A nyolcmillió nagykorú állampolgár több mint 90 százaléka, úgy 7,3 millió ember jelezte a kormánynak: nem kíváncsi a süket propagandarizsára. Akkor sem, ha kérdésekbe csomagolják.

Körülbelül 700 ezer polgárt bírtak sikeresen megszólítani. Ennyire futotta több mint egymilliárd forint elköltésével. Még ha az összes válaszoló szuperlatívuszokban dicséri a kormányt, ez akkor is jóval kevesebb, mint amennyi voksot a totál bukóágra került MSZP kapott 2010-ben. A kormány iránti pozitív érdeklődés leginkább a Marslakók köztévés sorozat nézettségi görbéjére hajaz.

A legszebb az egészben, hogy mindezt a negatív csúcsdöntést úgy produkálták, hogy megvolt mindenük, ami szerintük az emberek bizalmának elnyeréséhez kell. A rendszerváltás után húsz évig (főleg a jobboldal vereségei után) állandóan azt hallottuk a „nemzeti oldaltól”, hogy két dolog miatt vesztettek: nincs kétharmad, pedig az kellene a rendcsináláshoz. Plusz a média, szegény, nincs rendesen kiegyensúlyozva, így az istenadta néphez nem jutnak el a csodás vívmányaink hírei. 2010-re aztán a fohászok meghallgatásra találtak. Beérett a vetés, megtörtént a csoda. Komolyan, mint amikor a lúzer megüti a lottóötöst. Lett kétharmad, vele minden, ami szemnek, szájnak ingere.

A média pedig maga az Eldorádó. Kádár óta egyetlen kormány sem rendelkezett ekkora propagandagépezettel. Nézzük csak: van két kormánypárti tévécsatorna, két napilap, két hetilap, rádiófrekvencia is akad bőséggel, amellett internetes portálok, könyvkiadók, folyóiratok, helyi lapok, tévék, rádiók. Nem beszélve a Médiahatóságról, az MTVA-ról, a közszolgálati propagandaközpontról, a kormány sajtóhivatalnokainak hadseregéről, a közpénzes-óriásplakátos offenzíváról, a Kubatov-gépezetről.

És mit érnek vele? Arra sem képesek, hogy a felnőtt népesség egytizedét válaszadásra bírják. Pedig a válaszadás a válaszadónak ingyen van. S ennek az idióta gépezetnek megvan az a tulajdonsága, hogy minél kevesebb embert tud lelkesíteni, annál több pénzbe kerül. Minél hatástalanabb a propaganda, annál többet költ rá a mindenható állam, nem jőve rá, hogy az irritáló hurráoptimista sóder csak taszít minden normális embert.

Minél több kiábrándult (és Matolcsy szabadságharca miatt anyagilag is leamortizálódott) hívő mondja le Heti Válasz-előfizetését, kapcsol el a köztévéről és a jobbos csatornákról, annál több közpénzt kell betolni ebbe a rendszerbe, hogy úgy-ahogy működőképes maradjon. A kormánypropaganda iparággá, sőt húzóágazattá nőtte ki magát, ezreknek jelent biztos kenyérkeresetet. Ha ez a buborék kipukkad, nagyobb csapás lesz, mint a Malév és a Nokia itthoni bedőlése.