Az áldozati szerep vigaszt nyújt, és erkölcsi tisztaságot kölcsönöz a Fidesznek

Hamvay Péter, Tóth Richárd

6 perc

2020.02.05. 12:10

2020.02.05. 13:08

Az ellenzék megosztására és a Fidesz-tábor hergelésére egyaránt alkalmas a Niedermüller Péter szavai nyomán támadt botrány. Nemzetközi szakértőt is megkérdeztünk az ügyről.

Nehéz feladatra vállalkozik, aki mentegetni próbálja Niedermüller Péternek, Erzsébetváros polgármesterének az ATV egyik adásában elmondott szavait, amiben rémisztő képződménynek nevezte a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat. 

Különösen visszás ez a mondat egy olyan párt, a Demokratikus Koalíció politikusától, amelynek az identitása egyik legfontosabb alapját képezi az uszító, kirekesztő, rasszista megnyilvánulások elleni küzdelem. Niedermüller azzal érvel, hogy ő nem konkrét vallási, bőrszínű csoportot akart megbélyegezni a szavaival, hanem „politikai ideológiáról”, a fehér nacionalizmusról beszélt. Épp ezért nem is kért bocsánatot, hiszen, mint mondta, „egy ideológiától nem lehet bocsánatot kérni”.

Szerinte a szavait a kormánymédia egyszerűen félremagyarázta. Hiába bólogat azonban a „balliberális” értelmiség egy része a magyarázat hallatán, Niedermüller a tévé kamerái előtt emberek egy csoportját minősítette gyűlöletkeltésre alkalmas módon. Ezen pedig nem változtat, hogy az adott társadalmi csoportnak van a legkevesebb félnivalója a kirekesztéstől ma Magyarországon.

Míg az elhangzottakat sokféleképpen lehet értékelni, annyi biztos, hogy Niedermüller közszereplőhöz méltatlan szavaival semmilyen törvényt nem hágott át. Ám a Fidesz politikusait, feltétlen támogatóit és sajtóját az ilyesmi nem szokta zavarni: posztmodern gesztussal a liberálisok antirasszista koreográfiáit átvéve gondoskodnak arról, hogy sokszorosára nagyítsák a botrányt. Ezúttal, hogy az abszurd dráma még abszurdabb legyen, saját, valóban rasszista figuráit, például Bayer Zsoltot választották főszereplőnek.