Megszaporodtak az egyházon belül történt szexuális és egyéb visszaélésekről szóló hírek. Arról, hogy a magyar katolikusok hol tartanak a szembenézés és feldolgozás útján, Görföl Tibor teológust, vallásfilozófust, a Pécsi Tudományegyetem filozófia tanszékének docensét kérdeztük.
Milyen fázisai vannak a katolikus egyházban annak az útnak, amelynek végén nemcsak elégtételt kapnak az áldozatok és elnyerik méltó büntetésüket a bűnösök, hanem bekövetkezik a paradigmaváltás is abban, hogy más módon viszonyuljanak az egyházon belüli visszaélésekhez, mint az elmúlt évtizedek-évszázadok során?
Minden olyan közösség számára – legyen az sportegyesület, egyház vagy színházi társulat –, ahol szexuális vagy egyéb bántalmazások történtek, az első és legnehezebb lépés a beismerés és a szembenézés. Az egyházaknál azt látjuk, hogy ez gyakran nem belső igény alapján, hanem külső nyomásra történik meg, például az újságírók tényfeltáró munkája nyomán.
A másik út az, hogy az áldozatok összefognak, és alulról jövő kezdeményezés nyomán maguk próbálják elérni, hogy igazságot szolgáltassanak nekik, rákényszerítve az érintett intézmények vezetőit a szembenézésre. A 2010-es években Európában azonban azt is látni lehetett, hogy maguk a vallási közösségek kezdtek igényt formálni arra, hogy független szakértőket kérjenek a konkrét helyzet felmérésére. Németországban például több egyetem munkatársaiból álló grémiumot bízott meg a katolikus egyház helyi vezetése azzal, hogy évtizedekre visszamenőleg feltérképezze ezeket az eseteket. Ezzel párhuzamosan a paradigmaváltáshoz szükséges nélkülözhetetlen lépés azoknak az eljárásrendeknek a kialakítása is, amelyek azt szabályozzák, hogy különböző intézményekben hogyan kell viszonyulni a kiskorúakhoz és a sérülékeny felnőttekhez.
Hol tart Magyarország ezen az úton?
Nagyon nehéz általánosságban beszélni a magyar helyzetről. Egyrészt a Vatikán részéről van egy központilag elrendelt, általánosan érvényes és viszonylag részletes szabályozás, hogy milyen lépéseket kell tennie annak, aki akár csak hallomásból értesül bármilyen visszaélésről. Másrészt a pap- és szerzetesképzésbe gyermekvédelmi szempontok is beépültek, illetve folyamatosan zajlanak ilyen témájú képzések egyházi – köztük a civil – alkalmazottak számára.
A hatalomhoz, a saját nemhez és a szexualitáshoz fűződő viszony kiemelt figyelmet kap a korábbi évekhez képest.
A Vatikán például szükségesnek tartja, hogy a papságra készülők oktatása során a szeminaristáknak ne csak férfi tanáraik legyenek, hanem olyan női vezetővel is kapcsolatban álljanak, aki valamiféleképpen felettük áll: tanárként, vezetőként, számonkérőként. Így megtanulják kezelni a nőkkel kialakuló alá- és fölérendeltségi viszonyt. Ugyanakkor ez a szemlélet még gyerekcipőben jár.
Konkrétan mi változott a papságra készülők szűrésében?
Kényszerhelyzetben van Orbán: Tusványoson újat és nagyot kell mondania, mint például egy vaskos jóléti csomag vagy egy népszavazás, emellett csak „kötelező elem” lehet Magyar Péter, az LMBTQ-emberek és az ukránok pocskondiázása. A Tisza elnöke sem dőlhet azért hátra: fel kell vennie a kesztyűt és kormányzóképességet is kell mutatnia.
Kigyulladt egy kioszk, a tűz átterjedt a kis boltokra, ahol egymás után robbantak fel a túlhevült gázpalackok.
A katasztrófavédelem több tanácsot is adott a várható rossz idő miatt.
