Mérő László
Mérő László

Rómeó és Júlia legalább annyira szól a korabeli Veronáról, mint a két főszereplő szerelméről. Katinka és Shane története a mai Magyarország, és egyben a globalizálódó világ kvintesszenciája.

Gyárfás Tamás úszófőnök „az édes Katinkát szeretné visszakapni”. Apuka a kicsi lányát, akit elragadott tőle a gaz csábító, aki még ráadásul idegen is, sőt nemcsak afféle német vagy román, hanem egyenesen amerikai. Joggal várja el, hogy mögé álljon a nemzet, még az a része is, aki a női princípiumról talán másként gondolkodik. Apa csak egy van, és haza is.

A történetről már szinte mindent megírtak, de ez a szerelmi szál valahogy elsikkadt a nagy hangzavarban. Pedig előttünk játszódik a 21. század egyik nagy szerelmi története, maga az élet írja. Elég időt töltöttem pszichológusok között ahhoz, hogy ne tudjam nem észrevenni, ahogy Katinka hullafáradtan, a végletekig kihajtva magát odaadó szerelemmel néz ki a medencéből a párjára, aki egyben az edzője is, és éppen egy elrontott benyúlás miatt kiabál vele úgy, hogy zeng az uszoda.

Egy kortárs Rómeó és Júlia történet játszódik itt a szemünk előtt, és mi csak úszószövetségről, versenyengedélyekről, esetleg az ezzel kapcsolatos politikáról beszélünk. Pedig ha ez a nő Rióban nyer néhány olimpiai aranyérmet, az a szerelem diadala lesz. Ámbár lehet, hogy csak én vagyok ennyire csőlátásos, én már a Mátrix-filmet is elsősorban egy szép szerelmi történetként tudtam csak látni.

Minden nagy szerelmi történet nemcsak egy férfiról és egy nőről szól, hanem a korról is, amelyben játszódik. A Rómeó és Júlia legalább annyira szól a korabeli Veronáról, mint a két főszereplő szerelméről. Katinka és Shane története a mai Magyarország, és egyben a globalizálódó világ kvintesszenciája.

Apuka módszerei igen magasra juttatták el a kislányt, olimpiai negyedik helyig, ez nagyon szép teljesítmény, keveseknek adatik meg. Csakhogy ma már nem ér véget itt a történet. Júlia tizenhárom évesen meghalt, Katinkának viszont huszonhét évesen még előtte van élete nagy esélye. Mondják, „harminc az új húsz”, ebben is a mai kor terméke ez a sztori. A régi módszerek a régi ideális úszókorban ennyire tudtak vezetni, de Katinka az élő példa arra, hogy mennyire megváltozott a világ.

Nem gondolom, hogy az úszószövetségről, versenyengedélyekről, zsarolásokról, a régi és az új harcáról, az ezekkel kapcsolatos politikáról szóló írások butaságok, de körülbelül annyira találják el a lényeget, mint ha valaki a 15. század Veronájáról ír Rómeó és Júlia szerelmének említése nélkül, csak a Montague-k és a Capuletek harcait elemezve. Úgy látszik, a mi korunkban is tudja alakítani a történelmet egy nagyszabású szerelmi történet. Katinka és Shane története, akárhogy alakul is a végkifejlete, átalakíthatja nemcsak a kis magyar glóbuszt, hanem a globális világ úszósportjának is új irányt szabhat. De erről nálam avatottabbak már szinte mindent megírtak, pro és kontra egyaránt.

Ezért figyelem szenvedélyesen, mint egy szappanoperát, a fejleményeket. Ki fog derülni, hogy igaz-e mai korunkban is, hogy a szerelem mindent legyőz, ki fog derülni, hogy egy ilyen szerelmi történet, aminek kulisszái a régi és az új harca, a mai korban is tragikus végre van-e ítélve. Drukkolok, hogy kiderüljön: korunk egyik emblematikus földrajzi helyének, Hollywoodnak van igaza, és a happy end ma már elkerülhetetlen. Hajrá Katinka, hajrá Shane!

Cikk megosztása
Címkék