Milyen gondolati, szellemi stratégiákat érdemes követni a 21. században? A Litera több művészt is megkérdezett, elsőként Nádas Péter válaszolt. Az író úgy látja, nem vagyunk korszakhatárnál, bár kétségtelenül voltak változások az elmúlt harminc évben, a politika átadta az irányítást a gazdaságnak, konszernek uralják az életünk, a környezet pedig pusztul. Nádas nem lát új, forradalmi elkézeléseket, ellenkezőleg, önismétlést, újrahasznosítást lát.

"Az üres dumának és a dögletes kispolgári blablának van keletje",

a tömegkultúrában pedig az individualitás önkéntes feladása, a teljes opportunitás zajlik.

Az értelmiségi szerepvállalásokról Nádas azt mondja, ez a csoport sosem volt egységes, és mindig különböző megváltó ideológiákban hitt, "én ezektől a tanult mozgalmi emberektől a tizenkilencedik és a huszadik század tapasztalatai alapján vagy Csehov és Dosztojevszkij olvasójaként inkább erősen tartanék". Mégis egy valami maradt, az értelem, az erő és a furfang is leszerepelt. Az irodalomban Nádas a mai korszakkal adekvát tendenciának a slam poetryt látja, a popot-rockot, rapet nem. A tömegességgel kell szembenéznie az individuálisnak, erre jó a slam poetry.

A magyar értelmiségi kiállás veszélyeiről és buktatóiról, a megszólalás kockázatról is kérdezik Nádast, de ő távolabb lép, a magyar kormány helyett a kapitalizmus és az emberi értelem összeegyeztethetőségén gondolkodik el. Lehetséges-e tőkés gazdaság tőke nélkül? Lehetséges-e tőkét maffiaműködés nélkül felhalmozni? Ezek a mi régiónk kérdései. Ha nem lehetséges, akkor pedig elvárható-e kiegyensúlyozott politikai működés.

"Azaz működik-e kapitalizmus erős és befektetésekre kész középosztály nélkül, vagy lehetséges-e képzett és harcedzett demokraták nélkül demokrácia, s a globális tőkeáramlás és tőkekínálat korszakában elvárható-e, hogy értelmesen működjenek a demokrácia intézményei."

A globális világban a pénzpiacok algoritmusai döntenek sokszor, a mi régiónk ezekre a problémákra nem találta meg a választ.