Bogdán László: A nincstelenség határozta meg, hogy mást, többet akartam
A Baranya megyei Cserdi polgármesterével, a most elhunyt Bogdán Lászlóval a HVG 2014 szeptemberében készített portréinterjút. Ezt közöljük újra, változtatás nélkül.
– Cserdiben megszűntek a bűncselekmények, a falu lakói dolgoznak, a település megszépült. Hogy kezdődött a sikertörténet?
– Először is leszereltük a rácsokat a polgármesteri hivatalról, és virágokat telepítettünk. Mondták, hogy úgysem fog megmaradni – nem így lett. Kinyitottuk a házat: ide bárki bejöhet, ha kölcsönre van szüksége vagy beszélgetni szeretne. Egyszerűnek kell lenni az emberekkel! Egyszerűnek, de keménynek. Aki például elkésik a munkából, azzal felolvastatok a Micimackóból egy oldalt a többiek előtt.
– Országos hírnevet a cigány fiatalokat a börtönök világával megismertető „köcsögmentesítő” programja hozott. Honnan törnek elő az ilyen ötletek?
– Törekszem eredeti dolgokat kitalálni, senkit sem másolni, mert amit ők tudnak, azt úgyis ők tudják jobban. A börtönlátogatásra egy csapat fekete cigány gyerekkel mentem be. Falfehéren jöttek ki, miután megmutattam nekik, milyen világ várna ott rájuk. Az én gyerekkoromban még az volt a menő, aki megjárta a sittet.
– Mikor jutott arra az elhatározásra, hogy nem akar olyan életet, mint az elődei?
– Én soha nem néztem le senkit. Különben is nagyon jó szüleim vannak: nem tiltottak semmitől. Nem költői túlzás, de már 8-10 évesen rájöttem, hogy a cigányság nagy problémája nem a bőrszínünkben rejlik, hanem abban, ahogy viselkedünk. Nem voltam okos gyerek – különben ma diplomáim lennének –, a kőkemény nincstelenség határozta meg, hogy mást, többet akartam, mint a sorstársaim.
– Még ma, sikeres polgármesterként is megbélyegzettnek érzi magát?
– Továbbra sem változott, hogy amikor messziről meglát valaki, akkor embernek lát, de ha közel ér, akkor már csak cigánynak. Miközben józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy egy nap majd arra ébred az ország, hogy eltűnt az összes cigány, sokan mégis valami ilyesmire várnak. A cserdi cigányokat sokan egzotikus állatnak nézik. Miért is? Mert meg tudunk szólalni és dolgozunk? Én csak azt próbálom az emberekbe plántálni, hogy itt kell boldogulnunk. Itt, és nem a magyarok rovására, nem a markunkat tartva.
– Afféle mintacigánnyá vált. Innentől már csak kis lépés a politika használta „díszcigányság”. Akár ön lehetne az új Farkas Flórián?