Tóta W.: Nincs baj, bébi, a bizonyítványt senki se kéri

Schmitt Pál helyzete tarthatatlanná vált, és azonnal le kellene mondania – ez üvöltött tegnap este minden csatornán. Pedig ez téves következtetés. Schmitt Pálnak nem kell, sőt nem szabad lemondania. Semmi nem változott, a munkáját egyáltalán nem befolyásolja, hogy van-e neki doktori címe. Nem azért lett ő köztársasági elnök, mert mondjuk okos lenne vagy legalább tisztességes. Az egyenesen kizáró ok.

Na és ha könyvből másolta a disszertációját, akkor mi van? Melyik feladatában akadályozza ez? A legfontosabban éppenhogy segíti: bármit aláír és a nevére vesz gátlás nélkül. A többi ezután is menni fog, változatlan színvonalon. Gagyi kortesbeszédet mondani szilveszterkor? Nem probléma, csak be kell gyakorolni. Utazgatni a világban sofőrrel meg palotában lakni? Ehhez sem kell papír. Falvédőszövegekkel fárasztani iskolásokat? Bármely taxisofőr csípőből megoldaná, bár a többségnek magvasabb a mondanivalója.

Igaz, most már jóval cikibb lenne, ha ezek után próbálná a saját példáján bemutatni az élethosszig tartó tanulást meg a szorgalom gyümölcseit. Viszont ha érdekelné, hogyan is hangzik ez a szájából, akkor eddig sem erőltette volna, mert azt talán nem tudta eddig minden diák, hogy miből doktorált, de hogy helyesen írni az életben nem tanult meg, az köztudomású. Legalább jobban szórakoznak majd a suliban, amikor megint előadja, hogy "a jeles osztályzatnál is van feljebb".

Az elnök elmondása szerint édesanyja szerette volna, ha doktor Schmitt Pál lesz belőle. Arról valószínűleg nem esett szó, hogy személyesen neki kellene megírnia a doktoriját. Csak hogy szerezze meg a címet. Tessék: megszerezte. Magyar ember nem lop, csak szerez. Alkalom szüli: hol doktorátust, hol elnöki posztot.

Ahogy doktor lett, úgy lett konzervatív is. Felmérte, mi is kell ehhez, és úgy találta, elég lesz, ha tárogatóról meg énekeskönyvről magyaráz ájtatosan, díszmagyarban, meg arról, hogy ami árammal működik, az az ördögtől való. És tényleg elég volt, ennyi a követelmény: felvenni a jelmezt.

Az államfő feladata, hogy reprezentálja a magyar államot. Szerintem ennek kitűnően eleget tesz, kifejezetten őszinte húzás, hogy nem valami tiszteletreméltó bölcset emelünk címerállattá, hanem egy sunyi kollaboránst. Talán a magyar állam tiszteletreméltóan bölcs? Joggal büszke az eredményeire? Nem ragad meg minden alkalmat, hogy lopjon-csaljon-hazudjon? És amikor lebukik, akkor vállalja a következményeket? Na ugye. Nem volna harmonikus, ha egy szent állna ennek az államnak az élén. Hadd gyönyörködjünk Schmitt Pálban, és a politikai zseniben, aki elnökké tette.

Ha Schmitt Pálnak lett volna bármilyen méltósága, az most súlyosan sérülne, és valóban új stratégiára lenne szükség. Akinek nincs, azt viszont nem lehet méltóságon rúgni. Nyugalom, nincs itt semmi látnivaló. Schmitt személye érdektelen, pont ezzel érdemelte ki az elnöki széket. Nem pótolhatatlan, bármikor beülhetne a helyére valamelyik másik zombi, ma már futószalagon gyártja őket a rendszer. Viszont nem is kell pótolni. Nem romlott el, rendeltetésszerűen működik. Egy senki nem tud megbukni.