Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: mentalitásháború, záróakkord, odafigyelés, koppanás, szinodalitás.
Nagyon utáltuk a ferdeszájú embert. Mi a túróért olyan ferde neki a szája? Nem hiszem el! Biztos sokat pofázott, aztán valaki elkente neki. És akkor még olcsón megúszta. Agyon kellene csapni az ilyet!
Hogy eszi egyáltalán a levest? Felül beönti, alul kicsorog? Szívószálon szürcsöli a krumplipürét meg a pudingot? Gratulálunk!
Fogadunk, hogy fütyülni se képes rendesen. Csak úgy füfüfűzik sután, azt se tudni, vajon a Szerelmes éjszakák vagy a Csóró vagyok, de mindig happy dallama kunkorog ki a vágott képe csücskén.
El voltunk szánva, hogy megleckéztetjük. Üsd, vágd, nem apád! Ez nem amolyan mentalitásháború, mint a közéletben, hogy innen nézve harc, onnan nézve béke. Egyszerűen ne legyen valakinek ilyen ótvar pofázmánya egy normális emberekkel teli világban. Különcködik? Nem áll be a sorba? Könnyen megjárhatja!
Sok volt a fickó rovásán amúgy is. Tetovált Ágicába mind szerelmesek voltunk. Hogy a fenébe ne lettünk volna, mikor színarany pántos cipőkben járt, bronzbarnára sült, kecses combjait meg tépett kis farmerokban táncoltatta faluszerte. Észbontó topokat hordott, így hasa felett igen jól látszott egy odatetovált szív, melyet csupa virág borított, margaréták, kökörcsinek… Csak úgy tekergőztek. Az ismeretlen művész Ági jobb karján is maradandó nyomot hagyott: végigrajzolta az erezetet, mintha kanyargó tüskés indák lennének, és három olyan élethű rózsavirágot is pingált oda, hogy mi hárman az illatát is érezni véltük. Feltűnően hasonlított Ágica olcsó parfümének bukéjához, mely mámorító töménységgel libbent nyomában, bármerre járt.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
