Csizmadia Ervin: Meglepő azonosság Soros és Orbán felfogása között

Vajon milyen hasonlóság lehet Soros György és Orbán Viktor között? A kérdés felvetése bizarrnak tűnhet, hiszen Soros ízig-vérig baloldali liberális, míg az orbáni szótárban a liberalizmusnak meglehetősen negatív csengése van. Meglepetésünkre egy közelebbi összehasonlítás rácáfol a feltételezésekre: Orbán és Soros szellemi értelemben nem is állnak olyan távol egymástól – véli Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője.

Néhány napja müncheni előadásában Soros György ismét meghökkentette a világot, amikor a német és az általában vett mainstream gazdaságpolitikát bírálva megszorítások helyett „laza fiskális politikát” ajánlott, s kemény szavakkal ostorozta az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésére irányuló gazdaságpolitikai vonalvezetést, ami szerinte deflációs spirálba hajszolja Európát.

A liberális és a konzervatív?

Soros nem először jövendöl összeomlást és hirdet meg baljós forgatókönyveket. Néhány hónapja Magyarországon tartott előadás-sorozatot, és nagyon is életszerű, hogy találkozhatott az akkor még csupán kormányra készülő Fidesz vezetőivel.

Soros György Budapesten Fotó: Túry Gergely

Ha volt ilyen találkozó, akkor azt jól elkonspirálták, hiszen semmi nem szivárgott ki belőle. Ám akár volt, akár nem ilyen kapcsolatfelvétel (hogy az iszapkatasztrófa után volt, arról már beszámoltak a lapok), Orbán Viktor kormányfői retorikájából megállapítható: a két személyiség nézetei között több, mint véletlenszerű hasonlóság van. Nem véletlen, hogy mindkettőjüket hasonló okok miatt bírálják ellenfeleik, akik a túlságos romanticizmust, a nézetek kivihetetlenségét, s nem kellő koherenciáját kérik számon rajtuk.

Soros (amerikai értelemben) baloldali liberális, az állami működésmód és felelősségvállalás pártján áll, s a Center for American Progress nevű (Obama választási győzelmét megalapozó) egyik agytröszt alapítója. Ízig-vérig a Demokrata Párthoz kötődik, azaz látszólag nagyon távol áll az (ugyancsak amerikai értelemben vett) szabadpiaci konzervatív ideológiától.

Csakhogy jól tudjuk, Európában teljesen más a helyzet: itt az elmúlt évtizedben a baloldal sokkal inkább vált szabadpiac-pártivá, mint a jobboldal, amely inkább tekinthető hasonlatosnak az állami felelősségvállalást hangsúlyozó amerikai demokratákhoz. Orbán megítéléséhez ez persze csak aprócska, de nyilvánvalóan fontos adalék. Ez persze féloldalas, hiszen Magyarország nem Amerika, s a Fidesz számos olyan vonással rendelkezik, amely semmiképp sem illeszthető az amerikai Demokrata Párt politikai attitűdjéhez.

Soros György három megállapítását (valóságértés és hitelesség; demokrácia-deficit; aszimmetrikus globalizáció) vesszük röviden szemügyre, és ezeket próbáljuk „ütköztetni” Orbán Viktor megállapításaival. Sorostól idézünk (az idézetek lelőhelye: A 2008-as hitelválság és következményei, Scolar Kiadó, 2008.), Orbán megállapításait viszont szabadon interpretáljuk.

A valóság visszavétele

A filantróp-üzletember könyvében abból indul ki, hogy bár viszonyunk a valósághoz mindig bonyolult és korlátozott, a valóság megértése mégis sokkal fontosabb, mint annak manipulálása. Minderre nem azért van szükség, hogy a Karl Popper féle nyitott társadalmat (Soros kedvenc társadalom-fajtáját) feladjuk, hanem azért, hogy korrigáljuk: „A szabad demokrácia jól ismert alapfeltételei (…) mellett elengedhetetlen a választók ragaszkodása az őszinteséghez és hitelességhez. Ezeket a normákat pedig részletesen ki kell dolgozni, majd általánosan elfogadtatni”.

Csak megjegyezzük: az Egyesült Államokban a demokraták voltak azok, akik a maguk körül „virtuális valóságot” létrehozó republikánusok legnagyobb kritikusai voltak, s amikor Soros a valóság „visszavételéről” beszél, jószerivel a demokrata párt hivatalos választási programját ismétli meg. Különösen érdekes, hogy Magyarországon megcserélődtek a szerepek: nálunk a Fidesz és Orbán mondta és mondja ma is az előző kormányról, hogy az látszatvalóságot hozott létre, amely nélkülözte az őszinteséget és a hitelességet. Ebből a „sorosi” diagnózisból fakad Orbán „rohanunk az őszinteségbe” (másképpen: „rohanunk a forradalomba”) retorikája, ami tökéletesen elhitette a választók nagy részével, hogy az ellentábor „hiteltelenjeivel” szemben hiteles emberek csak a Fidesz táborában találhatók.

A mai kapitalizmus vége

Sorosnak nagyon markáns véleménye van korunk kapitalizmusáról, annak befejeződéséről is. Szerinte a mai gazdasági válság nem éri ugyan el az 1929-33-as méretét, ám „nem megszokott közjátékról van szó, hanem egy korszak végéről”. Gazdaság-ideológiai értelemben ugyancsak eléggé világos a „neoliberalizmus” sorosi kritikája: az 1930-as évek világválsága után a laissez-faire politikája átmenetileg eltűnt ugyan, de a 1980-as években visszatért: „a pénzügyi hatóságok elveszítették a piacok feletti befolyásukat, szabad utat engedve a szuperbuborék kialakulásának”.

Orbán Viktor Fotó: Túry Gergely

Orbán Viktor is szokott egy korszak végéről beszélni. Sőt az utóbbi néhány évben egyre erőteljesebben veszi át a „sorosi” retorikát ezen a területen is. Természetesen ennek a kapitalizmus-kritikai megközelítésnek Nyugat-Európában rengeteg híve van, s ott nyilvánvalóan nem lepi meg a közönséget az ilyen jellegű kritikák nagy száma és jelenléte. Magyarországon mindez szokatlan, hiszen nálunk demokrácia és kapitalizmus az elmúlt húsz évben mint az államszocialista diktatúra antitézise jelent meg. Miközben nálunk a bal-liberális oldal azt hiszi, hogy Orbán kizárólag a 30-as évek magyar radikális jobboldalának nyelvén beszél, az orbáni retorikában sokkal több van a mai nyugat-európai (olykor szocialista) kapitalizmus-kritikából, mint azt első ránézésre kiolvashatnánk.

Hiszen amikor Orbán a neoliberalizmust kritizálja, nem tesz mást, mint átveszi Soros retorikáját: a pénzügyi-állami hatóságok elveszítették a piac feletti kontrolljukat. Térjünk hát át (illetve vissza) az állam erőteljesebb szerepvállalására. Egy ilyen kívánalomra persze az Egyesült Államokban a republikánus tábor mond harsány nemet, Kelet-Közép-Európában a liberálisok és a szocialisták.

Globális aszimmetria

Harmadszor: Soros György – gondolkodók légióira támaszkodva – megfogalmazza könyvében a globális aszimmetria tézisét. A globalizáció „a pénzügyi rendszer középpontjában elhelyezkedő országokat preferálja, míg a perifériára szoruló, kevésbé fejlett gazdaságokat hátrányosan érinti”. Ám ennél is többről van szó, hiszen a mai válság újdonsága az, hogy „nem csupán a pénzügyi piac egy adott szegmensére korlátozódik, hanem az egész rendszerben szétterjedt”. Azaz, valójában Soros maga beszél kétszintű válságról, amelynek egyik szintje a „geográfiai” egyenlőtlenség, a másik szintje pedig az egyébként is egyenlőtlenségtől szenvedő rendszereken belüli válság.

Csodálkozunk ezek után, hogy Orbán Viktor gazdasági, sőt társadalmi szabadságharcról beszél? Talán ne csodálkozzunk, mert ha a világ egyik elfogadott bankára ilyen plasztikusan ráirányítja a figyelmet a mai kapitalizmus ellentmondásaira, miért ne tehetné ezt a Soros gondolkodási logikáját magáévá tevő magyar miniszterelnök?

De hogy félreértés ne essék: Soros Györgyöt a világ számos pontján illetik komoly kritikával. A legtöbb kritikát azért kapja, mert filozófusnak nem eléggé filozófus, közgazdásznak nem eléggé közgazdász – bankárnak viszont bankár. Olyan romantikus gondolkodóként kezelik tehát, aki jelentős erők megmozgatására képes ugyan (lásd a már említett Obama-győzelmet), ám a világot mozgató mély, strukturális gazdasági összefüggések megítélésében téved és túloz.

Orbán Viktor kritikusainak tábora jóval kevésbé szofisztikált; ők a kormányfőt nem pusztán romantikusnak, hanem a valóságot megerőszakolni kívánó akarnoknak látják. Ez Orbán számára nyilván nem túl jó hír. Feltehetőleg nem pusztán annak köszönhető, hogy személyiségének kisugárzása sok emberre negatív hatású, hanem van mélyebb üzenete is.

Míg Nyugat-Európában a kapitalizmuskritika nem jelent automatikus diszkvalifikációt (lásd Soros példáját), nálunk, ahol a kapitalizmus bírálatának semminemű hagyománya nincs, súlyos következménnyel kell számolnia annak, aki erre vállalkozik (lásd Orbán példáját).  Soros súlyos rendszerkritikája ellenére a kapitalista mainstream része marad, Orbán viszont a mainstream peremén táncol, s ha nem lesz óvatosabb, akár le is sodródhat onnan.