A berlini fal 30 évvel ezelőtti ledőlése megadta a kegyelemdöfést az addigi világrendnek

Lipovecz Iván

5 perc

2019.11.09. 08:01

1989. november 9-e után keletnémetek milliói számára vált tapinthatóvá a falon túli világ. Döntő többségük visszatért otthonába, de nem lehet tudni, milyen társadalmat akar ott ezek után „építeni”. S az európai status quót létrehozó nagyhatalmak is elbizonytalanodtak: ugyan mit kezdjenek az egyre életidegenebbé váló jaltai alkuval s a rá épülő német gubanccal. Alább a HVG akkori cikkét olvashatják a sorsdöntő eseményről és a német újraegyesítés esélyeiről.

Február 2-án lesz 45 éve, hogy a máltai Valletta kikötőjébe befutott a „Quincy” névre keresztelt amerikai cirkáló, fedélzetén Franklin Delano Roosevelt elnökkel. Churchill brit miniszterelnök már várta az érkezőket (itt egy filmfelvételt is láthat erről). Az amerikai hadihajón együtt töltött nap után a két szövetséges állam vezetője még aznap éjjel repülőgépre szállt, és 2200 kilométeres fárasztó repülőút után, összesen 700 főnyi delegáció kíséretében a Krím félszigeten landolt. „Szent tehénnek” hívták a repülőgépet, amellyel Roosevelt, immár súlyos betegen, a jaltai konferenciára érkezett.

  • A történelem ismétli önmagát?

Két hét múlva ismét befut egy amerikai hadihajó a máltai kikötőbe, fedélzetén az Egyesült Államok jelenlegi elnökével. George Bush e történelmi miliőben ad randevút Mihail Gorbacsovnak, hogy megvitassák azt, ami 45 éven át a nemzetközi politikai-stratégiai gondolkodás szent tehene volt, és ami most mégis — a maga érinthetetlenségében, külső beavatkozás nélkül is — felbomlani látszik: a 45 évvel ezelőtti egyezségen alapuló európai status quót.

Jaltában annak idején Sztálin, Churchill és Roosevelt utolsó találkozóján nem született nemzetközi jogi érvényű, írásban rögzített megállapodás, a politikai köztudat mégis ennek a találkozónak tulajdonította azt a hatalmi alkut, amelynek eredményeképp Közép- és Kelet-Európábán létrejöttek a Szovjetunióval illetve az USA-val — és rajtuk keresztül egymással is — szövetséges politikai rendszerek, megalapozva a kontinens második világháború utáni gazdasági-társadalmi viszonyainak két ellentétes irányba induló fejlődését.