Kivételes szabályok

Az őstermelés jogi fogalma a háztáji gazdálkodásból eredeztethető, ám az csupán 1997-ben vetődött fel, hogy a legkisebb agrárgazdálkodóknak valamiféle elszámolást kellene készíteniük. S bár az őstermelők a nekik járó igazolványokról szóló, 1996. december 26-án kihirdetett kormányrendelettel olyan adó- és társadalombiztosítási (tb) kedvezményeket kaptak, amelyek más ágazatok, illetve termelési formák számára elképzelhetetlenek, az érintettek mégis nehezményezték, hogy a regisztrációval a hatóságok - elsősorban az adóhivatal - bepillanthatnak elszámolásaikba. Addig ugyanis működésüket még az előző rendszerből hozott, afféle szerzett jogok révén gyakorlatilag teljes homály fedte.

A statisztikák szerint a mezőgazdaság teljes termelési értékének hozzávetőleg harmadát ez a gazdálkodói kör állítja elő. Az évi 600 ezer és 6 millió forint közötti árbevételt elérő őstermelők száma mintegy 770 ezer, sokan vannak azonban közöttük, akik nyugdíj vagy főállás mellett váltották ki az őstermelői igazolványt. Ez a bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített okirat, amely az adóigazolvány egyidejű felmutatásával jelzi, hogy tulajdonosa mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat, és jogosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó rendelkezései szerinti adózásra. Mezőgazdasági kistermelőnek az az őstermelő tekinthető, akinek az adóévben elszámolt - és a jogszabály alapján kapott támogatás összegével csökkentett - bevétele nem több 7 millió forintnál. Adózási szempontból őstermelő lehet a családi gazdálkodó és nála foglalkoztatott családtagja is.

A mezőgazdasági őstermelő nem fizet adót, ha éves bevétele nem éri el a 600 ezer forintot. Az a mezőgazdasági kistermelő, akinek a bevétele 600 000 és 4 millió forint között alakul, úgynevezett egyszerűsített bevallást tehet - vagyis nyilatkozhat arról, hogy az adott adóévben nem keletkezett jövedelme -; ennek feltétele, hogy bevételei 20 százaléka erejéig fel tudjon mutatni a tevékenységével összefüggő számlákat. Ha pedig átalányadózást választ, akkor költségként elszámolhatja bevételeinek 85 százalékát, állati termékek előállítása esetén pedig a 94 százalékát. Az őstermelőkre, kistermelőkre egyébként meglehetősen laza költségelszámolási követelmények vonatkoznak.

Beszerzéseiknél az őstermelők megfizetik az általános forgalmi adót, amit - más vállalkozásokkal szemben - nem igényelhetnek vissza. Ezt számukra azzal ellentételezik, hogy értékesített árujuk után a felvásárlóktól a termék árán felül, a nettó árbevétel után úgynevezett kompenzációs felárat kapnak; a felvásárlók ezt visszaigényelhetik. A felár növénytermesztési termékek esetében 12, állattenyésztési termékek esetében 7 százalék. Mivel a mezőgazdasági termékek eddigi 15 százalékos áfakulcsa szeptembertől 20 százalékra emelkedik, a kompenzációs felár pedig a jelek szerint változatlan marad, a termelők e hátránya növekszik. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tett is rá kísérletet, hogy a kompenzáció mértéke a mindenkori áfa szintjére emelkedjen, ám a Pénzügyminisztérium ezt azzal utasította el, hogy az 60 milliárd forint kiesést okozna a költségvetésnek.