Az egyháznak együtt kell élnie a demokráciával – ki volt XIII. Leó, akinek a nevét felvette az új pápa?
Üzenetértékű, hogy az új pápa annak az egyházfőnek a nevét vette fel, aki miután 1878-ban a katolikus egyház fejeként új útra lépett, elfogadta a demokrácia, a kapitalizmus létét, de kiállt a kiszolgáltatottakért, lendületet adva a kereszténydemokráciának.
„Úgy döntöttem, hogy felveszem a XIV. Leó nevet” – kezdte az új pápa annak tisztázását, miért ezt a nevet választotta. „Főleg azért, mert XIII. Leó pápa történelmi Rerum novarum enciklikájában az első nagy ipari forradalom kontextusában foglalkozott társadalmi kérdésekkel” – adta meg az igazi okot a több mint egy évszázada elhunyt pápa utáni névválasztásra. A társadalmi kérdések felé fordulás szerinte újra égető lett, tekintettel mindenekelőtt „a mesterséges intelligencia területén bekövetkezett fejleményekre, amelyek új kihívások elé állítják az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelmét”.
Rendkívül nehéz helyzetben vette át XIII. Leó 1878-ban a katolikus egyház vezetését. Elődje, IX. Pius alatt az olasz egyesítés során megszűnt az ezeréves Egyházi Állam, a pápa kiesett a szuverén uralkodók sorából. Az egyház erre bezárkózással reagált, a katolikusokat attól is eltiltotta, hogy részt vegyenek az olasz politikai életben. IX. Pius pápa a modern világ ellenében 1864-ben egy Syllabus nevű dokumentumot adott ki, ebben 80 pontban felsorolta, mely jelenségek azok, amelyek az egyház tanításával szembemennek.
A 80. pont szerint elítélendő az a nézet, hogy „a római pápának a haladással, a liberalizmussal és a modern civilizációval ki lehet és ki kell békülnie, és egyesülnie kell velük”. XIII. Leó viszont felismerte, hogy az egyháznak a modern világban is meg kell találnia a helyét, nem járható út a bezárkózás.