szerző:
László Éva Lilla

Puzsér Róbert, az eddig főképp politikai vagy kulturális témájú rádiós műsorokból ismert „megmondóember” hivatásszerűen kritizál az RTL Klubon futó tehetségkutató, a Csillag születik zsűrijében. Közben persze tudja: alkut kötött azzal, hogy az egyik nagy kereskedelemi csatorna műsorában mondja el a véleményét, és könnyen rásüthetik a bélyeget, hogy eladta magát. Ő azonban nem aggódik. Interjú.

Az első igazi tavaszi délutánon javában zajlott a kockázás a Bambi teraszán, ahol Puzsér Róberttel a tévés tehetségkutatók zsűrizéséről, a magyar kulturális szcéna általános állapotáról, meg persze az aktuálpolitikai helyzetről és félelmekről beszélgettünk - ahogy Puzsér megjegyezte - meglehetősen fesztelenül.

hvg.hu: Meglepődött, amikor interjút kértünk. Megkérdezte, miért éppen most. Elindult a Csillag születik az RTL Klubon, amiben zsűritag – ráadásul nem az a kedves, támogató fajta  –, ez elég jó apropó, nem?

Puzsér Róbert: Azon lepődtem meg, hogy a Csillag születik érdekli a hvg.hu-t.

hvg.hu: Milliós nézőtábort célzott meg a csatorna a műsorral, nem mehetünk el mellette szó nélkül. Egy kereskedelmi adón futó, nézői empátiára építő, negyedik évadját megérő tehetségkutatóról van szó. Hogy került a képbe Ön?

P. R.: Úgy gondolom, olyasvalakit kerestek, aki keményebb, mint az előző zsűri „keményként” aposztrofált tagja. Korábban Fáy Miklósnak szánták ezt a szerepet, de ő egyáltalán nem volt kemény. Szerintem ezért választottak engem.

©

hvg.hu: A kezdetekkor sem rejtette véka alá, hogy kíméletlenül őszinte lesz a jelentkezőkkel. Milyen karakterek vannak az új zsűriben? (A régi felállásból csak a Heti Hetesben is feltűnő Hernádi Judit maradt, Fáy Miklós kritikusnak, Oroszlán Szonja színésznőnek és Szirtes Tamás rendezőnek mennie kellett.)

P. R.: Pokorny Lia a kedves, anyáskodó típus, Hernádi Judit élesebb nyelvű, kritikusabb, fanyarabb, mint Lia, de azért persze ő is bárki édesanyja lesz, aki arra szorul. Hajós András empatikus, vicces. Én nem vagyok sem empatikus, talán vicces sem, csak kemény. És nagyon inkorrekt. Engem nem érdekel, ha valaki operettet énekel: elmondom, hogy az operettet ördögtől való műfajnak tartom.

hvg.hu: Azért, mert nem szereti, nem biztos, hogy értéktelen egy műfaj. És ha valaki nagyon jól énekel operettet? Megkaphatja az esélyt, hogy egy más műfajban is megmutassa, mire képes?

P. R.: Nem érdekel, ha valaki valami rosszat nagyon jól csinál, hiszen egy méltatlan műfajt népszerűsít. A rosszat rosszul, az már jobb. Megkapja az esélyt persze, de nem tőlem, és főleg nem itt és most. Arra ott a többi zsűritag. Ha rajtam múlik, hazamegy és átgondolja ezt az operett-dolgot.

hvg.hu: És ha valakinek pont erre van igénye?

P. R.: Ez egy szabad ország, szavazzon úgy. Elég legyen a korrektségből! Ha valaki rossz ízléssel választ műfajt, én kiszavazom. Ha valami hitvány, arra nemet mondok. Mert megérett az idő rá. De Magyarországon mindenki halálosan „píszí”. South Park, Simpsons vagy Sacha Baron Cohen nálunk miért nincs? Én nem vagyok része a szórakoztatóipari kasztnak, és nem is akarok az lenni. Az a garancia arra, hogy az ember megőrizze az autonómiáját, hogy mindig kívülálló marad. Ez az értelmiségi státusz alfája és omegája. Attól kezdve, hogy az ember ezt feladja, lehúzhatja magát a vécén.

©

hvg.hu: Egyből rábólintott az RTL Klub megkeresésére?

P. R.: Nem. De arra a kédésre hadd ne válaszoljak, hogy miért nem, mert ez személyes ügy. Mindenesetre merész és bizarr húzás volt, hogy felkértek.

hvg.hu: Miért?

P. R.: A kezdet kezdetén elmondtam, hogy saját magamat fogom képviselni. És nem vagyok egy kereskedelmi-kompatibilis arc. Ugyanakkor sokan lehetnek fogékonyak arra a frontális, konfrontatív, metsző kritikára, amit én gyakorlok.

P. R.. Ehhez képest a műsor beharangozójában elég megszeppentnek tűnt.

P. R.: Komolyan? Eleinte természetesen meg van szeppenve az ember. Aztán amikor már hatvan órája ül a zsűriben, már jobban lelazul.

hvg.hu: Nem fél attól, hogy kommercializálja magát? Hogy azt mondják: a Puzsér eladta magát?

P. R.: Ez reális veszély. De az embernek olykor alkut kell kötnie. Zsűritagként szabad kezet kapok, teljes véleményszabadságot élvezek. Ez így vállalható alku. Vannak minőségi és mennyiségi szempontok. Én eddig általában a minőségi szempontokat preferáltam. Ennek megfelelően kis nézettségű, kis hallgatottságú produkciókat gyártottam, viszont csekély minőségi kompromisszumra voltam rákényszerítve. Gyakorlatilag mindent én szerkesztettem. Aztán sokszor addig feszegettem a határokat, mígnem az utcán találtam magam.

©

hvg.hu: Például honnan rúgták ki?

P. R.: A Budapest Televízióból és az Echo Tévéből.

hvg.hu: Állásfoglalásként lehet értelmezni, ha valamilyen műsorhoz a nevét, arcát adja?

P. R.: Szerintem nem az az állásfoglalás, hogy az ember feje fölött kicsit balra milyen logó van. Az az állásfoglalás, hogy mit mond. Eddig mindenhova elmentem, ahova hívtak. A HírTv Lapzárta című műsorában másfél évig vendégeskedtem, a saját véleményemet mondtam el Orbánról, Gyurcsányról. Aztán két és fél éven át filmrendezőkről, színészekről beszéltem (A hét mesterlövésze című műsorban a Radiocafén – a szerk.), tíz-harminc ezer ember előtt. Most a minőségi kompromisszum az, ha egy kaposvári fingóművészről kell kritikát mondanom, ami nyilván –a produktumot tekintve – színvonalesést jelent. A nézettség tekintetében viszont meredek emelkedést. Logikus lépés a saját kritikámat egy nagyobb plénum előtt gyakorolni, másképp nem juthatok el többmillió emberhez. Ami állandó, hogy továbbra is éles és személyes véleményt mondok. Ez nem változhat.

hvg.hu: Van olyan műsor, ami nagyon hiányzik az életéből?

P. R.: Egy rádióműsor. Elsősorban rádiós vagyok, „talking radióban” szeretek dolgozni, olyan műsorban, ahol legalább 5-10 percesre lehet szabni a megszólalásokat. Ez egyébként nagy átok, mert a rádió egy kihalóban lévő médium. A tévé jobban hasít, csakhogy az a primer ingerekről szól, ott nem lehet – vagy csak a legritkább esetben – széles gondolati íveket felrajzolni.

©

hvg.hu: Pedig erre nagy szükség lenne. Mit gondol a kulturális szcénában zajló „változásokról”?

P. R.: Megint elindult a kultúrkampf – mint négyévenként rendesen. Megint szekértáborokra szakad az értelmiség. Én ettől igyekszem távol tartani magam. Beszélhetek róla, de abból egyik oldal sem jön ki jól. Két rossz oldal van. Az egyik az úgynevezett balliberális értelmiség, a másik a népnemzeti, konzervatív vagy polgári tábor. Én csak egyfajta függetlenséget, autonómiát, szellemi felnőttséget hiányolok, amikor az ember nem kéredzkedik szekértáborokba.

A Kádár-rendszer egyik szomorú öröksége, hogy félnek az emberek. Saját démonaikat projektálják az aktuális politikai garnitúrára, a hatalmon lévő pártra, annak vezérére és aztán megijednek tőle. Hívhatják a félelem tárgyát Orbánnak vagy Gyurcsánynak. Említsd az ördögöt, és megjelenik. Orbán Viktor nem az ördög. Gyurcsány sem volt az. Mindig a szélsőséges fenyegetésről beszélnek, de sosem a szélsőséges félelmekről.

hvg.hu: Ön szerint mi lenne a megoldás? Hogyan lehetne legyőzni ezeket a félelmeket?

P. R.: Fel kell dolgozni ezeket. De sehol sem tartunk, újra meg újra legyártjuk a polgárháborús aktusokat. Az egyik generáció oltogatja a következőt, ugyanazzal a beteges lelkülettel. Így nem lesz kilábalás. A civil szót is elkezdte kisajátítani mindkét oldal. A hazai civilek pedig történetesen olyan balliberálisok, akiknek az MSZP már ciki. Az aktuális civilek nem a struktúra ellenzékeként működnek, mint egy igazi civil. Egy igazi civil a parlament, a rendszer ellenzéke. Aki például azt mondja: újfajta alkotmányos működésre van szükség Magyarországon, nem pusztán új alkotmányra. Például: ki a magántőkével a politikából! Ha Magyarországon nem szatirikus filmet csináltak volna a bolsevizmusról, mint A tanú –amit egyébként történetesen kedvelek –, hanem olyan filmdrámát, amilyen A mások élete, akkor talán szembe tudnánk nézni a múltunkkal.

©

hvg.hu: Kinek a véleményére ad?

P. R.: Egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalmas ember dolgozik ma a médiában. De siralmas a helyzet a színház, a filmgyártás és a képzőművészet területén is. Az egész magyar kultúra mélységes válságban van, a rothadás, ami uralja az országot – kulturálisan, gazdaságilag, politikailag, etikailag és mentálökológiailag – mindent elemésztő. Akit valóban nagy formátumnak tartok, Orson Welles-szel mérhető zseninek, az Pintér Béla, író-rendező, színész. Sajnos, momentán negyed-Pintéreink sincsenek.

László Éva Lilla Kult

„Amíg nem lesz új kormánya Magyarországnak” - Kulka János-interjú

Három „nem tetszik a rendszer”-jegyében zajló millás rendezvénnyel a háta mögött Kulka János egyesek szemében hős, mások legyurcsányistázzák és felhánytorgatják, hogy egy színész miért politizál. Ő civil véleménynyilvánításról beszél, és arról, hogy érdemes higgadtan szemlélni, mi történik az országban. Interjú.