Santana a HVG-nek: Magyar cigány vagyok egy másik életemben
Mit gondol az újságíróról, aki lehúzta a leghíresebb albumát? Mit kért Istentől, amikor betépve játszott Woodstockban, és kígyóvá változott a gitárja? Milyen kapcsolatban volt Gábor Szabóval? És miért utálja a Sympathy for the Devilt a Rolling Stones-tól? Carlos Santana június 11-én koncertezik Budapesten, ez alkalomból 10 percig beszélgettünk.
Sokszor elmondta, hogy a kezdetekben B.B. King volt az istene, de csak amíg meg nem ismerte az Amerikában élő magyar jazzgitárost, Szabó Gábort, vagyis Gábor Szabót, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Hogy találkoztak?
San Franciscóban találkoztam Gáborral. Imádtam a magyar cigányzenét, pedig kezdetben nem is tudtam, hogy amit szeretek, az magyar zene. Apám hegedűművész volt, már nagyon korán meg kellett tanulnom a Monti csárdást (Vittorio Monti olasz zeneszerző műve). Gyerekfejjel fogalmam sem volt, hogy a csárdásnak köze lehet a magyarokhoz, csak azt tudtam, hogy nagyon nehéz hegedűn eljátszani. De hadd térjek vissza Gábor Szabóhoz. Nekem ő a romantikus zenét jelentette. Részben blues-t játszott, de nem a szánakozó fajta blues-t, ami alkoholos önsajnálatba dönti az embert, hogy jaj, miért ver a sors már megint engem. Nem, ez elegáns zene volt sajnáltatás nélkül. Ugyanezt az eleganciát éreztem akkor is, amikor először Budapesten jártam. Valószínűleg magyar cigány vagyok egy másik életemben.
Egyik legnagyobb slágere, a Black Magic Woman egy Fleetwood Mac-szám átdolgozása, amibe Szabó szerzeményét, a Gypsy Queent is beledolgozta. Egyszerűen csak megkérte rá, hogy figyelj, Gábor, van egy ötletem, hadd használjam a Gypsy Queent?
Valahogy így. És Gabor azt mondta, rendben. Tudta, hogy tiszteletben fogom tartani a szerzeményét. Nem vagyok én majom, nem abból élek, hogy másokat utánzok. Ha feldolgozok valamit, annak a dalnak a leglényege, a szíve-lelke érdekel. Megkeresem, és megpróbálom a magam módján tolmácsolni.

Gábor Szabó 45 évesen halt meg. A barátja volt, lakott is önnél. Tisztában volt vele, hogy súlyos drogfüggőséggel küzd?
Tisztában voltam vele, de én sosem léptem erre az útra. Ki nem állhatom a tűket, semmit nem fecskendeznék az ereimbe. Sajnáltam Gábort. Ha heroint használsz, hamar beáll az eufória, nem tudsz normálisan funkcionálni, olyan ez, mint valami alvó állapot.
Nem, ez nem én vagyok, mondtam magamnak. Én nem Gábor vagyok. Nem tudtam, miért csinálja, bár abban az időben ez nem volt ritkaság, különösen a New York-i zenészkörökben.
Én egy másik utat választottam. A spirituális vezetőhöz, Srí Csinmojhoz fordultam. Az indiai spiritualitást választottam a tű helyett. Nem jó szó, hogy ez lett az én drogom, inkább azt mondanám, a megváltásom.