Horn Gábor: A harmincéves zsákutca

Horn Gábor

4 perc

2019.12.17. 12:00

2019.12.17. 13:55

Most kezdődik másik harminc év. Lehet ennek jobb vége is.

Ámulattal szemléltük, csodálattal hallgattuk, egy szippantással lélegeztük be: harminc éve szabad és független lett az ország. Amíg mi mámorosan magunkhoz ragadtuk az autonómia, a szellemi szuverenitás és az önmegvalósítás lehetőségének ajándékát, elkotródtak az orosz katonák, összeomlott a hol gonosz, hol fontoskodó hatalom. Felszámolhatónak látszott a normativizált mismásolás és gyógyíthatónak a társadalom szétroncsolt önbecsülése. Demokrácia, jogállam, piaci verseny. A sokaknak kedves, ambiciózus jelszavakról harminc évvel később kiderült, hogy liberálisok életidegen téveszméi, a gyors, hatékony, parancsalapú ügyintézés akadályai.

Nem is remélhettük, de vége lett. Ugyanaz a katarzis söpört végig Jászberényben, Józsefvárosban és Vas megyében. Tettre készen, tele energiával vettük birtokba saját életünket, minden újabb kihívás abszolválása sikerélmény, minden sikerélmény az ígéretekkel teli, nyugatos Magyarországhoz vitt közelebb. Nem foglalkoztunk az útlevelünk színével, nem feszengtünk, ha megállított a rendőr, nem suttogtunk, ha ideológiai vitára került a sor. Önérzetes lelkesültséggel végeztük a dolgunkat, ki-ki a maga területén.

Több száz tanár, köztük én is, megalapította a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét. Érdekképviselet, mozgósítás, jogvédelem, ezekben hittünk, ezekért dolgoztunk. Közben rengeteget beszélgettünk, figyeltünk egymásra, gyakorlatban is adtunk a véleménykülönbség tiszteletének eszmei értékére.