Adrian A. Basora, az Egyesült Államok korábbi csehszlovákiai és csehországi nagykövete, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának tagja és Aleksandr Fisher, az FPRI kutatója emlékeztetett: az "új Oroszországnak" nemcsak a Krím és a jelenleg oroszbarát szakadárok által Ukrajnától elszakítani próbált Donyeck és Luhanszk megye, hanem hat további ukrán régió – Harkiv, Dnyipropetrovszk, Zaporizzsja, Mikolajiv, Herszon és Odessza – is részét képezte. Ha az Egyesült Államok és az Európai Unió nem lép fel keményebben Moszkvával szemben, akkor Ukrajna gyakorlatilag hónapokon belül széteshet vagy visszakerülhet az orosz befolyási övezetbe – állapította meg a két szakértő.

Ha az említett ukrán megyék Oroszország részévé válnának, akkor Moszkva a Fekete-tenger teljes északi partvidékét uralma alá kerítené, és az orosz határ egészen Moldováig vagy Romániáig terjedne. Eközben a független Ukrajna lakossága 46-ról 25 millióra csökkenne, GDP-je pedig egyharmadára zuhanna, mivel a leginkább iparosodott ukrán területek a Putyin által megszerezni akart országrészben vannak.

Putyin április 17-én, a Közvetlen kapcsolat című élő tévéműsorban egyértelműen utalt az "új Oroszország" koncepcióra, és megjegyezte: "csak Isten tudja", hogy a szocialista forradalom előtt az orosz cári birodalomhoz tartozó, a mai Ukrajna keleti és déli részén fekvő területeket 1922 után miért tették az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság részévé. Ráadásul Putyin szemében olyan területek is az új Oroszországhoz kell, hogy tartozzanak, amelyek korábban valójában sosem voltak a cári birodalom részei.

Basora és Fisher szerint Putyin stratégiájának három motivációja van: belpolitikai túlélése, a birodalmi tudat és történelmi hagyatékának fényezése. Utóbbit illetően Putyin egyértelmű célja, hogy Oroszország egyik legnagyobb vezetőjeként vonuljon be a történelembe. Ennek érdekében pedig gyakorlatilag háborút indított Ukrajnáért, hogy a lehetőségekhez képest legnagyobb kiterjedésű területek felett építse újra az orosz hegemóniát.

Az orosz taktika merőben új jellegű: Putyin el akarja kerülni a nyílt katonai konfliktust annak érdekében, hogy ne hozza beavatkozási kényszerbe a nyugati hatalmakat. Ehelyett burkoltan, lépésről lépésre halad terve megvalósítása felé, és Kelet-Ukrajnában ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint a Krímben.

Julija Latinyina orosz újságíró szerint Putyin krími és kelet-ukrajnai stratégiája arra épül, hogy az információáramlást felügyelő és torzító Moszkva áldozatokként próbálja beállítani az ottani oroszokat és oroszbarát szeparatistákat, ami "sokkal fontosabb, mint a katonai győzelem". "Ahhoz, hogy győzzön, nem kell megölni az ellenséget. Elég vagy a saját embereit megölni, vagy kiprovokálni, hogy mások öljék meg őket, majd a média minden torzításával együtt azt a látszatot kelteni, hogy ez az ellenség agressziója volt" – fogalmazott.

Ráadásul a média torzítása miatt a kijevi vezetés megoldási kísérletei – például a nemrég indított "terrorellenes művelet" – is kudarcra vannak ítélve, és még ha Kijevnek sikerülne is komolyabb fegyveres offenzívát indítania a szakadárok ellen, az vélhetően ahhoz vezetne, hogy Moszkva a "Nyugat által uszított fasiszta erőszakra" hivatkozva katonailag is bevonulna Kelet-Ukrajnába.

Basora és Fisher elemzése szerint arra sincs garancia, hogy Putyin megálljon Odesszánál (a legnyugatibb fent említett ukrán régiónál): valószínűleg a szakadár moldovai Dnyeszter-menti Területet is be akarja kebelezni. A putyini koncepciót rugalmassá – és ezzel együtt történelmileg hamissá – teszi az, hogy a moszkvai vezetés az ukrajnai orosz etnikum helyett az orosz ajkú népességet tartja orosznak, ami egy meglehetősen kiterjesztő értelmezés.

Putyin sikere esetén az európai geopolitikai egyensúly megváltozna, és alapvető veszélybe kerülne a demokrácia térségbeli sorsa. Ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, hogy sem a gyenge kijevi vezetés, sem a nyugati hatalmak nem képesek szembeszállni Moszkvával.

Az elemzés szerint az Egyesült Államoknak, az EU-nak és a NATO-nak két lehetősége van. Vagy folytatják az eddigi belenyugvó magatartásukat és a relatíve gyenge gazdasági szankciókat, ez esetben azonban Putyin – az orosz gazdaságot érő károkkal dacolva – beteljesítheti tervét. A másik opció, hogy a Nyugat olyan mély és kiterjedt gazdasági szankciókat hoz, amelyek valóban megrengetnék az orosz gazdaságot. Ennek azonban katonai mozgósítással is párosulnia kell, már csak azért is, mert a szankcióknak a moszkvai elitre gyakorolt potenciális hatásai igen korlátozottak – írta Adrian A. Basora és Aleksandr Fisher.