"Pártállásra vagy kapcsolatokra hivatkozva sem előnyt nem élvezhet, sem hátrányt nem szenvedhet senki." (Orbán Viktor)

Az előző rész tartalmából: Zsolt és Yvonne nagyon meglepődnek, mert valaki meg akarja venni a tévéjüket, holott az eredetileg nem is volt eladó. Viktor a kezét dörzsöli örömében, ezt csak akkor hagyja abba, amikor meglátja, hogy valamiért Lajos is a kezét dörzsöli. Ismeretlen férfi lép a Tények stúdiójába, és határozott hangon közli a stábbal, kikkel nem foglalkozhatnak a következő években. Tóni boldog. Árpi is, ezért új táskát vesz, Lajos opciós jogot, Andy pedig egy kisebb gyémántboltot a feleségének, mert egy magyar élet csak annak jár, aki megdolgozik érte. Lajos mindenkit megijeszt a hangos röhögésével: kiderül, hogy övé az egész kóceráj. Andy a fejét vakargatja, Tóni lakása több négyzetméterrel összemegy. Az ügyvédi irodák fellendülnek. Magyarország jobban teljesít.

Kereskedelmi tévét az emberek három okból vesznek: vagy (Nyugaton) a nagy lóvé esélyét látják benne, vagy (kicsit keletebbre) saját üzleti, ill. politikai ambíciójukat akarják vele előmozdítani, vagy (még keletebbre, valamint nálunk) a Főnök szól oda valakinek, hogy kéne már nekünk egy nagy kertévé, úgyhogy lépni kell. Andy, a kormányközeli médiamogul és Lajos, az egy éve kormányellenes médiamogul abban az egyben mindenképp egy platformon vannak, hogy ténykedésük véletlenül sem volt függetleníthető a politika, ezen belül is a kormánypárt mozgásától. Innentől azonban a kormányellenes mogulnak csak annyi a jelentősége, ill. funkciója, hogy a kormánypárti mogul érvényesülésének a jogi-technikai akadályát képezze.

"Magyarországon a nagy, kereskedelmi tévék közül egyik sem magyar, mindegyik külföldi. Ezért olyan magyar, nemzeti szempontokat, amiket otthon igen, itt nem érvényesítenek. Ez sem lesz mindig így" – jósolta igen nagy tehetséggel Orbán Viktor 2013 nyarán. Akárki vette is meg végül a TV2-t, akármi derül is ki majd az elmúlt néhány nap felfokozódott eseményeiről, történetünk szempontjából egyetlen aspektus fontos: az, hogy mindez nem függetleníthető a kormányzat céljaitól, pénzétől, a mi közpénzünktől tehát. Márpedig abból a két mogul közül az egyik már nem kap, sőt.

Ezért aztán ezen a ponton köszönjünk is el Simicska Lajostól, illetve emberétől, Fonyó Károlytól, annak a cégnek (TV2 Media Group Holdings) a feltételezhető új tulajától, amelyik az Andy Vajna által megvett másik céget (TV2 Media Csoport Kft.) tulajdonolja. Hogy pontosan ki került birtokon belülre és mennyiért, az a következő hetekben elválik, de a helyzet az, hogy Simicska Lajos most éppen csak egy privát médiabefektető a potenciálisan sok közül. Cégbirodalmát látványosan, állami közreműködéssel is rohasztják, ahogyan nem is olyan rég még látványosan, állami közreműködéssel, a mi adóforintjainkból is virágoztatták fel.

"Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy gyakorlatilag föl akarják számolni a független médiát, de természetesen ennek a média, a mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar" – nyilatkozta Simicska Lajos a G-nap tetőfokára hágva, és innentől médiabirodalma látványosan felszabadult, a Hír TV nézhető, a Magyar Nemzet olvasható lett – de nem felejtjük el neki a Fidesz elmúlt 25 évének összes, minimum korrupciógyanús ügyét, a székházbotránytól a Közgépig. Ha kiderül (bár ennek valamiért kevés esélyt adunk), hogy az általa vett cég de facto kiürítése dacára végül is ő tulajdonolja majd a TV2-t, akkor csupán egy lesz a ká-európai médiatulaj oligarchák sorában, Roman Abramovics és Andrej Babiš mellett.

Andy Vajna a tulajdonlás más minőségét jelenti. Az arcátlanságot. Azt a minőséget, amelyet Rogán Antal propagandaminiszter, Habony Árpád közúti rizikó, Mészáros Lőrinc gázszerelő, Tiborcz István családtag, L. Simon László családi vállalkozó és mások jelentenek. Andy Vajna tulajdonlása egyszerre csak megnyitja a nemrég felállított Nemzeti Kommunikációs Hivatal zsilipjeit, amin mintegy 25 milliárd forint állami hirdetés áramolhat majd ki válogatott baráti csatornákba. Andy Vajna az a típusú befektető, akinek a kedvéért a magyar végrehajtó hatalom megvárja, hogy jogerősen is birtokon belülre kerüljön, és csak azután kap ajándékba egy kormányrendeletet 6 millliárd forint műsorterjesztési díj beszedéséről. Ilyen jó tulajdonlási minőséget jelent Andy Vajna.

A magyar filmügyek kormánybiztosával egyébként még csak nem is a médiatulajdonlással formálisan összeférhetetlen pozíciója a gáz, hiszen amelyik kormány akarja, ezt könnyen orvosolhatja, pláne, hogy Lázár János is hogy kiosztotta:

Nagyra értékelem Andy Vajna kormánybiztosi munkáját, ugyanakkor már neki is jeleztem azt az álláspontomat, hogy aki állami vezető lesz, az akkor teszi a legjobbat, ha megszabadul minden valós befolyást jelentő gazdasági érdekeltségétől.

Nahát, összekevertük jegyzeteinket, ezt Lázár nem Vajnáról, hanem L. Simonról mondta, elnézést. A lényeg ugyanaz: a kormányzat tökéletesen tisztában van azzal, mit tehet meg és mit nem, és általában ez utóbbit választja. És nemcsak a falig megy el, hanem azon túlra is.

A kormánynak éppolyan fontos volt a TV2 megszerzése, mint az, hogy a magyar valós és online kaszinópiacon csak egyetlen ember maradjon talpon, történetesen a nevezett filmügyi kormánybiztos, ill. valószínű jövendőbeli tévétulaj. A Fidesz törvényhozásán belül valószínűleg külön jogászcsoport foglalkozik a személyre szabott törvényalkotással, s a Lex Vajna ennek a mintapéldánya.

A TV2 akkor mostantól kormányszócső lesz? Nem tudom, nézte-e valaki eddig a Tények c. hírműsort: eddig is az volt. Legalábbis a nyáron távozott, a TV2 üldözötteivel új portált előállító György Bence program- és hírigazgató regnálása alatt, amikor egy baleset, egy lakótelepi tűz és egy háromfejű borjú között egyértelműen a kormány hangján szólaltak meg (vagy ami még fontosabb: maradtak ki) a hírek.

A nap történései a leglebutítottabb bulvár mögé sorolódtak. A reggeli élő műsor vezetőinek állítólag előre megmondták, miről lehet a vendéget kérdezni és miről nem, s beszélik, ha kellett, fülesen súgták meg, mikor kell leállni a kérdezéssel. Amikor pedig a kormányközeli Századvég lemenedzselte a Zuschlag-ügy kommunikációját, a párt kommunikátorai állítólag a stúdióban, személyesen csekkolták a Zuschlaggal készült, szervilis Napló-riportot. Rogán Antal, Habony Árpád és a Fidesz vezetőit a bulvárban elhelyező, elmaradhatatlan Kaminski Fanny enyhén szólva már eddig is otthon érezték magukat a Róna utcában, elképzelni is nehéz, milyen új minőséget lehet még bevinni ebbe a meghitt, barátságos kormány-média viszonyba. Persze, mindig van még lejjebb, ahogy ezt az eddigi szánalmas próbálkozások, a Magyar Idők és a 888.hu is ékesen bizonyítják.

"Szenvedélyünk a szórakoztatás" – hirdette nem is olyan régen a TV2 szlogenje. Egyelőre annyi biztos, hogy ezt az ígéretüket maximálisan teljesítették.