Olvadás köszöntött be a Nyugat és Oroszország kapcsolatában, anélkül hogy Moszkvának engedményt kellett volna tennie. Vlagyimir Putyin kijátszhatja a kínai kártyát is, de rendszerének belső problémái miatt aligha vállalkozik újabb külpolitikai kalandra – véli szerzőnk, akinek most jelent meg Putyin Oroszországa című új könyve.
Moszkvának 2019-ben sikerült felújítania a párbeszédet a „kollektív Nyugattal”, és bár továbbra is érvényben maradtak az Oroszország ellen a Krím 2014-es bekebelezése miatt elrendelt szankciók, azok további jelentős bővítésére nem került sor, és aligha valószínű, hogy az idén megtörténne. Épp az ellenkezőjére lehet számítani.
A lassú megbékélés és kiegyezés jeleit mutatta már az Oszakában megtartott tavalyi G20-as csúcsértekezlet is, amelynek részeként újabb találkozóra is sor került Vlagyimir Putyin orosz államfő és Donald Trump amerikai elnök között. Ez a kiegyezést kereső irányvonal mutatkozott meg Putyin G7-es csúcsot megelőző franciaországi meghívásában is. Aligha volt véletlen, hogy Emmanuel Macron francia államfő épp akkor látta vendégül az orosz elnököt. Mind a meghívás időzítése, mind pedig az a körülmény, hogy a soros csúcsértekezlet házigazdája tett ilyen gesztust, azt sugallta, hogy elkezdődött Oroszország elit klubbeli visszatérésének előkészítése.
Igaz, Moszkva tagságának helyreállítását egyelőre nyilvánosan csak az amerikai és a francia elnök forszírozza, de ez a helyzet akár rövid időn belül is megváltozhat.
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
Valóban a Városháza parkból indul a menet, és a Műegyetem rakpart lesz a cél.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
