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben. A két szinten elhelyezett kiállítás betekintést enged a graffitisek szubkultúrájába, és újszerű párbeszédet is kezdeményez a "falfirkászok" és a többségi társadalom képviselői, elsősorban elismert művészek és gondolkodók között.
|
|
A környék aluljáróiban, utcáiban és házfalain készült graffitik életnagyságú fotómásolatai, az alkotókkal készített interjúkból származó részletek, valamint a graffitis szubkultúra egyedi szlengjének szótára várja a látogatót a tárlat alsó, "aluljáró" szintjén.
A szövegekből kiderül, hogy mi a különbség a legális és az illegális graffitisek között, és hogy miért élvezet egyeseknek úgy alkotni, hogy csak egy szűk réteg tudja: a rajzot ő készítette.
Az emeleti tér ablakai összefirkált házakra nyílnak, a falakon a többségi kultúra elismert alkotóinak a graffitikről formált véleménye olvasható. A többek között Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordítótól, Hajós András zenész-műsorvezetőtől és Haba Péter művészettörténésztől származó idézetek más-más szemszögből közelítenek a témához; egyesek problémaként, mások művészetként kezelik a graffitit.
© MTI - Mohai Balázs |
| Kedélyborzoló munkák |
| „Az a motiváció, amire a street art épül, nagyon mélyen bennünk van: azt szeretnénk, ha a halálunk után is fennmaradna a nevünk. Amit most látunk, az már az elmérgesedett helyzet következménye. Rendészeti kérdésként kezelték, de nem figyeltek soha arra, kik és mit is csinálnak. Fiatalokról van szó, akiknek nem az a céljuk, hogy a meglevő tökéletes rendből rendetlenséget csináljanak. Ki vannak szorítva a kommunikációból, de egy város nem lehet díszlet, sokkal inkább kommunikációs felület, ahol olyan vélemények is megjelennek, amelyeket egyébként tiltanak. Engem is felháborít egy megrongált buszmegálló, tönkretett kapu; de ez a városban elszabaduló agresszió, a felheccelt társadalom tevékenységének következménye. Az pedig, hogy a város belterületén ennyi teg és graffiti van, urbanisztikai jelenség. Politikusok és üzletemberek úgy döntöttek, hogy plázák épüljenek belső területeken. Ezek megjelenésével azonban kiszorulnak a kis boltok, az igényes kiskereskedelmi üzletek a belvárosból, bizonyos utcák szellemövezetekké válnak. A plázákban olyan gondolkodás ölt testet, amely a várost díszletként értelmezi.” Sugár János képzőművész egyik saját munkája kapcsán nyilatkozott a hvg.hu-nak. A cikk itt olvasható. |
"Megváltozott a köztérről való gondolkodás, a közönyt lassan felváltja az odafigyelés, épp ezért most kell újragondolnunk azt, hogyan kezeljük a graffiti-kérdést; hogy mit kell lemosni a házfalról és mi az, ami akár egy galériában is megállja a helyét" - kommentált Bojár Iván András.
A Maczó Balázs muzeológus rendezte tárlat egyedi vendégkönyvet biztosít: a látogatók a falra függesztett kartonpapírokra festékszóróval (konzervatívabbak tollal) írhatják le vagy festhetik fel véleményüket.
A május 10-ig nyitva tartó kiállítás időtartama alatt külön helyiségekben olyan képzőművészek képei lesznek láthatóak, akiknek művészetére nagy hatást gyakorolt a graffiti, így a Bázis Galéria graffitiművészeinek alkotásai, Taker, valamint Kovács Buddha Tamás képei kerülnek a falakra.
Az első, már látható kísérőtárlat ugyanakkor más témát dolgoz fel: a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Budapest Városarculati Tanácsnoki Irodája által kezdeményezett graffiti-eltüntetési akció 13. kerületi képei láthatóak a különteremben.
Kinyomtatom
Elküldöm
