Vince Mátyás a HVG születéséről és az első tíz évről

2009. június 11., csütörtök, 06:30 • Utolsó frissítés: 2009. június 11., csütörtök, 08:50

Címkék: sajtó; Vince Mátyás; 30 éves HVG; pártirányítás;

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#9)

Vince Mátyás a 30. születésnapját most ünneplő HVG alapítója és közel tíz évig főszerkesztője volt. Az alábbiakban a lap születése körüli izgalmakat, a párt sajtóirányításával folytatott küzdelmeket írja le, és bepillantást enged a titokba, miként tudta a hetilap néhány év alatt megteremteni máig kitartó presztízsét.

Ha már ezen a jeles, 30. évfordulón módom van a HVG kezdeteire visszagondolni, legalább annyira emlékszem a behívásokra, mint a kihívásokra! Nevezetesen a pártközpont agitprop osztályáról, avagy a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöki titkárságáról érkező telefonokra (a HVG indulásakor ők voltak a laptulajdonosok), hogy azonnal menjek be raportra, mert „már megint mit írtatok az eheti szám x. oldalán”. S akkor én bementem, s próbáltam el- és megmagyarázni, hogy az inkriminált mondatok csak első látásra tűnnek politikailag elfogadhatatlannak, megengedhetetlenül negativistának vagy ellentétesnek az éppen aktuális pártvonallal.

Ez volt számomra a korszak egyik legnagyobb kihívása is. A szőnyeg szélén állva, eleve hátrányos pozícióból érvelni, hogy mit nem szabad elhallgatni a nagyközönség elől a sajtóban, mit – s hogyan – kellett megírni a HVG-ben, mert a Tisztelt Olvasó egyrészt nem hülye, másrészt a magyar sajtón kívül a Szabad Európát és/vagy a BBC-t is hallgatja, továbbá a hírek kozmetikázása és elhallgatása amúgy is kontraproduktív.

Vince Mátyás lapalapító korában

Igen, rendre a szélesebb hazai sajtónyilvánosságért, és az általam elképzelt Tisztelt Olvasó érdekében érveltem ifjonti hevülettel (a HVG 1979-es alapításakor a magam 33 évével én voltam a magyar lappiacon a legfiatalabb főszerkesztő) az óvatos és gyakran bornírt párt-propagandistákkal szemben – így utólag visszatekintve, bizony nem kevés naivitással. Tudniillik a korszak során végig meg voltam győződve arról, hogy nekem van igazam, én tudom – jobban, mint a pártközpont csinovnyikjai –, hogy mit szeretne a T. Olvasó a HVG-ben látni-olvasni, s mindettől a rendszer még nem fog összeomlani. (Nem is ettől omlott össze…)

Az indulásnál igazi kihívás volt, hogy hol lesz majd a szerkesztőség. Végül egy kis faházban kezdtük, a kőbányai vásárvárosban. Nem tudtuk, lesz-e a lapunk szülőatyjának számító Világgazdaságéhoz hasonló, de annál jobb minőségű halványzöld papír. Lett, mert voltak befolyásos segítőink a papíriparban. Lesz-e jó nyomdánk? Végül nem egy bürokratikus fővárosi, hanem egy rugalmas székesfehérvári nyomda mellett kötöttünk ki. Drukkoltunk, nehogy ránk kényszerítsék az akkor mindenütt kötelező vezércikket. Megúsztuk. Vagy hogy lesz-e tévéhirdetés a HVG piaci bevezetését segítendő. Nem lett, mert a Hírlapkiadó Vállalat, amely pártvállalatként kiadta a lapot, erre már nem adott pénzt.

Magunk teremtette kihívások is voltak szép számmal: kollégáimmal együtt hétről-hétre az volt az ambíciónk, hogy egy izgalmas, színvonalas, intellektuális, a tényekre koncentráló és ideológiai sallangoktól mentes lapot csináljunk, amely jól informálttá teszi a T. Olvasót, mert mindig benne van (pontosabban: lehetőleg benne van…) mindaz a fontos és érdekes gazdasági esemény, ami azon a héten a világon és Magyarországon történt. Az általunk elképzelt T. Olvasót – egy, a világ és az ország dolgai iránt érdeklődő – nem feltétlenül értelmiségi – magyar embert – hétről-hétre ki akartuk szolgálni, információigényét tényszerűen, közérthetően, sokoldalúan ki akartuk elégíteni. Igaz, a pártközponti sajtóirányítás alapvetően csak a gazdasági ismeretterjesztésben határozta meg a HVG profilját. Ezt a kényszerű korlátot úgy hágtuk át, hogy a kultúráról, a sportról is a gazdaság szemszögéből írtunk – szinte egyedüliként az akkori hazai sajtóban.

Egy lehetőleg minden más akkori magyar hetilaptól különböző, nyugati mintákra (Spiegel, Economist) épülő, látványában, tartalmában s nyelvezetében korszerű lap volt számunkra a nagy kihívás – még akkor is ha tudtuk, hogy vannak tabu-témák. A nagy tabukat – 1956-os forradalom, szovjet megszálló csapatok stb. – mi sem döntögettük. Szabadságunk korlátozott volt. Egy prágai vagy moszkvai lapszerkesztő számára viszont elképesztően széles volt akkoriban a magyar sajtópálya.

Harc a sajtóirányítással »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#9)

9 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2009. június 15., 15:51

Moré Csaba József

A HVG 30. születésnapján gratulálok az eddig végzett munkájukhoz és sok sikert kívánok a lap valamennyi Munkatársának ! Van egy lap hazánkban - és ez a HVG - amely igyekszik gyorsan, reálisan tudósítani a világ és a hazai gazdaság alakulásáról, szakmai alapon alátámasztva. Van egy lap hazánkban - és ez is a HVG - amely az utóbbi időben a pénzügyi és gazdasági világválság időszakában objektíven, pánikmentesen,optimista módon igyekezett feltárni azokat a kiváltó okokat, melyek a világválságot előidézték és ezzel EURÓPA valamennyi országában belső válsághoz vezettek. Lapjuk tárgyilagosan elemzi a külföldi és hazai gazdasági viszonyok alakulását, a társadalompolitikát, szociálpolitikát, az olvasó korrekt véleményekkel, szakcikkekkel és gazdasági elemzésekkel gazdagodhat. A rendszerváltást megelőző időszakban " a nagy kihívásnak " nyugati mintára eleget tettek. A rendszerváltást követően pedig lapjuk szakmai alapon vizsgálja és elemzi a gazdaságot,társadalmi viszonyokat, kultúrát, sportot,- ezért nincs jelentősége annak, hogy a cikkeket írók a baloldalhoz , vagy a jobboldalhoz tartoznak, vagy éppen " középutasok " - vagy hogy a cikk témáját illetően konzervatív, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, liberális nézeteket vallanak, mert ezek egy demokratikus jogállamban a legfontosabb nemzeti alapkérdések vonatkozásában másodrendűek. A HVG- t olvasók zöme is minden bizonnyal elégedett a lappal.Nem a lap alapján, a cikkek alapján ítélik meg az emberek a parlamenti képviselőket, hanem a mindenkori tettüket értékelik. Ha valaki rendszeresen nézi a parlamenti közvetítéseket, mindent lát, lapok tudósításai nélkül is. Látnak szerény, nagy tudású, csendes képviselőket, látnak fölényes, arrogáns, pökhendi képviselőket, látnak egyezségre törekvő képviselőket, látnak mindent elutasító képviselőket, látnak újságot olvasó képviselőket az ülések alatt, látnak behunyt szemmel gondolkodó, de inkább szunyókáló képviselőket, látnak bent tartózkodó és kivonuló képviselőket, látják a képviselők arcát, tekintetét, s hallják beszédstílusukat, csendes, vagy emelkedett hangjukat, szívből jövő megnyilatkozásokat, vagy éppenséggel kötelezően felolvasott, előzetesen megírt véleményeket. A televíziót nézők tehát közvetlen tapasztalatokat szereznek a parlamenti közvetítések alkalmával. A HVG meg közvetett módon ad tudósítást az eseményekről. S azért jó a HVG, mert az olvasók lap általi közvetett tapasztalatai igen sok esetben megegyeznek a parlamenti közvetítések során szerzett közvetlen tapasztalatokkal.

2009. június 11., 13:03

stirlicc

Akkor egy picit pontosítanék. Nem az a baj, hogy olykor megszólal a lapban egy-egy kormánypárti véleményformáló. Szólaljon meg. Meg szólaljon meg ellenzéki véleményformáló is. Eddig semmi hiba. Baj akkor van, amikor úgy érzem, hogy a lap teret enged annak, hogy Babarczy Eszter ne csak azt írja le, hogy Gyurcsányra szavazott és elismeri hogy tévedett, esetleg, hogy bizonyos logika szerint nem érte egyet az ellenzékkel, hanem amikor olyan kifejezetten zsigeri mondatot is beleír, hogy a Fidesznél gusztustalanabb ellenzéke nem volt még kormánynak (mondja a Fideszre nőiesen megsértődött Babarczy, akit elhagyott a Fidesz). Mi az hogy gusztustalan ellenzék? A hányás gusztustalan, meg az ürülék, és nem az ellenzék (akármelyik oldal is adja). De Lengyel sem szimplán elemez, hanem Fidesz-ellenes szózatok megtételére használja a lapot (lásd a Gyurcsány eltűnéséről írt cikkét). És a 2 %-os SZDSZ bukását okozó neoliberális politikát védelmező (és a Fidesz csépelő) Bauer írása sem túl korrekt, főleg ha azt vesszük, hogy korábban Bauer maga is tevőleges részese volt annak az elkúrásnak, ami végül a mai állapotokhoz vezetett. És pofátlanul Csepelen próbálkozott egyéni képviselőséghez jutni, persze a választók átnéztek rajta, mint egy szitán. Mentségére legyen szólva (Bauernek), hogy az írása a papír hvg-ben még az EP-választások előtt jelent meg, így talán nem volt tudatában, hogy derék liberális pártja tönkre veri magát a haladó ideológiájával. De ami mentség Bauernek, az kampányízű (Fidesz-ellenes propaganda-) cikk a hvg rászéről - a kampány finisében. Na, ezért fogom hamarosan megszüntetni a hvg előfizetésemet. Pedig én is 79 óta olvasom, akkor még külföldön tanulva fizettünk elő rá. Az idő megváltozott, a hvg nem úgy nem független, ahogy én el tudom fogadni. Régebben többet adott az ilyen közvetlen ideológiai küzdelemből való kimaradásra. Igaz, akkor Lipovecz volt a főszerkesztő, aki szintén nem rejtette véka alá a politikai szimpátiáját. Viszont adott a napi harctól való függetlenségre.

2009. június 11., 12:56

ZoZi

Születésnapra maradjon meg a jó oldala, de esetleg építő jellegű kritika is belefér. Így van, a Buci Maci vagy a Füles talán még független. Viszont politikai témában a „független” jelző sem itthon, sem külföldön nem létezik. Ld. amikor külföldi sajtóra hivatkoznak itthoni történések kapcsán, mindig utána mondják, hogy az „XY című konzervatív / liberális / baloldali (ahogy tetszik)” lap. Ahogy nem létezik hibátlan lap sem. Én nem értek egyet az itthon értelmezett liberalizmussal, de a HVG jó témaérzékenységgel kiválogatott cikkei, a lap megszerkesztettsége és a széles látókört kínáló témakínálata miatt szívesen veszem. Pl. a „Monitor”, a „Prizma” és a „Szellem” rovatok (és interjúalanytól függően az „Interjú”-rovat is) mutatják, hogy más gazdaságiként kikiáltott lappal ellentétben a nem ragad le a gazdaság terén szakbarbárként. Nem is beszélve arról, hogy a HVG-honlap fórumain – bár minden fórum vonzza a szalonképtelen odamondogatókat – szerintem lehet értelmesen vitázni, és ez sok más fórummal szemben itt nagy erény. De mint említettem, hiba mindenütt becsúszhat. Építő jelleggel ugyan, de egy kritikára biztosan elengedhetetlen szüksége van a lapnak: ha létezik magyar szó valamire, néha nem árt azt használni. Ha egyes szavak idegen jövevény-megfelelője fordul elő többször, az helyenként túlságosan értelmiségieskedővé tehet egyes írásokat. (Pl. valahol „ellenőrzési folyamatok” helyett monitormechanizmus. Felesleges. Érdemes megfontolni.) Mindezt leszámítva további 30 évet. :-)

2009. június 11., 12:54

balközép

Vince Mátyással csak abban nem értek egyet, hogy sikertelen kor volt a 80'-as évek. A HVG sikere és léte éppen a konszolidált Kádár korszak relatív liberalizmusának egyik indikátora. Mi akkor ezt így értékeltük, egyre szabadabban lehet beszélni. Nem fanyalgás, de kiváncsi lennék, hogy a mostani főszerkesztő áll-e szőnyeg szélén, hol az a szőnyeg, vannak tabuk? Nyilván. Majd 30 év múlva megtudjuk.

2009. június 11., 12:13

Semese

Boldog Születésnapot HVG! Sajnos, fanyalgásban élen járunk a világon. Tudomásul kéne vennünk (ami nem azt jelenti, h. helyeslem is), Magyarországon nincs független média. A bulvár magazinok sem függetlenek. Ők is a velük szerződésben álló tv csatornák sztárjairól cikkeznek folyamatosan. De talán mégis vannak független sajtóorgánumok. Pl. a természettudományi magazinok, és a rejtvény újságok.

További 4 hozzászólás megtekintése »