A Monetáris Tanács arról döntött, hogy a jegybank középtávú inflációs célját 2,5 százalékban (a KSH által közölt éves fogyasztóiár-index 2,5 százalékos növekedésében) határozza meg – jelentette be a jegybank a tanács szeptember 22-ei ülése után.
Az új inflációs cél 2028. január 1-jétől lép érvénybe. Az inflációs cél jelenleg 3 százalék, ±1 százalékpontos toleranciasávval. A toleranciasáv mérete nem változik.
Az inflációs cél csökkentéséről Varga Mihály jegybankelnök külön beszélt a döntést követő sajtótájékoztatón, a döntésről külön közleményt adtak ki, illetve a jegybank előre publikálta a két nappal később megjelenő Inflációs jelentésének vonatkozó, elemző, magyarázó fejezetét.
A jegybanki értékelés alapvetően az uralkodó nemzetközi szakmai megközelítést alkalmazza. Ezen túl a jegybanki stáb külön Magyarországra vonatkozó modellezést végzett a várható hatásokról.
Az alacsony infláció és az árstabilitás jó dolog
Ami a pozitívumokat illeti, az általánosan elfogadott értékelés szerint az árstabilitás és a relatíve alacsony infláció jó dolog. Némi inflációra szükség van, a gazdaság nem statikus, a szereplőknek tudniuk kell kezelni például a felmerülő költségemelkedéseket, bérezési helyzeteket. És kell némi infláció, nehogy defláció (az árszínvonal általános csökkenése) alakuljon ki, az ugyanis – bár első pillantásra jól hangozhat – rossz: ha csökkennek az árak, akkor csökkennek a vállalkozások bevételei, amire a költségeik csökkentésével reagálnak, tehát csökkennek a keresetek, nő a munkanélküliség, stb.
Nincs kőbe vésett szabály arra, pontosan mi volna az ideális inflációs mérték
– ez a szóban forgó gazdaság fejlettségi szintjétől is függ. A fejlett gazdaságok (az országok jegybankjai), illetve a fejlettebbnek tekinthető feltörekvő gazdaságok jellemzően 2 százalékra vagy akörüli értékre lőnek. A magyar 3 százalékos cél még régiós összehasonlításban is magasnak számít.
