Halálba küldöd a szüleid, mert erre neveltek
Az észak-koreai lágerekben ma is arra nevelik a gyerekeket, hogy árulják be a szüleiket. Ez ellen kampányol világszerte Szin Donghjok, akinek sikerült megszöknie egy munkatáborból. Kínzással, veréssel, éhezéssel töltött életéről és szökéséről Blaine Harden újságíró írt könyvet, akinek évekbe telt, míg szót tudott érteni a lágerben szocializálódott Szinnel. Interjú Blaine Hardennel.
Szin Donghjok a 14-es számú észak-koreai munkatáborban született és nőtt fel. Élete első 23 évében verték, kínozták, és örökké éhezett. Szökést tervező anyját és bátyját beárulta, így a szeme láttára kivégezték őket 14 éves korában. A lágeren túli világról csak egy fogolytársától hallott. 2005-ben ennek a fogolynak a halála árán sikerült megszöknie és Kínába menekülnie, ahonnan Dél-Koreába, majd egy időre az USA-ba került. Ő az egyetlen ismert ember, aki lágerben nőtt fel, és sikerült onnan elszöknie.
Blaine Harden veterán amerikai újságíró, aki a Washington Post és a New York Times munkatársaként végigtudósította a világ összes válságövezetét. 2008-ban találkozott először Szinnel, akit sikerült rávennie, hogy mondja el neki az élete történetét. Két éven át tartott a közös munka, végül 2012-ben jelent meg a Menekülés a 14-es táborból című könyv, mely világszerte sikert aratott, és a napokban magyarul is megjelenik. A hvg.hu a magyar nyelvű megjelenés apropóján Blaine Hardent kérdezte Szin Donghjok sztorijáról.
hvg.hu: Milyen volt az első találkozás Szinnel, és látott-e rajta fejlődést az évek során?
Blaine Harden: Amikor először találkoztam Szinnel, sokkolt, hogy mennyire hideg és távolságtartó. Teljesen más volt, mint bárki, akivel addig találkoztam. Ahogy elmesélte, hogyan nézte végig az anyja halálát... Szinte már abnormálisan rideg módon beszélt arról, hogy örült, amikor az anyja meghalt, mert utálta őt, az anyja pedig kegyetlen volt vele egész életében.
De azt hiszem, hogy 2008 és 2013 között nagyot fejlődött. Összhangba került magával és mindazzal, amit a táborban tett. Komoly lelki fejlődésen ment keresztül: „emberi lénnyé” vált. Azt hiszem, a könyv megjelenése és huszonnégy nyelvre, köztük magyarra fordítása igazolása annak, hogy amin átesett, az nem volt hiábavaló. Mert el tudja mondani ezt a szörnyű történetet, hogy ráébressze az embereket világszerte: ez a valóság, ami a táborokon belül továbbra is zajlik.
hvg.hu: Mit csinál most Szin? Visszament Dél-Koreába?
B. H.: Igen. Mostani munkájának lényege az észak-koreai munkatáborokkal kapcsolatos figyelemfelkeltés. Van egy beszélgetős műsora, amiben észak-koreai menekültekkel – 24 ezren élnek Dél-Koreában – beszél arról, hogy milyen volt ott az életük, és miként próbálnak új életet kezdeni délen. Nem beszélek koreaiul, de ahogy látom a felvételeket, elképesztően jól csinálja.
Emellett utazik is. Február közepén Genfben volt, az Emberi jogi Csúcstalálkozón, hogy segítse az ENSZ munkáját. Ott ugyanis eldöntötték, hogy felállítanak egy teljes jogú bizottságot az észak-koreai emberijog-sértések kivizsgálására. És elmondhatjuk, hogy ő az egyik elsődleges ihletője e vizsgálatnak. Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa maga nyilatkozta, hogy a Szinnel folytatott beszélgetése volt az, ami igazán arra késztette őt, hogy ezt a vizsgálatot elindítsák.
hvg.hu: Tud-e, képes-e Szin normális életet élni?
B. H.: Azt hiszem, ha ezt megkérdeznénk tőle, akkor azt mondaná, hogy ez folyamatban lévő munka. Tanulja, miként kell embernek lenni, de ez egy hosszú folyamat. Küzd azért, hogy megbízzon emberekben. Sokkal bizalmasabb, mint amikor először találkoztunk. Akkor rendkívül gyanakvó volt. Elutasította, hogy együttműködjön ennek a könyvnek az elkészítésében, mert semmilyen újságíróban nem bízott. Egy évig is eltartott, míg emberi jogi szervezetek segítségével sikerült meggyőzni arról, hogy ez a könyv az ő javára válik. De még ma is nagyon óvatos, gyanakvó ember. Ez a vérében van, hiszen a táborban ezt tanulta meg.
hvg.hu: Szüksége van speciális védelemre?
B. H.: Ahogy tudom, nincs szüksége. De Észak-Koreában számon tartják, mivel sokszor szerepelt a nyilvánosság előtt az utóbbi évben. Az észak-koreai kormány az emberi jogi aktivisták és emigránsok ellen kampányt folytat, szennynek nevezi őket. Sőt, volt már több észak-koreai kísérlet emigránsok meggyilkolására. A közelmúltban el is fogtak egy észak-koreai ügynököt, akit ilyen céllal küldtek Dél-Koreába. Szin azt mondta, őt nem lehet elhallgattatni, rákényszeríteni a véleménye megváltoztatására. Tisztában van ezzel a veszéllyel, de nagyon intelligens és kemény ember, akit nem lehet csak úgy megfélemlíteni.
hvg.hu: Mi volt a legnehezebb a könyv megírása során?
B. H.: A legnehezebb az volt, ahogy rátalált arra, hogyan beszéljen a táborbeli életéről, a fájdalmas eseményekről, az anyja haláláról, a börtönben töltött időről. Nehéznek és megalázónak találta, hogy meséljen ezekről, főleg a barátai, családja, munkatársai elárulásáról, vagy azokról a lopásokról, amiket a szökése után, észak-koreai utazása során követett el. Nagyon szégyellte azt a viselkedését.
Én, mint író, tudni akartam ezeket a részleteket, ő viszont időnként azt mondta, „erről nem fogok beszélni”, és ott hagyott. Emiatt folyton vissza kellett térnem ezekre. Volt, amikor a következő napon, volt, amikor hat hónap múlva. Máskor viszont ő mondta, hogy beszélni akar, és hihetetlenül részletes, kronologikus és koherens dolgokat mondott el. Azt szoktam mondani, hogy olyan volt megcsinálni ezt a könyvet, mintha egy felhőt akarnék egy kanállal elkapni.
Mivel egész életemben a Washington Postnak és a New York Timesnak dolgoztam, nagyon nehéz volt megírni egy olyan sztorit, aminek a hitelességét nem tudom leellenőrizni. Újra és újra végigmentem Szin sztoriján, hogy kiszúrjam a következetlenségeket. Aztán egy csomó másik külső forráshoz fordultam, amik segítettek az elmondottak megerősítésében. Szin teste tele volt a kínzásokból, éhezésből származó hegekkel, torzulásokkal, amik térképként szolgáltak a történeteihez. Történetei geográfiája is összhangban volt azokkal a műholdfelvételekkel, melyek a Google Mapsen is láthatóak a táborról. A harmadik forrás az a hatvan ember volt, aki kijutott ezekből a táborokból, és átjutott Dél-Koreába, és külön-külön elmondták a történeteiket. Az ő elbeszéléseik egybevágnak azokkal, amiket Szin elmondott a tábor működéséről, az őrök viselkedéséről. Beszéltem koreai hírszerzőkkel is, és már a könyv megjelenése után az amerikai katonai hírszerzés egyik kihallgatójával, aki találkozott Szinnel néhány nappal Dél-Koreába érkezése után. Szin akkori, teljesen kataton, pszichotikus állapotban elmondott története teljesen összhangban volt azzal, amit később elmondott. Egy kivétellel: akkor hazudott az anyja elárulásáról.
hvg.hu: Erre a hazugságra a könyvében is utal. Honnan tudta kideríteni, hogy Szin nem mondott igazat?
B. H.: Az alapvető hazugság valójában egy mulasztás volt. Azt mondta, hogy az anyját és a testvérét kivégezték a táborban, amit ő végignézett, és nem érzett semmit. Ezt mondta attól fogva, hogy megérkezett Dél-Koreába. De azt nem mondta, hogy ő árulta el az anyját és a testvérét. Azt találta ki, hogy a túlélés szempontjából az lesz a legbiztosabb, ha ezt nem mondja el a dél-koreai hatóságoknak, mert akkor letartóztatják, de ha nem, akkor is szörnynek fogják tartani. Végül 2010 augusztusában, mikor az interjúk utolsó heteiben voltunk, úgy érezte, hogy el kell mondania, mert a bűn érzése belülről megeszi. Emellett sok koreai-amerikai volt, aki nagyon jó volt vele, és úgy érezte, tartozik nekik is az igazsággal. Később azt mondta, azért is érezte, hogy ezt el kell mondania, hogy az emberek tudják meg, az észak-koreai táborokban most is a szüleik elárulására nevelnek gyerekeket, mint őt.
hvg.hu: Milyen visszhangja volt a könyvnek? Korábban azt nyilatkozta, hogy a munkatáborok ügye nemzetközi közönnyel találkozik.
B. H.: A könyv a New York Times bestsellere lett, csakúgy, mint számos más helyen Latin-Amerikától Ázsiáig. Huszonnégy nyelvre lefordították, ami egy év alatt egész sok. Szóval a fogadtatása sokkal kedvezőbb volt, mint amire számítottunk. Ez Szin sztorijának az ereje miatt van, mert azoknak az olvasóknak a figyelmét is meg tudja ragadni, akik nem foglalkoznak Észak-Koreával.
Szin története a politika formálóihoz is eljutott. Hillary Clinton az észak-koreai emberi jogi változások fő szószólójának nevezte Szint. Geoffrey Nice, Szlobodan Milosevics hágai ügyésze cikket írt a New York Timesba arról, hogy Szin sztorija bizonyítja, miért kell vizsgálatot indítani Észak-Korea ügyében. A legfontosabb a genfi csúcstalálkozó, ahol az Észak-Korea-bizottság létrehozásáról egyeztettek. Ez a bizottság olyan bizonyítékokat produkálhat, amelyek remélhetőleg egy bűnvádi eljáráshoz fognak vezetni Észak-Korea vezetése és a Kim család ellen. Ez a célja Szinnek a könyvben való közreműködésével. Nagyrészt az történik, amiben bíztunk és reménykedtünk, és ez elégedettséget okoz neki.
hvg.hu: Ez önnek is egy misszió?
B. H.: A Washington Postnál arra neveltek, hogy ne legyenek misszióink, ne legyenek ügyeink, csak legyünk objektívek, fairek, pontosak és részletekbe menők, mert ez a munkánk lényege. De mióta pár éve már nem dolgozom a Postnál, és könyveket írok, azt gondolom, hogy ez egy fontos ügy. Ráirányítani az emberek figyelmét arra, ami Észak-Koreában folyik, és valahogy rávenni az észak-koreai rezsimet arra, hogy zárja be ezeket az átkozott táborokat. Számomra nagyon izgalmas a mozgolódás, ami ebben most történik. Amellett, hogy nem hiszem, hogy Észak-Koreában bármi is változna mindaddig, míg a Kim-család uralja az országot.
hvg.hu: Mi lesz Észak-Koreával ön szerint?
B. H.: Nem tudom, mi fog történni. Akik korábban jósoltak, azok is tévedtek. Észak-Korea jelentős támogatást kap Kínától. Amíg ez a támogatás meglesz, addig ez a rezsim nagy eséllyel fennmarad. De azok alapján, amit főképp jó pekingi és phenjani kapcsolatokkal rendelkező szöuli technokratáktól hallottam, elképzelhető, hogy Kína azt akarja: Észak-Korea is lépjen meg olyan reformokat, amilyeneket ők. Lehetséges, hogy Kim Dzsongun vevő erre. Ha ez történik, az megoldást adhat például az éhezésre. Ez lehet szerintem a legvalószínűbb forgatókönyv. Egy egyesített Koreai-félsziget sokkal bonyolultabb helyzet. Kína nem akarja, Dél-Korea fél tőle, és nehéz ezt mondani, de a térség fontos szereplői – Japán, Kína, Dél-Korea, USA – noha nem örülnek neki, de a jelenlegi helyzetet jobban preferálják, mint a káoszt.
hvg.hu: Volt-e a Szinnel való közös munkának bármilyen érzelmi, mentális hatása önre?
B. H.: Nem túlságosan. 60 éves vagyok, 24 éves korom óta dolgozom riporterként. Rengeteg időt töltöttem el az életben traumatizált emberekkel Afrikában, a Balkánon, a Fülöp-szigeteken és Ázsia más részein, úgyhogy nekem ez nem volt traumatikus élmény. Viszont igazán felemelő volt látni Szin „felnövését”, felnőtté válását. Ez fantasztikus volt számomra. Egy könyv szerzőjeként minden részletet tudni akarsz, mindegy, mennyire megalázó, fájdalmas. Ez nem egy baráti kapcsolat, nem vagyok az apja, habár életkorban az lehetnék. Én az vagyok, aki el akar mondani egy erős történetet, ami tanítani tudja az embereket. De most, hogy a könyv kész, és látom, hogy számára ez egy jótétemény, nagyon boldog vagyok.
hvg.hu: Akkor nem lettek barátok Szinnel?
B. H.: Nem, nem igazán. Azt hiszem, ez bonyolultabb kapcsolat, mint barátoknak lenni. És azért sem, mert eléggé aggódtam, hogy a története nem lesz hiteles. De a múlt évben, amikor Európában utaztunk, második közös utunkon, azt mondta nekem, hogy ő megbízik bennem. Ez volt az első alkalom, három és fél év után, hogy ezt mondta. Ez fejlődés volt. Csodálom őt. Szin a legokosabb, legerősebb, legbátrabb ember, akivel valaha találkoztam.
hvg.hu: Rendszeres kapcsolatban állnak egymással?
B. H.: Igen. E-mailezünk rendszeresen. Múlt évben együtt utaztunk, egy hónapig minden napot együtt töltve. Mivel nem beszélek koreaiul, ezért a Google Translate segítségével kommunikálunk. Van egy pénzügyi része is a dolognak, ami szintén nagyon fontos. A legelején megbeszéltem vele, hogy bármilyen pénz, ami ebből a közös tevékenységből származik, felerészt őt illeti. Mivel neki nem volt pénze, nem voltak rokonai, nagyon fontos volt számára, hogy legyen egy biztos anyagi háttere.
hvg.hu: Van-e barátnője vagy felesége Szinnek?
B. H.: Nincs felesége. Volt barátnője, Seattle-ben összejött egy nagyon vonzó koreai-amerikai lánnyal, de nem működött a kapcsolat, és a végén Szin összetört szívvel kóválygott a városban. De 2012-ben visszajött Seattle-be, mert a lány kereste őt. Sajnos azonban másodszor sem működött a kapcsolat. De jól kinéző, intelligens srác, és tudom, hogy érdeklik a lányok.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
