A Hodorkovszkij-perrel nincs vége az oligarchák korának

hvg. hu: A napokban jelent meg magyarul a Washington Post moszkvai irodáját korábban vezető David Hoffman világsikerű tényfeltáró könyve, az Oligarchák. Erő és hatalom az új Oroszországban, amelyet Ön rendezett sajtó alá. Miért olyan sikeres a könyv, hiszen e témában már sok mű jelent meg?

Gereben Ágnes: Ellentétben más szerzőkkel, Hoffman nem saját politikai vagy ideológiai felfogását akarja igazolni ebben az írásban. Igazi oknyomozást végzett. Találkozott a főszereplőkkel, a korai üzleti partnerekkel, leásott egészen gyermekkorukig, igyekezett megismerni jellemüket, feltárni azokat a mozgatórugókat, amelyek elindították őket a pénzcsinálás útján. Hodorkovszkij mellett Alekszandr Szmolenszki, Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester, Anatolij Csubajsz, a "vörös főprivatizátor", a ma már külföldi emigrációban élő Vlagyimir Guszinszkij, és a most éppen Ukrajnába visszatérni készülő Borisz Berezovszkij a könyv szereplői. Napokat töltött velük, hogy megértse motivációikat; bemutatja életüket az éhezéssel, nélkülözéssel teli gyermekkortól kezdve egészen addig, amíg a csúcsra jutottak.

Az oligarchák alkonya címmel utószóval láttam el Hoffman könyvét, de már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a Hodorkovszkij-perrel lezárult ennek az oligarcha-képződménynek a politikai

szerepe a posztszovjet térségben. Sőt: még az az  ügy sincs lefutva. Védencük érdekében az olajbáró ügyvédei egészen Strassbourgig elmennek majd, a Bush-adminisztráció kulisszák mögötti, hallgatólagos támogatásával.

hvg.hu: Úgy gondolja tehát, hogy Hodorkovszkijnak még lehet politikai szerepe Oroszországban?

G.Á.: Bizony lehet, legalábbis Moszkvában azt beszélik, hogy a 2008-as elnökválasztás küszöbén az olajbárót amnesztiával szabadon engedik, s így elindulhat a választáson. Putyinék arra számítanak, hogy a privatizáció során kisemmizett oroszok céltáblája lehet a Jukosz egykori tulajdonosa, és a "proteszt voksok" millióival győzelemre segíti majd a putyini elit rajthoz álló képviselőjét.

hvg.hu: 1996-ban a 4 százalékos népszerűségi indexet elért  Borisz Jelcin az oligarcháknak köszönhette újraválasztását. A következő elnökválasztást az oligarchák ismét eldönthetik?

G.Á.: Hoffman részletesen leírta, hogyan történt ez. Miként ajánlottak fel a privatizációs újgazdagok „pénzt, paripát, fegyvert”, hogy a beteg, alkoholista öregembert megtartsák a hatalom csúcsán, megakadályozva ezzel a nála sokkal esélyesebb Gennagyij Zsuganov győzelmét és vele a kommunista restaurációt.

De a könyv - s ez teszi rendkívül izgalmassá az amerikai tényfeltáró újságíró munkáját - távolról sem csak az 1990-es évekről szól, hanem a máról és a holnapról; arról voltaképpen, hogy mi zajlik valójában a volt Szovjetunió legnagyobb utódállamában. Megosztja olvasóival annak az izgalmas hatalmi játszmának szinte minden részletét, amely Vlagyimir Putyin alatt történt, vagyis, hogy miként vették vissza az élet és halál fölötti uralmat az ifjúkommunista nómenklatúra ügyeskedő tagjaitól a szovjet korszak politikai rendőrségéből létrehozott különféle titkosszolgálatok. Mint az amazon.com értékelése találóan megállapítja: a könyv elmondja, hogyan támadt fel a szovjet kommunizmus hamvaiból a mohó és féktelen orosz kapitalizmus.

Mohai V. Lajos