Kedves blogom, ma megint nagyon jó napom volt. Az ibizai buliból hazatérve az egész délelőttöt Miss Hungaryvel töltöttem, délután csomó fárasztó smink meg kozmetika, meg sokat olvastam, hogy legközelebb a férjem buliján több mindenhez hozzá tudjak szólni, múltkor se tudtam, mi az az osztalék, na és kora este Andy megdobott egy bizsubolttal! A belvárosban! Annyira kis cuki jó fej az Andy.

A bizsuboltot azért kell megbecsülni, mert sok kicsi, tehát sokra megyek vele. Énszerintem simán minden nő elvárhatná a pasijától, hogy gyémántot kapjon Valentin-, nő-, szüli- és névnapra, pláne, ha nálam veszi, LOL, de hát tudjuk, mennyi a lúzer a melósok között, nem értem, nőtársaim hogy bírják a gyűrődést szociálisan nézve. Mindenki tudja, hogy egy milla körül vannak a magyar átlagfizetések, mégsem áldoznak ezek a sóherek a nejükre, pedig a gyémánt a nő legjobb barátja! Na ezeknek lesz jó a bizsu.

Ha valamit nagyon utálok, az az igénytelenség és a rossz szempillaspirál. Nem olyan nagy kunszt saját lábra állni, azt veszem észre magam körül. Andy például már annyira a saját lábán áll, hogy ha akar valamit, a barátai törvényt módosítanak a kedvéért, és így aztán még sajátabb lábon áll. A múltkor kaszinóügyben, most pedig úgy tud tévét venni magának, Tóninak meg Árpádnak, hogy külön átcsatornáznak neki 25 milliárd hirdetési forintot, ha övé a csatorna. Erre valók a jóbarátok, a különböző Lex Andykre. Lex ez még így sem, gigaLOL!

Ha miénk lesz a TV2, akarok egy saját műsort. Az lenne a címe, hogy Önerőből, avagy hogyan boldoguljunk mi nők a NER-ben? Például hogyan szülessünk jókor jó helyre, és ha ez nem jött össze valamiért, kivel legyünk jóban? És hogyan érjük el, hogy mások betervezzenek minket az életükbe?

Önállóság, kedves nőtársaim, bátorság, Norbi update, és persze legyünk észnél. Mindenhol jó, de a legjobb az offshore, különben marad a bizsu a fületekben. És akkor kimaradtok a tökjó bikinibulikból. Az önálló lábon álláshoz az kell, hogy legyere valaki másnak a lábáról, de hát ott úgyse lehet sokáig kibírni. Én néha még többet is dolgozom, mint egy magyar háziasszony, de meg is érem a pénzemet! Self made woman vagyok, korán megtanultam, hogy az élet kerítése nincs kolbászból, nagyon sok a tennivaló, de ahogy egy interjúban helyesen mondtam, az erőfeszítéseimnek hála én "már saját lábon is meg tudnék állni".

A marketinges végzettségemmel nemrég casting céget alapítottam, akkor ott van ugye a gyémántbolt, amit Andy eszközölt, csinálom a Közgázt, pedig emlékszem, kedves blogom, három éve még azt írtam: "Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért úgy döntöttem, létrehozok egy óvodát. Nemrég elvégeztem az ehhez szükséges iskolát, gyakorlaton is voltam ovikban." Aztán az a hajó elment, mert elmeséltem az ovisoknak, milyen fusi munkát végeznek a stylistok, na erre volt nagy sírás, senki nem akart többé stylist lenni, legalábbis nálam.

Ráhel is teljes joggal írta, hogy "férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk", hiszen a férje, István elképesztően szerencsés ember: képzeld, kedves blogom, volt egy időszak, amikor ha egy város úgy döntött, hogy ki akarja világítani magát, valahogy mindig az István akadt horogra. Ő közvilágíthatott a sötétben, és lőn LED-fény, mert senkit úgy nem talált meg közbeszerzés sok milliárdért, mint őt. És ha olcsó kikötőt vett volna a Balatonon, hát mindig pont szembe jött vele egy!

Apropó, Ráhel apja: azért aki hosszú távon szerencsés akar lenni, jó, ha ismeri őt. Nagyon szerény ember, nem ő akarja nyerni a legtöbbet. Felháborítónak tartom az állandó magánéleti kutakodást a barátai, ismerősei körében, akik mind nagyon sokra vitték. Van köztük pl. igazi államtitkár, ennél nemigen van följebb. A sajtóhiénák pedig kapják be! Kivétel persze Hajdú Péter, ő is hiéna, de tök ari.

Lőrinc például igazi self made man, egyszerű gázszerelőből lett multimilliomos polgármester, földbirtokos, sertéstelep-építő, na ezt csinálja valaki utána. A napi 8 óra szorgos, produktív munka mindig meghozza a gyümölcsét. Vegyük észre, hogy a szemünk láttára egy új Magyarország épül-szépül, szárba szökken a saját lábon élő, keményen dolgozó nagyemberek fáradozása. Az egész NER erről szól, megalike!

Vegyük pl. Tónit? Tóni is sokáig volt polgármester, számos érdekes üggyel volt dolga, ezekről én nyilván nem tudhatok, de egyszer voltam náluk bulizni a Pasa Parkban, hát azt hittem, álmodom: az a lakás egyszer csak tágulni kezdett! Csak úgy nőttek ki a négyzetméterek a semmiből, ilyet még sose láttam, és esküszöm, hogy semmit nem vettem be előtte. Meg Árpád is ugye úgy lett Ráhel apjának tanácsadója, meg befolyásos politikai meg médiatényező, meg nagy Gucci-fan, hogy előtte egyszerű koronaőr volt. Tessék, egy újabb magyar sikersztori! Ha az nem bizonyítja, hogy, akkor semmi.

Vagy ott van például egy település, Felcsút, mondjuk szintén kötődik Ráhel apjához, de mégis, micsoda szerencsés hely! Csak úgy áramlik oda a sok tao vagy mi, amiből fejlődik a falu, lett ugye stadion, van már kisvasút, sőt óvoda – lehet, hogy érdemes ott újra megpróbálkoznom? Én egészen biztos vagyok benne, hogy az országban van más település is, nemcsak Felcsút. Ők vajon miért nem valósítják meg önmagukat? Hát ennyire nem akar senki a saját lábára állni? Vajon a sok rosszindulatú rágalom kedvetleníti el őket?

"Minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a faluban, fejlődik a falu, annál inkább folytatni kell a munkánkat" – jelentette ki Ráhel apja, nagyon helyesen. Kicsit kapjuk össze magunkat végre! Na, megyek a szoliba, most volt csőcsere.