„Minden magyar vele érez, hogyha szól a nemzetéhez. S régi hitünk visszaadja, mindnyájunknak édesapja.” Így szólt a Horthy Miklós-himnusz, amelyet a kormányzó hetvenedik születésnapjára komponált a (jobb napjaiban Ady Endre és József Attila verseit megzenésítő) Buday Dénes. Mert bizony Rákosi Mátyás előtt is volt már a magyarságnak közös édesapja. Noha a történelem jól kitolt azokkal, akik a másfél száz éve született Horthy Miklós 75. születésnapján látták meg a napvilágot. 1943-ban ugyanis még azt is kihirdették, hogy aki azon a jeles napon született – ha lány, akkor 18 éves korában, ha fiú, akkor 24 évesen –, 500 pengő üti a markát. De mire háromévesek lettek, tombolt az infláció, s ennyi pénzért már egy használt gyufaszálat sem adtak. Arról az apróságról már nem is szólva, hogy a korábban ünnepelt legfőbb méltóság amerikai fogságban csücsült.

Az 1920 márciusában megválasztott kormányzó születésnapjáról 1923. november 30-áig szó sem esett. Azon a napon viszont a Bethlen-kormány hadügyminisztere elrendelte, hogy a kormányzó név- és születésnapja olyan katonai ünnep legyen, amilyet tábori istentiszteletekkel, díszszemlével és a legénység aznapi étkezésének feljavításával tegyenek emlékezetessé. Húsz ágyúlövés járt neki, pont annyi, mint korábban Ferenc Józsefnek, hiszen ő volt a királypótlék a királytalan Magyar Királyságban. Két évvel IV. Károly második sikertelen visszatérési kísérlete után talán már elérkezettnek látták az időt, hogy berendezkedjenek a királytalan állapotra.

A Horthy-kultusz akkor még az uralkodókultuszokhoz állt közelebb, ez a későbbiekben megváltozott, amikor a (Horthyval ellentétben) valóban teljhatalmú diktátorok, Hitler, Mussolini, Sztálin, Franco kultuszainak mintái eluralkodtak Európa jelentős részén. Horthyé átmeneti típusúnak tekinthető, de

„a modern vezérkultuszokhoz közelebb állt, mint az uralkodókultuszokhoz”

– állítja Turbucz Dávid, a kormányzó monográfusa, aki külön könyvet szentelt a Horthy köré épített kultusznak.

És hol volt még akkor a Rákosi-kultusz?

A születésnapi rituálé évről évre gazdagodott, s az újságok is egyre többet foglalkoztak vele. Az első időkben a fajvédők lapja, a Szózat és Bethlen István miniszterelnök „bulvárja”, a 8 Órai Újság vitte a prímet, de az évek múlásával egyre több helyütt jelentek meg a születésnapon a kormányzót magasztaló szerkesztőségi cikkek. Az 1930-as évek közepén már az addig hallgató baloldali és liberális ellenzéki lapok is beálltak a sorba. Amikor a hetvenedik születésnapon, 1938-ban az össznépi ünneplés a csúcspontjához érkezett, még a Népszava is címlapon köszöntötte a kormányzót. Igaz, a köszöntés nagyon eltért a többiekétől. Inkább figyelmeztetés volt, hogy a kormányzó óvja meg a békét, tartsa tisztán „házunk táját” a „kalandoktól és kalandoroktól”, s ne feledkezzen meg arról, hogy „szociális életünket kell az igazságosság szellemében átalakítanunk. És megoldásra vár, a megengesztelődés szellemében, az immár húsz esztendővel mögöttünk lévő tragikus eseményeket véglegesen lezáró amnesztia problémája is.”

A törvényhatóságok szerte az országban díszünnepségeken köszöntötték a kerek születésnapost, és legtöbbször ezen a napon leplezték le az egy kaptafára készült Horthy-festményeket és -mellszobrokat. A vármegyeházán, a polgármesteri hivatalokban, az ipartestületek, szakmai kamarák, különféle egyletek dísztermeiben rendszerint ott állt Horthy Miklós olajban, uniformisban, uralkodói pózban, karddal, kitüntetésekkel a felhős magyar ég alatt. A misék, istentiszteletek prédikációihoz is megvoltak az obligát sablonok, miszerint Horthyt az isteni gondviselés állította az ország élére, hogy megváltsa hazáját, és az ígéret földjére vezesse a nemzetet. Horthy István halálos repülőbalesete után, a 75. születésnapon újabb isteni vonással gazdagodott a kormányzó portréja, mondván: népe üdvösségéért még a fiát is feláldozta.

A hetvenedik születésnapon egyébként a főpolgármester elrendelte Budapesten a házak fellobogózását, a hivatalokban szabadnap volt, és az ünnepelt tiszteletére avatták fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot. Hódolata jeléül a kormány létrehozta a fegyverkezési folyamatba illeszkedő Horthy Miklós Nemzeti Repülőalapot, amelyhez a Belügyminisztérium alkalmazottai egy emberként ajánlották fel júliusi fizetésük egy százalékát. A sajtót bejárta annak a diáknak a sztorija, aki a kormányzó iránti lelkesedésében a Repülőalapnak adta a szüleitől kapott húsz aranykoronát. Öt évvel később, a 75. születésnapon mindezt a Repülőalap elnöke azzal hálálta meg, hogy ünnepi szónoklatában kijelentette:

„a Kormányzó Úr ismerte föl a repülés történelemformáló erejét, és néki köszönhető a magyar aviatika újjászületése”.

Ez a méltatás jól illeszkedett ahhoz az öt évvel korábbi főhajtáshoz, amikor is Prónay György báró (a felsőház Bethlen István szűkebb köréhez tartozó tagja), Szent István halálának 900. évfordulójáról is megemlékezve a gödöllői evangélikus gyülekezet díszünnepségén, kapcsolatot talált a két nevezetes dátum között: „Újra és újra tapasztalhatjuk, hogy kormányzónk mennyire Szent István államvezető művészetének nyomdokain halad.”

A nagy hódolásból a szakmai orgánumok is kivették a részüket. A Férfiszabók Közlönye 1941-ben Budapest „férfiszabóiparossága” nevében ünnepelte a népszerűsége csúcsára érkezett kormányzót, aki fehér lovon lovagolt be 1940-ben a visszatért Erdélybe (miként 1919-ben a román hadsereg által megszállt Budapestre). A tudósítás szerint az Ipartestületek Országos Központjának kezdeményezésére a visszatért részekkel kiegészült ország ipartestületei kivétel nélkül „egyazon napon, egyazon órában tanácstermeikben összegyűltek, hogy örömüknek és hálájuknak adjanak kifejezést Kormányzó Urunk Őfőméltósága 73 éves születési évfordulóján. És ugyanakkor, ugyanabban az órában leplezték le a legelső magyar arcképét is.”

Minden moziban vetítették

A hetvenötödik születésnapon nagyjából ugyanakkora volt a felhajtás, mint öt évvel korábban, ám a Magyar Filmiroda 26 perces filmet is készített erre az alkalomra a kormányzóról. Az összeállítást – amelynek szövegét a nemzet írójaként számon tartott Herczeg Ferenc írta – az ország valamennyi mozijában levetítették a játékfilm előtt.

A német szövetséges, Hitler kancellár 40 méter hosszú, Hungária névre keresztelt luxusjachttal lepte meg harcostársát, aki meleg hangú köszönőlevélben nyugtatta meg a Führert: „Teljes bizakodással és megrendíthetetlenül állok Németország oldalán.” Bizalmas körben azonban – a volt vezérkari ezredes, Kádár Gyula emlékirata szerint – így csattant fel: „Mi a fenét csináljak vele? Menjek át vele Pestre?” Ennek ismeretében még figyelemreméltóbb az a levél, amelyet Horthy 1954 novemberében a portugáliai száműzetésből írt az Egyesült Államok elnökének. Ebben Hitler fogságba vetett áldozataként azt kérelmezi, hogy az amerikaiak kárpótolják őt a háború során elveszített javaiért, s ezek között szerepelt a Hitlertől kapott jacht is.

A hitközség is hálát adott neki

Az izraelita hitközségek vezetői ugyancsak kivették a részüket az össznemzeti felhajtásból. 1938-ban, az első zsidótörvény után például „az antiszemitizmus további ostroma ellen” kértek ünnepélyesen védelmet a nemzet legfőbb patrónusától; s a Pesti Izraelita Hitközség még 1944. június 18-án is hálaadó istentiszteletet tartott a Hősök Emléktemplomában, akkor, amikor már egy hónapja folyt a vidéki zsidóság deportálása, és a kormányzó még nem döntött a deportálások ideiglenes felfüggesztéséről. Ugyanezen a születésnapon a szélsőjobboldali Új Magyarság például „a zsidóság szellemi és erkölcsi ártalma ellen való védekezést” azon eszmények között sorolta fel, melyeket a kormányzó még akkor tűzött „csillagként a magyar égboltra”, amikor azok Európában még gyűlöletesek voltak, de azóta „világformáló erővé váltak”.

De hogy a világ forgandó, arra bizonyság, hogy azok a lapok, amelyek a zsidóellenes küzdelem apostolaként magasztalták Horthyt, az október 15-ei kiugrási kísérlete után már zsidóbérenc árulóként gyalázták.

A cikk a HVG 2018/25. számában jelent meg.