Orbán Viktor már nyilvánvalóan a világ cikije. A magyar nemzet viszont még megmentheti a becsületét, ha világosan közzéteszi: ez az ember nem velünk van.
|
|
Elmúlt az Orbán-kormány hatszázadik napja is. Ma viszont már az a komolytalan, aki még mindig várja a nekigyürkőzést. Megvolt, ennyit ért: bóvli.
Tudom, lennének még ötleteik, de az eddigiek alapján azok is csak a bajt fokoznák, meg a nemzetközi helyzetet. És egyre hatékonyabban tudják kavarni a szart, ugyanis az eddigi kormányzás egyetlen eredménye egy óriási fakanál: az állampárt. Amely által minden őrült ötlet napok alatt eljuthat a látomástól a törvényig. Hoffmann Rózsát felidegesítik a diszkós fiatalok, másnapra kész a kijárási tilalom. Ennek a bolond gőzhengernek lesz ma a keresztelője.
Nehéz ezt másnak nevezni, mint bukott kormányzásnak, ahhoz Schmitt Pál kell, hogy ezt hegyesre nyalja. De mire ez kiderült, bebetonozták magukat. A magyar politikát eltérítették, írja a New York Times; ebben a gyorsnaszádostól merőben különböző hasonlatban mi az utastérben vacogó, gyámoltalan civilek vagyunk, akik semmit sem tehetnek a terrorista ellen, legfeljebb remélhetik, hogy nem puffantják le őket a géppel együtt. Az ítélet nem hazánk befeketítése, ellenkezőleg: Kim Lane Scheppele testével védi a magyarságot, fehér blúzban veti magát a tankok elé, amikor azt bizonygatja, hogy a kormány ámokfutását a magyarok nem helyeslik, csak éppen tehetetlenek.
Hálásak lehetünk ezért a jóindulatért, rá vagyunk szorulva. Csak a figyelmes, barátságos szemlélő veszi észre, hogy a világ elleni magánháborúnk nem a magyarok vademberségéből ered. Ugyanis eddig nem adtuk sok jelét a különvéleményünknek.
A külföldet nyugtalanító teljhatalmi törekvések Magyarországon nem vetettek akkora hullámokat, mint odakint. Úgy tűnhetett eddig, hogy ezek lényegtelen dolgok, és ha nyugaton nem tetszik, az az ő bajuk. Éveken át magyarázták különféle európai értelemben vett értelmiségiek, hogy a szólásszabadság, a pluralizmus meg az alkotmánybíróság valamennyire azért közügy. Nem nagyon ment át. De van most már praktikus oka annak, hogy legalább úgy tegyünk, mint akik nem eszik meg ezt a vezérelvű maszlagot. Amikor arról folyik az izgalmas vita a CNBC-n, hogy „miképpen lehetne megbüntetni Orbán Viktort”, akkor erősen ajánlott a célszemélytől távolabb húzódni. Azoknak is, akik eddig a zsebében laktak.
Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk. Sajnos mi akkor is magunkat verjük tökön, amikor adni készülünk, de ettől még kapunk is. Orbán manőverei ellencsapással fognak járni, csak az a kérdés, kit hogyan talál meg.
Két módon lehet egy nemkívánatos kormányt gyengíteni: szőnyegbombázással, az ország egészét sújtó szankciókkal, vagy precíziós eszközökkel. Utóbbi akkor működhet, ha megállapítható, hogy az ország kellemetlen viselkedéséért néhány konkrét figura felelős. Azokat össze lehet gyűjteni egy franciakártya-pakliba. Ha a nép az őrült vezérrel tart, akkor viszont csak a totális háború marad.
Ahol látszik, cselekszik és gyarapodik az ellenzék, ott tudja a világ, hogy nem az egész nép háborodott meg. Hogy élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Hogy nem vagyunk reménytelenül alattvalók, és kár lenne végleg tönkretenni ezt a kis országot, mert nem tízmillió agresszív kismalac lakja.
Az ellenállás nem értelmetlen, és főleg nem árulás. Magyarország, a hazánk jó híre múlik rajta.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#202)

A közvélemény kutatók kapaszkodnak a számokba, a Fidesz többség még mindig biztos, mi Koppány népe vagyunk (Róna Péter).
Én viszont azt veszem észre, hogy az elégedetlenség csendesen akkumulálódik az emberekben. Saját környezetemet figyelve (sportbarátságok, elképesztően eltérő társadalmi helyzetű emberekkel és széles korosztályi megoszlással) valahogy mostanában nem "illik" Fidesz szavazónak lenni. (aki pedig az, az úgy hallgat róla, mint a sír) Mindenkit ért már egyéni vagy társadalmi sérelem az elmúlt évben, ezért úgy szidják a kormányt és Viktort, mint a parancsolat. Csak hogy az átlagember ritkán jár tüntetni, marad a "kocsmapolitizálás".
De egyszer ki fog bukni az elégedetlenség, főleg ha a hatalom arroganciája nem fog változni. Remélem ez békésen fog lezajlani, és nem lesz tényleg valami nagy balhé.
Azért kíváncsi lennék (de inkább haljak meg hülyén), hogy egy 2006-os belvárosi őrjöngést (mert én azóta sem tudom másnak nevezni), hogyan kezelne a mai kormány.