A nagy zabálás

„Túlsúlyosság, anorexia és bulimia – a legismertebb és legelterjedtebb evési zavarok”– vázolja dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgató-helyettese azokat a problémákat, betegségeket, amelyek az étkezésekkel kapcsolatosak. Új jelenségként említi az izomdiszmorfiát, amely főként a férfiakra jellemző. Ők túl soványnak látják magukat, ezért folyamatosan edzenek és anabolikus szteroidokat szednek. Hasonlóan „újkori” jelenség az ortorexia, amely az egészséges táplálkozás iránti kényszeressé váló igény miatt alakulhat ki. A beteg csak pontosan kiporciózott adagokat eszik, meghatározott időpontokban.

Csak mértékkel!

A túlsúlyosak egy részére falásrohamok is jellemzőek. Ezt a zavart túlevéses zavarnak nevezik. A falásroham – ami egyébként a bulimiának is tünete – rohamszerű nagyevést jelent. Néha bárkivel előfordulhat, gondoljuk a lakodalmi túlevésekre, de ha rendszeresen, legalább hetenként kétszer jelentkezik, akkor már megállapítható a túlevéses zavar diagnózisa. Akadnak olyanok is, akik a nagy zabálások közti időben képesek kontrollálni a megevett étel mennyiségét, és normális testsúlyukat tartani. A népbetegségként is aposztrofált túlsúlyosság a hazai népesség mintegy 40 százalékát érinti. A túlevéses zavar is egyre több embernél fordul elő, a kezelést kereső elhízottak 30 százaléka szenved ebben a zavartípusban. Sokan az evéssel akarják oldani a mindennapi problémák, a munkahelyi, családi bajok okozta feszültséget.

A betegség számokban

Az anorexia leginkább a 12-15 éves lányoknál alakul ki, sokan a másodlagos nemi jellegektől szeretnének így „megszabadulni”, a bulimia kicsit később, 18-25 éves kor körül jelentkezik. Ezek a betegségek Magyarországon közel 40-50 ezer ember érintenek.

A túlevéses zavarnál súlyosabb probléma a bulimia, amelyet csak 1979-ben írtak le önálló kórképként – meséli Túry doktor. Ennél a betegségnél a falási rohamot önhánytatással, hashajtók szedésével és túlzott testmozgással igyekeznek kompenzálni a páciensek, ennyiben tehát a túlevéses zavarnál többről van szó. A bulimiás betegek testsúlya általában normálisnak mondható, bár elhízottakban és soványakban is előfordul. „Volt olyan betegem, akinél már tizenhat éve fennállt a betegség, de még a férje sem vette észre. Természetesen titkolóznak, szégyellik az evészavarukat”- mondja a pszichiáter. A bulimia (mint az anorexia is) leginkább a nők betegsége, ritkán fordul elő férfiaknál. Az okok összetettek, a leggyakrabban emlegetett lelki bajokon túl a biológiai és társadalmi tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

„Ritkán beszélnek róla, de evési zavart okozhat az is, hogyha valakinek a gyomra későn jelzi a telítettséget. Az alkoholizmus kialakulásánál is szerepet játszhat ez a biológiai tényező”– mondja Túry Ferenc. „Hasonlóan fontos és meghatározó a már említett társadalmi-kulturális környezet – folytatja –, amely olyan szépségideálokat kér számon, amelynek csak nehezen lehet megfelelni. A huszadik században kezdődött a karcsúság favorizálása, emiatt a nők folyamatosan figyelik a testüket, ami önmagában nem gond. Ha viszont más gondokkal is küszködnek, könnyen okozhat ez a társadalmi elvárás evési zavarokat. A zavarok kialakulásában szerepe lehet a depresszióra való hajlamnak, a szexuális zavaroknak vagy szexuális bántalmazásnak, családi és munkahelyi problémáknak. Az evési zavarokkal küzdő nők egynegyedét érte valamilyen szexuális zaklatás”.

„Húsz-harminc évvel ezelőtt szőrös és izmos fiúk szerepeltek a címlapokon, ma pedig egyre femininebb a vonzónak kikiáltott férfi. A nőknél pedig a széles vállat és a keskeny csípőt tartják ideálisnak ”– foglalja össze a változó társadalmi elvárásokat a doktor. A súlyos evési zavarok leginkább a huszadik századra jellemzőek. Egyik kiváltó okuk lehet a mindennapokra jellemző stresszes, felpörgetett élet. „Az emberek antidepresszívumnak, feszültségoldónak használják az ételt, hiszen a szénhidrátnak van is ilyen hatása.” Az is okozhat evési zavarokat, hogy a szülők sokszor az ételt használják a gyermek megnyugtatására. Ez pedig felnőtt korban – tudattalanul is – ahhoz vezethet, hogy édességgel, vagy túlzásba vitt lakmározással igyekezzen oldani a felgyülemlett feszültséget a beteg.

A veszélyeztetett korosztály © sxc.hu

„Az anorexiával még csak-csak orvoshoz fordul a beteg vagy a családja, hiszen a kóros soványság szembetűnő. A bulimia azonban jól leplezhető betegség, de következmények nagyon súlyosak lehetnek”- figyelmeztet Túry Ferenc. Az anorexiás betegeknél hormonzavar, hajhullás, bőrszárazság jelentkezhet, míg a bulimiásoknál a folyamatos hánytatás miatt káliumhiány léphet fel, ami súlyos szívritmus-zavarokat okozhat. A betegség kezelésére a pszichoterápia a legalkalmasabb, bár a bulimiásoknál az antidepresszánsok is segíthetnek. A családterápia és csoportterápia is hatékony eszköz lehet a helyes én-kép megteremtésében, a betegséget okozó traumák feldolgozásában, a probléma leküzdésében.

„Régen úgy gondolták, hogy az evési zavarok leginkább a fehér bőrűeket, a nyugati társadalmakat, és a nőket érintik (ezért is hívták a 3 W betegségeinek (white western women = fehér nyugati nők). A közel húsz évvel ezelőtt, az egyetemisták körében végzett hazai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy hazánkban is olyan gyakoriak az evészavarok, mint a nyugati államokban. Más felmérések azt is igazolták, hogy a közép-európai, vagy éppen ázsiai lakosságot is éppúgy érintik, mint a nyugat-európai vagy amerikai embereket”– meséli a pszichiáter.

Az anorexia leginkább a 12-15 éves lányoknál alakul ki, sokan a másodlagos nemi jellegektől szeretnének így „megszabadulni”, a bulimia kicsit később, 18-25 éves kor körül jelentkezik. Ezek a betegségek Magyarországon közel 40-50 ezer ember érintenek.