Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt

Több mint egyéves csúszással, de április végén mozikba kerül az Argo 2, ami Árpa Attila ígéretei szerint emeli a tétet tabudöntögetésben az első részhez képest. Szerinte idő kell, amíg a magyar film és a közönség újra egymásra talál, de idén már Oscar-esélyes filmünk is lehet. A rendező nem szeretné, ha az Argo a Die Hard sorsára jutna, következő filmje pedig egy olajszőkítésről szóló gengsztereposz lesz – az pedig különösen zavarja, hogy nincsenek szép, huszonéves színésznők Magyarországon.

hvg.hu: Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy miután megnézte a Bérgyilkos a szomszédom 2-t, megfogadta, hogy soha nem csinál majd folytatást a saját filmjeihez. Nemsokára jön az Argo 2, mikor változott meg a véleménye?

Árpa Attila: Akkor, amikor tíz éven keresztül minden egyes nap megkérdezte valaki, hogy mikor lesz már Argo 2. Egy idő után nekiláttunk forgatókönyveket írni, de egyiket sem éreztük elég erősnek, így mindez egy hosszabb folyamat volt. A folytatásoktól mindig tartottam, mivel nagyon kevés olyan film van, amelynek a második része legalább annyira jó, mint az első – a ritka kivételek közé tartozik a Keresztapa, a Csillagok háborúja vagy a Három szín-trilógia –, de úgy érzem, most sikerrel járunk.

hvg.hu: Eredetileg 2014. április 2-re volt kitűzve a film premierje. Miért a több mint egyéves csúszás?

Á. A.: Tény, hogy az utómunkával elszámoltuk magunkat, de voltak peches ügyek is. Például az, amikor az egyik, a komputereffektek elvégzéséért felelős alvállalkozónkról közel fél év után derült ki, hogy addig szinte semmit sem csinált – ez az idő gyakorlatilag kiesett. Szükség volt továbbá arra is, hogy a film egyes jeleneteinél jogi állásfoglalást kérjünk, melynek köszönhetően szintén csúszással kellett számolnunk. Szerencsére mindent sikerült megoldanunk, így az Argo 2 április 30-án már biztosan a mozikba kerül.

©

hvg.hu: Először közösségi finanszírozással szerették volna megvalósítani a filmet. Mikor derült ki, hogy ez nem egy járható út?

Á. A.: 2011-ben úgy gondoltuk, kész van egy jó forgatókönyv, csináltunk néhány vírusfilmet hozzá, és reméltük, hogy ezek segítségével beválhat a közösségi finanszírozás, de nem így lett. Ennek egyik oka, hogy pár évvel ezelőtt Magyarországon még nem volt olyanra példa, hogy a közösség erejével egy film megvalósulhasson. Azóta is csupán egy-két alkotás készült így, mint például a Fekete leves. A másik ok pedig, hogy mindezt a válság kellős közepén találtuk ki, így fél évig próbálkoztunk vele, aztán beláttuk: el kell engedni.

hvg.hu: Ma már működhetne ez a finanszírozási modell?

Á. A.: Szerintem Magyarországon a mai napig nem tudna működni, legfeljebb akkor, ha valami igazán low budget filmről lenne szó, pár millió forintos költségvetéssel. Rendes nagyjátékfilmes büdzsét viszont nemhogy közösségi finanszírozással nem lehet összeszedni, de sima üzleti modellben sem. Tehát, ha például nem létezne a Filmalap, akinek nem kell visszafizetni a támogatást, akkor soha nem lenne nyereséges egy magyar film sem. Nagyon egyszerű kiszámolni, tegyük fel, hogy 100 ezer nézője van egy filmnek, amelynek a jegyárbevételből leveszi a mozi, majd a forgalmazó is a részét, így nagyjából a jegyár kicsit kevesebb, mint egyharmada jut vissza a Filmalaphoz, valamint a producerekhez. Ebből a nagyságrendből viszont lehetetlen még egy 100 milliós költségvetést is összeszedni, nemhogy többet.

hvg.hu: A film előzetesében van egy erős magyar vonal, a zászlóval, a parlamenttel, a Himnusszal – néhány kommentelő szerint a koronás jelenet egyenesen magyargyalázó. Van ezeknek valamilyen politikai töltete, vagy csak a megbotránkoztatás miatt kerültek a filmbe?

Á. A.: Mondjuk úgy, hogy az Argo-brandben benne van a tabudöntögetés. Amikor az első rész megjelent, még elég volt az, hogy káromkodunk, illetve lelövünk egy gyorséttermi kasszást. Ma már sokkal erősebb eszközökhöz kell nyúlnunk, hogy a néző azt mondja: ez igen, az Argo ezt is meg meri tenni. Tény, van a filmben egyfajta társadalomkritika, és ha nem is kifejezetten a politikát célozzuk meg ezzel, vannak benne apró utalások, amiket most nem fogok ellőni.

hvg.hu: Andy Vajnának köztudottan szívügye az akciófilmes műfaj. Részt vett személyesen az Argo 2 forgatásán? Tudott tanácsokat adni?

Á. A.: Igen, sokat segített. Amikor kiderült például, hogy baj van az utómunkával, akkor többször is konzultáltunk. Egyszer segítségül kaptunk egy hollywoodi rendezőt és egy vágót is. De olyan nem volt, hogy beleszóltak volna a munkafolyamatba, vagy rám erőltettek volna valamit. Átgondolt, értelmes tanácsokat kaptam.

hvg.hu: Nemrég egy interjúban azt mondta Vajna, nem foglalkozik azzal, hogy a Van valami…-n kívül egy magyar film sem volt pénzügyileg nyereséges, mert nem ez a feladatuk. Ön szerint mi a magyar filmek feladata?

Á. A.: Nagyon egyszerű. Egy réteg- vagy művészfilmnek az a feladata, hogy díjakat nyerjen egy fesztiválon, egy közönségfilmnek pedig az, hogy sok nézőt csábítson be a moziba és elnyerje a közönség tetszését.

hvg.hu: Mit mondana azoknak, akik szerint pont azért, mert nem hozzák vissza a pénzüket, felesleges filmekre költenie az államnak?

Á. A.: Egyrészt valahol el kell kezdeni, és ez nem úgy működik, hogy két-három év után jön a magyar újhullám, és mindenki imádni kezdi a hazai filmeket. Nem kell túl messzire menni, hogy lássuk, mi a cél: Lengyelországban vagy Csehországban, hogy a franciákról, németekről ne is beszéljünk, nemcsak hogy lépést tartanak a hazai filmek az amerikai produkciókkal, de sokszor vezetik is a toplistát. Viszont szerintem azt nem lehet elvárni, hogy mindez két-három év alatt sikerüljön. Idő kell ahhoz, hogy a néző újra bízzon a magyar filmben. Nyilván vannak olyan filmek, amiket támogatott a Filmalap, és mégsem hozták meg a várva várt sikert. De olyat nem tudnék elképzelni, hogy létrejön egy filmalap, és egyből minden filmjük sikeres lesz.

hvg.hu: Látta már az elmúlt egy-két év filmalapos filmjeit? Melyek voltak a kedvencei?

Á. A.: A nagyrészüket láttam. A Swing és a Liza, a rókatündér például nagyon tetszett. De láttam részleteket a Hajnali láz című filmből is, Gárdos Pétertől, ami még nem jelent meg. Lehet, hogy nagyot mondok, de el tudom képzelni, hogy ez az alkotás akár az Oscarig is eljut. Van persze számos olyan film is az elmúlt időszakból, amiket megnéztem, de kevésbé tetszettek, de úgy gondolom, nem lenne túl elegáns ezeket név szerint említeni.

©

hvg.hu: Azt is szokták emlegetni, hogy ugyan a filmtámogatás már elég jól megy, de a marketingre nem kapnak elég pénzt, és ezért nem jutnak el a nézőkhöz a magyar filmek. Ezt hogy látja?

Á. A.: Egy film marketingjére pontosan annyi jut, amennyit a Filmalapnál megpályáznak. Ezen kívül úgy gondolom, hogy egy producernek az is alapfeladata, hogy médiapartnerekkel szerződjön, de tudvalevő az is, hogy reklámmegjelenésekre, tévéspotokra külön kerete van a Filmalapnak és a forgalmazónak is. Mindemellett elmondhatjuk, hogy egy film legnagyobb promóciója még mindig a szájpropaganda. Tehát felejtsük el az óriásplakátokat, felejtsük el a filmkritikusokat, hiszen számtalan példa van arra, hogy a sajtó halálra dicsér egy filmet, mégis bukás lesz a végén. Jómagam például nem is bánnám, ha negatív kritikát is kapna az Argo 2, mert akkor szinte tuti lesz a siker (nevet).

hvg.hu: Korai még erről beszélni, de hogy érzi, lesz Argo 3?

Á. A.: Egyelőre annyi biztos, hogy a következő filmem nem az Argo 3 lesz. Sajnos pár napja történt, hogy meghalt Bicskey Lukács színművész, aki az Argo egyik meghatározó karakterét, Pszichót játszotta, nélküle jelenleg nem tudom elképzelni a folytatást. És persze azt sem szeretném, hogy velünk is az történjen, mint a Die Harddal vagy más hasonló filmekkel, amikről elkezdték lehúzni a bőrt és szépen lassan lerombolták a nimbuszát. Mondom ezt úgy, hogy a Die Hard 5-ben én is szerepeltem – szomorú is voltam, hogy egy ekkora legendát így tönkretettek.

hvg.hu: A Die Hard 5 mellett több nálunk forgatott külföldi produkcióban is szerepelt már. Az ezeken a forgatásokon szerzett tapasztalatokat fel tudta használni rendezőként?

Á. A.: Egy külföldi film forgatásán mindig sokat lehet tanulni – akkor is, ha rossz a rendező, és akkor is, ha jó. Sajnos a filmjében nem szerepeltem, de amikor Ridley Scott Budapesten járt és egy mesterkurzust tartott, az felejthetetlen élmény volt. De amikor egy bukott hollywoodi rendező érkezett Magyarországra, azért, hogy valami B-kategóriás akciófilmet forgasson nálunk, abból is lehetett tanulni, mégpedig azt, hogy mit miképp ne tegyünk.

A Die Hard 5 forgatása azért volt furcsa, mert ott volt Bruce Willis, a szupersztár, egy közepesen elismert rendező, és néhány tapasztalt producer, ez a három részleg pedig láthatóan nem jött jól ki egymással, mindezt nem is nagyon próbálták leplezni. Az is szokatlan volt, hogy egyáltalán nem számított a pénz – én például nagyjából két-három percre tűnök fel a filmben, mégis 22 forgatási napra szerződtettek, aminek a nagy részében Ganxsta Zolee-val egy lakókocsiban ültünk, és videojátékokkal játszottunk.

Rasha Bukvic és Árpa Attila a Die Hard 5-ben
©

hvg.hu: Hogy dönti el, hogy éppen milyen projektbe fog bele – könyvet ír, forgatókönyven dolgozik vagy színészkedik?

Á. A.: A regényeket, mint a Holtomiglant vagy A tükörváros titka című ifjúsági fantasyt például leginkább azért írom vagy íratom, mert szeretnék később filmet forgatni belőlük, viszont nem vagyok biztos abban, hogy megvalósulhatnak. Például soha nem gondoltam volna, hogy az olajszőkítésről szóló történetemre valaha is támogatást fogok kapni. Ezért a regények inkább egyfajta biztonsági mentésként szolgálnak, hogy létezzenek a történetek, le lehessen őket tesztelni közönség előtt, aztán hátha egyszer film is lesz belőlük. Véleményem szerint minden ötlet csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle.

hvg.hu: A Holtomiglanból lesz filmadaptáció?

Á. A.: Igen, a forgatókönyvet már megírtuk, a Filmalap el is fogadta, úgyhogy ha minden jól megy, a következő lépés a gyártási pályázat, és megvalósulhat az első igazi magyar gengsztereposz. Vicces amúgy, hogy Ben Affleck is készített egy Argo című filmet, ami egyedül nálunk futott más címen (Az Argo-akció), majd szerepelt egy Holtodiglan című filmben, miután én Holtomiglan címmel írtam egy könyvet. Valamit akar tőlem ez a srác (nevet).

De vannak még filmtervek a fiókban, például egy 40 év körüli, kapuzárási pániktól szenvedő pesti pasikról szóló vígjáték, Gyökérkezelés munkacímmel, ami tulajdonképpen az Argo romkom változata; egy Rodolfo életéről szóló film; egy romantikus dráma, ami leginkább a Drive-ra hasonlít hangulatban; valamint egy gyerekfilm, ami a Hahó, Öcsi! című ’71-es magyar film remake-je.

hvg.hu: Kovács Lajostól és Kulka Jánostól kezdve Andorai Péterig sok nagy színészt rendezett már, kivel dolgozna még szívesen?

Á. A.: Van még jó pár név a tarsolyomban, de sok esetben inkább olyan színészekkel szeretek együtt dolgozni, akik a nagyközönség számára kevésbé ismertek, viszont annál zseniálisabbak, mint például Pintér Béla és teljes társulata, vagy Znamenák István és a hozzájuk hasonló színészek.

Viszont mindemellett egy dolog rettenetesen zavar, mégpedig az, hogy ha akármikor felmerül az igény arra, hogy kellene egy gyönyörű szép, rendkívül tehetséges huszonéves színésznő, akkor mindig kétségbeesek, hogy ilyen miért nincs Magyarországon. Nincsenek Natalie Portmanjeink, Scarlett Johanssonjaink, Jennifer Lawrence-eink vagy Audrey Tautoujaink, sajnos nem értem, hogy miért.

©

hvg.hu: A tévés múltja miatt érik még hátrányok filmes körökben?

Á. A.: Igazából nincs olyan, hogy filmes kör. Amikor az MMKA létezett, akkor tényleg ez volt, hogy egy nagyon szűk kör tologatta egymásnak a borítékokat meg a dicséreteket, közben meg a kutya nem nézte meg a filmjeiket. Ma szerintem nagyon jól megvan az egyensúly azok közt, akik a régiek közül a mai napig megérdemlik, hogy filmezzenek és azok közt, akiknek az előző rendszerben semmi esélyük nem volt – például nekem, mivel a közönségfilmeket egyáltalán nem támogatták. Ma már nincs ilyen, a Filmalapnál szerintem a tehetség és a hozzáértés számít.

hvg.hu: A tévés pályafutásából mi az, amire máig büszke?

Á. A.: A tévés időszakot már lezártam, nincs már közöm ehhez a média-fenegyerek szerephez. Jobban szeretem azt, ami maradandó, és a televíziózás nem az. A regények azok, a filmek azok, egy amerikaifutball-szövetség az – és ezekre büszke is vagyok.