A világ legdrágább autói (galériával)

7 perc

2006.02.07. 07:01

Az autógyűjtők nem a lóerőkre és a fejlett technológiákra buknak, még nem is a futurisztikus formákra, hanem az örök szépségre és az egyediségre. Újabban a veteránautók és a legendás sportkocsik mellett az aukciós házak kínálatában megjelentek kortalan és a jövőt hirdető tanulmányautók.

Shelby GT500 – Még nem gyártják, de már legenda
Az autós ritkaságok gyűjtése minden időben és minden féltekén jövedelmező hobbinak bizonyul. Bár naponta jelennek meg új gyártásra kész vagy csak a fantázia szülte autók, az automobilizmus hőskorának pőre szereplőiért nem sajnálják a gyűjtők a milliókat, sokszor dollárban sem. A gyűjtői szenvedély az utóbbi időben a tanulmányautók irányába fordult, a koncepcióautónál egyedibb járgány pedig nincs. Hosszú évek alatt készült, kutatók tucatjai dolgoztak rajta és magukban hordoztak egy darabot a jövőből. A gazdag gyűjtők pedig megveszik, hogy elmondhassák: először az én autómban voltak elektromosak az ablakok…

A tanulmányautók pedigréje tökéletes, ünnepelt dizájnerek és mérnökök adják hozzá nevüket, fejlesztésükre a gyártók nem kímélnek pénzt és energiát.   Néhány hete a Barrett-Jackson aukciós ház kalapácsa alatt több mint 100 millió dollár értékű autó kelt el, többek között 4,320 millió dollárt adtak a General Motors Futureliner tanulmány buszáért. 3,024 milliót ért a 1954-es Pontiac Bonneville Special tanulmány, egy évvel korábban 648 ezret fizettek a Shelby Cobra GT500 Concept-ért.

Hemi Cuda Convertible
Az autógyűjtési szenvedély az utóbbi időben Amerikát hozta lázba. Tavaly dupla annyi értékes autót vettek az amerikaiak, mint egy évvel korábban. Főként az izmos igazi amerikai autókat kedvelik leginkább, egy 1970-es Hemi Cuda kabrióért nem sajnálták a 2,160 millió dollárt, a legelső Corvette 1,080 milliót ért meg egy gyűjtőnek, egy 1970-es Chevrolet Chevelle 1,242 milliót. A koncepcióautók mellett természetesen a legendás versenyautókért adnak a legtöbbet.



[[ Oldaltörés: Millió dolláros autók (Oldaltörés) ]]

Chrysler d'Elegance
1952-es Chrysler d’Elegance 2-Door Coupe – 1,188 millió dollár

A gesztenyebarna kétajtós kupé annak a Virgil Exnernek a munkája, aki meghatározta az 50-es évek Chrysler-arculatát. De nem csak azt, hisz ha jól megnézzük, ez a stílus köszön vissza a jelenlegi nagyágyú, a 300C-ről is. A Chrysler az autót 354 lovas Hemi motorral és dobfékkel szerelte fel, különleges volt az 12 Voltos elektromos rendszere.


Ferrari 860 Monza
1956 Ferrari 860 Monza – 2,5 millió dollár


Az ötvenes években a Maserati, a Jaguar és az Aston Martin autói uralták a versenypályákat. A Ferrari szeretett volna újra bajnok lenni, ezért megépítette ezt a négyhengeres szörnyeteget. Juan Manuel Fangio a három prototípus közül ezt választotta ki, meg is nyerte a világbajnokság Sebring-i futamát. Az autót 2003 augusztusában 2,5 millió dollárért adták el.




Alfa Romeo 8C 2300
1933 Alfa Romeo 8C 2300 Monza Spider Corsa – 2,53 millió dollár


A 2,6 literes motorral szerelt szépség George Eystron kapitány vezényletével az 1933-as francia nagydíjon a harmadik helyen végzett. 1949-ben megnyerte a Bridgehampton-i Long Island közúti versenyt. 2002-ben adták el 2,53 millió dollárért.




Pontiac Bonneville Special
1954 Pontiac Bonneville Special Motorama Concept Car – 3,024 millió dollár
Egy másik autó, ami Harley Earl munkáját dicséri. Az autó smaragdzöld fényezése teszi különlegessé ezt az autót, ilyen színben csupán kettő készült belőle. Nyolchengeres 268 lovas szívével ez volt az első GM-jármű, amely a Bonneville nevet viselte. Egy arizónai gyűjtő vette meg idén januárban 3,024 millió dollárért.

Mercedes-Benz 540K Special Roadster
1937 Mercedes-Benz 540K Special Roadster – 3,63 millió dollár
Egyike azoknak az első autóknak, amelyeket öröm volt vezetni. Az 1937-es berlini autókiállítás legfőbb ékét a Hollywood-i mogul, Jack Warner vette meg és vitte Amerikába. 26-ot gyártottak belőle, hat maradt meg eredeti állapotában. Ezt a példányt, amelyet 50 évig egy amerikai állatorvos birtokolt 2002-ben 11 ezer mérfölddel a kilométerórájában 3,63 millió dollárért adták el.

[[ Oldaltörés: Négymillió fölött (Oldaltörés) ]]


Alfa Romeo 8C 2900
1937 Alfa Romeo 8C 2900 – 4,07 millió dollár


Az autó, amellyel Piero Dusio 1938-ban megnyerte a Stelvio versenyt, 1989-ben bukkant fel Kaliforniában. 1992-ben restaurálták, a Christie’s aukciós ház értékesítette kevéssel 4 millió dollár fölött.



GM Futureliner
1950 GM Futureliner Parade of Progress Tour Bus – 4,320 millió dollár
Az idei rekordáron elkelt vörös-fehér Futureliner egyike annak az eredeti 12-ből megmaradt kilenc tanulmánybusznak, amelyet Harley Earl tervezett. A légkondicionált járművet hathengeres 400 lovas négysebességes erőforrás hajtja, éveken keresztül reklámautóként rótta Kanada útjait, hirdetve a GM jövőképét.

Shelby Cobra Daytona Coupe
1964 Shelby Cobra Daytona Coupe – 4,4 millió
A hatvanas évek Ferrari-dominanciáját ezzel a nyolchengeres 289 lovas erőgéppel próbálták megtörni az amerikai gyártók. Daytonában még nem sikerült győznie, de később a Sebringen már kimutatta foga fehérjét. A GT40 azonban hamar leváltotta a Cobrát, a megmaradt hat példányt pár ezer dollárért adták el. 2001-ben ez a példány már 4,4 millió dollárt ért.

Alfa Romeo Tipo B
1932 Alfa Romeo Tipo B – 5,6 millió dollár



Az GP Formula 1 1932-es szezonjában mutatkozott be, ez volt az első együléses versenyautó. Az hathengeres 2,6 literes Alfák 1932-ben öt futamon nyertek. Ebből a típusból hat készült összesen. A nagyon ritka autó néhány éve 5,6 millió dollárért cserélt gazdát.


Ferrari 330 TRI/LM
1962 Ferrari 330 TRI/LM – 6,5 millió dollár
Az 50-es években a Ferrari dominálta versenypályákon a Testarossa volt az úr. 1962-ben új szabályokat és négyhengeres motorokat vezettek be a Le Mans-i versenyeken, a 330 TRI/LM volt minden idők legerősebb Testarossája. A 0808-as modell 1962-ben megnyerte a Le Mans-i viadalt, majd összetört és eladták. 2002-ben bukkant fel újszerű állapotban, 6,5 millió dollárt fizettek érte.

[[ Oldaltörés: A legdrágábbak (Oldaltörés) ]]

Bugatti Royale Type 41
1931 Bugatti Royale Type 41 – 8,7 millió dollár
Míg más gyártók az erőre és a teljesítményre helyezték a hangsúlyt addig, a Bugatti luxusban utazott. A legfinomabb bőr, fa és fém került az autókba mesteremberek munkáját dicsérve. A pár száz dolláros autók korában a Bugatti Royale 42 ezer dollárt kóstált, így ne csodálkozzunk, hogy 1982-ben a Chrsitie’s-nél ezrek szeme láttára vitték el az utolsó ép példányt 8,7 millió dollárért.

Ferrari 250 GTO
1962 Ferrari 250 GTO – 16,6 millió dollár
A Ferrari legdrágább kincse a versenyautó és a közúti autó csodálatos ötvözete. 300 lovas motorja az olasz istállót világbajnokká tette.   Belseje pőre, még kárpitot sem raktak bele.   40 példány készült belőle, egyike a legritkább autóknak a világon.   Egy szerencsés brit 1990-ben 16,6 millió dollárért adta el egy japán üzletembernek.

Fangio és a Mercedes W196
1954 Mercedes W 196 – 24 millió dollár
A versenysport grálja 1954-ben mutatkozott be és két éven át gyűjtötte a Formula 1 trófeákat. A forradalmian új szelepvezérlésű Mercedest Juan Manuel Fangio és Stirling Moss vezette diadalra, majd nyolcvanas években egy múzeumba vonult vissza. A múzeum felújítására kellett pénz, ezért néhány millióért eladták az autót, majd 1990-ben egy francia gyáros adott érte 24 millió dollárt. Napjainkban egy német üzletember a boldog tulajdonosa, állítólag féláron (12 millióért) vásárolta a 90-es évek végén.

Eladó álomautók

Ferrari 512 S – 2 millió euróért
A Stirling Moss és Harry Schell vezette Le Mans-i bajnok, a 450S Zagato Coupé az egyik legszebb Maserati. Ennek megfelelő az ára is a Sotheby’s 4-4,5 millió euró között kínálja. Egy másik ex-Scudeira Le Mans-i erőmű az 1955-ös Ferrari 121LM, amely Castelottival a kormánynál beállította a 280 km/órás rekordot a Mulsanne egyenesben. Irányára 2,5-2,9 millió euró. Teljesen más stílust képvisel a 70-es évek sztárja a 70-es születésű 512S/M Ferrari, amely ötödik lett az 1970-es Le Mans-i viadalon. 1,8-2 millió euróért odaadnák a kedves vevőnek. A 1961-es Ferrari Dinót, teljes nevén Ferrari Dino 246 SP/196 SP-t 2,4-2,9 millió euróért vesztegetik.