RFID: a felforgatás technológiája

RFID-chip. A változás bele van kódolva

Az internet, a mobiltelefonok, a különféle elektronikus eszközök felforgatták az életünket, de ez semmi ahhoz, amit egy új technológia, a rádiófrekvenciás azonosítás, egyre ismertebb angol rövidítése után RFID okoz majd rövid időn belül. A mindenre felragasztható, mindenhová beültethető, mindenre rányomtatható nagyfrekvenciás rádióhullámokkal kommunikáló chipek a logisztikától a kereskedelemig, az egészségügytől a határőrizetig, az oktatástól a büntetés-végrehajtásig mindenhová be fog törni, s mérhetetlen mennyiségű feldolgozható adatot állít elő. Egyesek szerint azonban ez már egy megvalósuló utópia, a (cseppet sem) szép új világ kezdete.

Szerelmespár a filmplakátok sora előtt. De nem tudják, hogy melyik filmet is szeretnék megnézni. A lány egy kis romantikára vágyik, a fiú beleegyezik, ha nem csak az érzelem dominál a filmben, hanem izgalmas a cselekmény is. A lánynak fontos a zene, a fiúnak a látványvilág. Mit is válasszanak? Előhúzzák a mobiltelefonjukat, s a plakátokról érkező rádiójelek segítségével letöltik a trailereket, a filmzenék ízelítőit, s minden fontos információt a darabokról, beleértve, hogy mely mozikban játszák őket, sőt linkeket is kapnak a helyfoglaláshoz és a mobil fizetéshez. Amikor aztán még mindig a plakát előtt állva megváltják a jegyüket, nincs is más dolguk, mint elsétálni a filmszínházhoz, ahol akadálytalanul foglalhatják el a helyüket, hiszen a telefon a beléptető-rendszernek jelzi a jegyváltás tényét. Három év múlva már lesznek olyan mozik, ahol e történetből nem csak a szerelem, hanem a technológia is valóságos lesz. Az RFID ugyanis ehhez hasonló megoldások tucatjait, százait, ezreit fogja kitermelni, s a kommunikáció egészen új formáit fogjuk használni.

Porszemnyi rádiófrekvenciás chipek. Bárhová láthatatlanul felragaszthatók

Mielőtt az RFID további lehetséges felhasználási területeit ecsetelnénk pár nagyvonalúbb összefüggést is meg kell említenünk. Minden nagyobb infrastrukturális robbanás akkor következett be (ideértve a vasutat, a légi közlekedést, a telefon- és villanyszolgáltatást vagy akár az internetet), amikor az üzemeltetése már elég biztonságossá és egyszerűvé vált. Az RFID esetében ez most következett be. Az a világhálózat, amely világméretekben képes az RFID adatok tárolására és továbbítására az „electronic product code – elektronikus termékkód” rövidítéséből EPCglobal Network néven vált ismertté. A technológia működése rendkívül hasonlatos az interneten használatos domain név rendszerhez (DNS), s hasonlóképpen biztonságos és rendkívüli mértékben skálázható, olyannyira, hogy képes naponta akár sokmilliárdnyi akciót kezelni, amelyeket a hálózathoz kapcsolódó RFID egységek kezdeményeznek.

Az EPCglobal Networkön keresztül a vállalatok megtanulhatják, hogy miként szállítsák vagy kezeljék az árukat, csökkentsék a szükségtelen árumozgásokat, a lopásokat, hogy megfelelő mennyiségben tartsák raktárkészleten az egyes termékeket, vagy hogy az áruházi polcokon hogyan oszthatják el hatékonyan az egyes cikkcsoportokat. Pilot-programokat indíthatnak a legjobb módszerek kikísérletezésére, megoszthatják a tapasztalataikat az ellátó lánc egész hosszában, s ezzel hatékonyabbá és olcsóbbá válhatnak.Nemrégiben Nagy-Britanniában készített felmérést a Management Consultancies Association (MCA) az RFID várható jövőjéről az üzleti életben, s azt tapasztalták, hogy a cégek több mint fele máris úgy gondolja, hogy az RFID teljesen elfogadottá válik az üzleti életben öt éven belül. Ennek pillanatnyilag a két legfőbb akadálya, hogy az MCA szerint a nagy beruházásokat kívánó projektek várható hasznát alábecsülik, s a beruházásokat egyelőre kockázatosnak tartják. Másrészt azok a vállalatok, amelyek RFID-projektekre hajlandóak volnának jelentősebb összegeket költeni más és más területen látják e megoldás hasznát, s így nem alakulhat ki az a kritikus tömeg, amely egy-egy részterületen elegendő volna a piaci áttöréshez.

Ugyanakkor sokan a „várjuk, és majd meglátjuk” filozófiáját vallja. Másokat az tart vissza, hogy a jelenlegi IT-rendszereik és az RFID összehangolását túlságosan komplex feladatnak látja. Más vállalatok a globálisan elfogadott RFID szabványokat hiányolja, s természetesen jelentős azoknak a cégeknek a száma, amelyek arra várnak, hogy technológia olcsóbbá váljon.

Egy RFID chip jelenleg átlagban 15 dollárcentbe kerül a világpiacon, s az alkalmazás elterjedésével ez az ár rohamosan csökken.

RFID azonosító dezodorok csomaglásán. Multinacionális raktárkészlet-gazdálkodás

A szabványosodásra megvan minden remény, azután, hogy megjelent a második generációs G2 RFID rendszer, amely a korábbiakkal ellentétben már lehetővé teszi a vállalatok számára a multinacionális ellátási láncok működtetését is. Emellett a G2 már a korábbiaknál sokkal nagyobb teljesítményű, ami a Gartner piackutató cég jóslata szerint azt eredményezi, hogy technika forgalmazói rövid idő alatt átállnak az új megoldásra, ami után az RFID igen gyors terjedése várható.

Egy másik, az azonosítási technológiákra szakosodott tanácsadó cég, az IDTechEX jóslata szerint az RFID piac 2008-ra eléri a 7 milliárd dolláros forgalmat. Ebben pedig nem csupán a vonalkód chippel való felváltásának trendje lesz majd jelentős, hanem évi mintegy 30 milliárd raklap megjelölése, a gyógyszerek RFID-sítése, táskák, állatok, könyvek, jegyek és megannyi más dolog azonosító chippel való ellátása is. Eközben az RFID leolvasók piaca közel 2 milliárd dollárosra nő.Miközben a technológiai világ az RFID-forradalom bimbódzásától van elbűvölve, s a kaliforniai Szilícium-völgyben cégek tucatjai tervezgetik, hogy miként csinálnak nagy pénzt a rádiófrekvenciás azonosításból, nem messzire onnan a szövetségi állam képviselői már az első korlátozó intézkedéseken törik a fejüket.

Stop RFID. Áldás és falanszter

A Joe Simitian szenátor neve után csak Simitian Billként (nálunk biztosan Lex Simitiannak mondanák) elhíresült kezdeményezés alapjául egy iskolai botrány szolgáltatott alapot. A Sutter nevű településen, a Brittan általános iskolában a gyerekek mozgásának ellenőrzésére a hetedik és nyolcadik osztályosok számára azonosító-kártyák használatát vezették be. A botrány akkor robbank ki, amikor kiderült, hogy ez ugyan az a technológia, amivel a marhák és a sertések azonosítását is elvégzik, s ez – a szenátor érvelése szerint – dehumanizálta a gyerekeket.

Hasonló esetre Magyarországon is sor került, amikor egy nagykanizsai középiskolában vezettek be azonosító-kártyás be- és kiléptető rendszert. Ezt a kezdeményezést akkor a kaliforniai esethez hasonlóan az ombudsman és az oktatási miniszter fellépésére felszámolták.

Simitian szenátor ezért azt javasolta a kaliforniai honatyáknak, hogy tiltsák meg az RFID-technológia alkalmazását a személyazonosító dokumentumok (jogosítványok, személyazonosító kártyák, diákigazolványok, egészségügyi kártyák, biztosítási igazolványok, adóigazolványok, könyvtári olvasójegyek, stb. esetében. Ugyanakkor meghagyná a felhasználás lehetőségét például az újszülöttek kórházi azonosítására vagy elítéltek megjelölésére. A törvény megszegőit (ha életbe lép) egy év börtön és 5 ezer dollár pénzbüntetés fenyegetné.

Más amerikai szövetségi államok nem ilyen szigorúak, sőt a központi kormányzat egyenesen az útlevelekbe is RFID chipet akar tenni. Polgárjogi szervezetek, például az American Civil Liberties Union és az Electronic Frontier Foundation azért tiltakoznak, s támogatják Simitian törekvéseit, mert szerintük az RFID segítségével könnyű megsérteni az emberek magánszféráját és könnyű ellopni az identitásukat.