„A 21. században a háborús és békeállapotok között elmosódnak a határok. Egy háború kezdetét ma már nem jelentik be, és miután elkezdődött, ismeretlen minta szerint folytatódik. (..) A politikai és stratégiai célok elérésében a nem katonai eszközök szerepe megnőtt, és sok esetben hatékonyságuk meghaladja a fegyverek erejét… Mindezt kiegészítik a rejtett jellegű katonai eszközök, ide értve az információs konfliktusokat és a különleges műveleti akciókat. Az erők nyílt alkalmazásához – gyakran a békefenntartás és a válságrendezés álcája alatt – csak egy bizonyos szakaszban folyamodnak, elsősorban a konfliktus végső sikerének elérése érdekében.” (Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök, 2013.)
Ha jól megnézzük, az orosz vezérkari főnök fenti meghatározása szerint Oroszország már egy ideje – be nem jelentett – háborút folytat Európa ellen, mégpedig a felsoroltak szerint „nem katonai eszközökkel”, „információs konfliktussal” és „különleges műveleti erők” bevonásával, és ennek során „az erők nyílt alkalmazásához – gyakran a békefenntartás és a válságrendezés álcája alatt – csak egy bizonyos szakaszban folyamodnak”. Ilyen „bizonyos szakasz” volt például az Ukrajna ellen indított háború, amelyre kifejezetten „a békefenntartás és a válságrendezés álcája alatt” került sor az orosz nemzeti kisebbségek védelmének ürügyén, ahogyan arra Szergej Lavrov orosz külügyminiszter minap a Magyar Nemzetben megjelent interjújában is utalt.
Éppen ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy Lavrov ugyanebben az interjúban a Magyarország és Oroszország közötti együttműködésre szólított fel a két ország ukrajnai nemzeti kisebbségeinek védelme érdekében. Nem véletlen, hogy az interjúnak ebből az eleméből a TASZSZ orosz állami hírügynökség külön hírt is készített. Sajnos mégis sokak figyelmét kerülte el ez a nagyon fontos momentum, noha a palágykomoróci templom ajtajának felgyújtására és a magyarellenes felirat felfestésére érdekes módon Lavrov felszólítása után kilenc nappal került sor (ahogyan arra még az eset másnapján felhívtam a figyelmet). A teljes magyar kormányzati propaganda – a miniszterelnökkel az élen – annak rendje és módja szerint azonnal rá is ugrott erre az ügyre, és Ukrajnával szembeni kardcsörtetésbe kezdett. Miközben pontosan tudhatták ők is, hogy a nemzeti kisebbségek közötti feszültség kiaknázása, úgynevezett hamis zászlós műveletek keretén belül, régtől fogva meghatározó eleme az orosz/szovjet háborús eszköztárnak. Sajnálatos, hogy eddig nem történt meg a kárpátaljai események beemelése ebbe a szakmai – titkosszolgálati-elhárítási módszertani – kontextusba. Ha más nem is, legalább az orosz vezérkari főnök fentebb idézett szavai keltsenek bennünk elég gyanút ahhoz, hogy kicsit alaposabban is megvizsgáljuk ezt a különös összefüggést.
