Hogyan lehetséges, hogy egy a homoszexualitásról szóló filmben az intimitás és a testiség még minimálisan sincs jelen (értsd érintés, simogatás) két férfi között, miközben válogatottan kerek pucér női melleket látunk premier plánban?

A választ a kérdésre Csányi Sándor, az Orosz Dénes által megrendezett Coming out című film egyik férfi főszereplője (a párját Karalyos Gábor alakítja) adta meg, amikor az Origónak adott interjújában azt nyilatkozta: "Ha egy szórakoztató vígjátékot akarunk csinálni, amit megnéznek heteró pasik is, akkor jobb, ha nem csókolóznak benne férfiak. Ha beül a moziba egy heteró férfi – és nem kell ehhez homofóbnak lenni –, aki azt látja, hogy két faszi smárol, azonnal felemeli a kezét, és azt mondja, én ezt nem kérem. Nagyon kényes téma ez a mai napig, és rengeteg nézőt veszítenénk egy ilyennel." Az érzékenyek tehát fellélegezhetnek, a meleg főhősök nemhogy nem csókolóznak, szinte egymáshoz sem nyúlnak.

A Coming out egyetlen erénye nagyjából az, hogy megpróbál beszélni a homoszexualitásról. Ez sikerülni nem sikerül, de a kísérlet már önmagában érték. A film viszont így prűdségén és kínos humorán túl pont olyan lett, mint a magyar társadalom viszonya a melegekhez: éretlen.

Kutya, opera, eper

Excel-tábla szerű didaktikussággal sorolják fel a melegekkel kapcsolatos sztereotípiákat, miközben a két férfi főszereplőnek nagyjából egy pillanatig sem hisszük el, hogy melegek.

Amit látunk, hogy minden meleg férfi tart otthon egy kisebb méretű kutyát, remekül tud főzni, és a bonyolultabb nevű fűszerek világában is eligazodik, operát hallgat az autójában, sőt operára is szexszel, állandó kiegészítője a sál, szereti az epret, és még kiállításra is jár. És bár a koncepció az volt, hogy levetkőzik azt a bizonyos kéztartást, a csípőriszálást és a selypítést, végül a biztonság kedvéért ezeket is belecsempészték a filmbe.

Annak érdekében, hogy a társadalmi kontextust is átlássuk, egy-egy jól körülhatárolható pillanat erejéig a meleg-lét összes nehézsége felvillan: a két férfinak Amszterdamba kell mennie, hogy összeházasodhassanak, Csányi Sándort mindennap tojással dobálják meg az utcán és a szemére vetik, hogy megrontja a gyerekeket, mert a melegségét vállaló közszereplő, a munkahelyen nem lehet nyíltan felvállalni egy meleg párkapcsolatot, egy homoszexuális férfi pedig mindig ki fog lógni a sorból, pedig ez az egész nem is döntés kérdése.

Ha pedig még így sem igazodnánk el a melegek világában, Czeizel Endrét is bevonták a show-ba, hogy mindenkit megnyugtasson: a homoszexualitás nem öröklődik.

Egy igazi férfi sört iszik

A meleg sztereotípiát erősíti Tompos Kátya karaktere is, aki korrektül játssza el a szerepét. Ő az a nő, aki beleszeret a meleg Erikbe (Csányi Sándor), és aki miatt utóbbi felrúgja az életét, és egyik napról a másikra heteroszexuális lesz. A helyzetben rejlő drámaiság felett elsiklik a film, azzal viszont szívesen játszik, hogy Tompos Kátyát maszkulin szokásokkal megáldott nőként ábrázolja, hogy még élesebb legyen a kontraszt az elvileg meleg férfi és a hetero nő között. A nő motorral jár, szeret bokszolni és hamburgert eszik, míg a férfi fél a bogaraktól, sír az orrszarvúkról szóló természetfilmen, és inkább limonádét iszik, mint sört.

Megafilm / Takács Attila

Az Aranypálma-díjas Adele életében pont az volt az igazán szerethető, hogy nem két identitáskereső, vagy leszbikus lány kapcsolatát, és annak didaktikusan megfogalmazott nehézségeit kellett benne végignéznünk, hanem egyszerűen két ember egymásra találását és eltávolodását. Mert ez így természetes, és így intelligens. Prüdériáról pedig, mint tudjuk, szó sem volt benne. Félreértés ne essék, nem tízperces meleg szexjelenetet vártunk a filmtől, de a hitelesség oltárán egy darab érintésnél és egy darab félpuszinál többet is bátran feláldozhattak volna a film készítői.

Zombiszugera

Értelme akkor van vígjáték formájában beszélni a homoszexualitásról, ha a film humora felold és fellazít valamit. Bár Tompos Kátya szerint ebben a moziban sikerült a görcsoldás, mi inkább Csányi Sándor véleményével értünk egyet, aki azt mondta, a film nyilván támadható hetero és meleg oldalról is. Persze, ha értékelni tudjuk az olyan poénokat, mint hogy egy melegnek olyan együtt lenni egy nővel, mint "vegának a disznósajt", hogy a meleg műsorvezető minden adás végén úgy köszön el: "Csokigyuszi", vagy hogy "zombiszugerának" nevezik, ha egy férfit megbabonáz egy formás női fenék, vagy ha egy nő bejut egy ruhaboltba leárazás idején, akkor minden a helyén van.

A poénok nem csak nem ülnek, de nem is simulnak bele a történetbe. Élesen kiugranak, mintha a szereplők megvárnák, hogy a néző felfogja őket, nevessen rajtuk, majd visszazökkenjen. Olyan érzésünk van, mintha minden poén után megmerevedne a vászon egy pillanatra, mint egy teleshop reklámban. Ehhez a hangulathoz illeszkedik a díszlet is, ami sokszor olyan, mintha az Ikeában bebújnánk hülyéskedni egy kicsit az egyik szépen berendezett hálószobába.

Pecsák úr, a betokosodott homofóbiájából szép lassan kiolvadó, kislányát egyedül nevelő rohamrendőr karaktere (Mucsi Zoltán) sebtapaszként simul rá az erőltetett poénok karcolta sebekre, a kislányt alakító Nényei Klára pedig helyenként őszinteségével tompít a film bárdolatlanságán. Gyabronka Józsefet is jó nézni és hallgatni, Für Anikót viszont sosem láttuk még olyan lehangoló szerepben, mint most, a kiégett, láncdohányos bulvárújságírónő karakterébe bújva.

A filmet december 5-től vetítik a magyar mozik.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!