Karrierista apukák: társadalmi elvárás vagy egyéni döntés?

Munkavállalónak és szülőnek lenni – látszólag nemektől független ez a két fogalom, mégis más élethelyzetekre asszociálunk velük kapcsolatban, ha nőkre, és másra, ha férfiakra gondolunk.

Bár Magyarországon hagyományos szerepmegosztás jellemzi a munka világát, az anyáknak és az apáknak szinte mindenben egyező jogokat ad a magyarországi gyermekellátási rendszer. Érdemes átgondolni, hogy a munkavállaló férfiaknak miért csupán 1,51 százaléka marad otthon gyermekgondozási segélyen? A férfiak és nők kereseti eltérése közötti aránytalanság nem feltétlenül szolgál kimerítő magyarázattal. Példa erre számos EU-tagállam, ahol a gyerekükkel otthon maradó apák száma növekvő tendenciát mutat, a férfiak és nők között meglévő munkaerő-piaci egyenlőtlenségek ellenére.

A dolgozó apák fokozottabb családi szerepvállalásának magyarázata ezekben az országokban a család-, pontosabban a szülőközpontú szociálpolitikai szemlélet, amelynek lényege a nemek közötti egyenlőség elvének szem előtt tartása. A gyerekvállalással és gondozással kapcsolatos intézkedéseket nem kifejezetten a nőkhöz igazítják, s figyelembe veszik, hogy a férfiak is lehetnek szülők. Már az elnevezések szintjén is jelzik mindezt. Például semleges kifejezést használva szülői szabadságnak hívják a kiskorú gyerekek főállású ellátására igénybe vehető távolléti időt. A gyakorlatban attól működik sikeresen ez az újfajta szemlélet, hogy a szülői szabadság időtartamát szakaszokra osztják, s bizonyos periódusokat kifejezetten csak az egyik gondozó fél (vagy az apa vagy az anya, ha nem egyedülálló szülőkről van szó) vehet igénybe. Izlandon például az összesen kilenc hónapnyi szülői szabadság egyharmadát az anyák, egyharmadát az apák vehetik ki, a fennmaradó három hónapos időtartamot pedig tetszőleges megosztásban használhatják fel. Ha tehát egy izlandi apa úgy dönt, hogy nem marad otthon, akkor az őt megillető három hónap elvész, és a gyereke nem kilenc-, hanem hathónaposan kezdi meg bölcsődei pályafutását.

Azokban a társadalmakban – például nálunk, Magyarországon –, ahol elsődleges elvárás egy férfival szemben, hogy a kenyérkereső szerepét töltse be a családban, az apának leginkább csak a vágy marad, hogy több időt tölthessen gyerekével. Ez azonban ömagában kevés,  és leginkább csak frusztrációt eredményez.  Itt az ideje, hogy az apák ne csak epizódszereplők legyenek gyerekeik mindennapjaiban. Sok múlik a döntéshozókon – a  politikai és vállalati vezetőkön. 

Sáfrány Réka, Süvecz Emese

MONA Alapítvány