„Különben ebben a mértéktelen antiszemitizmusban maga a zsidóság, sőt az egész magyar liberalizmus is bűnös. Az utolsó huszonöt év alatt a zsidókérdés tabuvá lett Magyarországon. (...) A zsidóságot nem volt szabad sem bírálni, sem figyelmeztetni. Aki például megállapította a magyar zsidóság számbeli túltengését a szellemi élet vezető pozícióiban, mely éppen nem felelt meg sem országos átlagszámának, sem szellemi-erkölcsi fajsúlyának; aki megjegyezte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyakran nem magasabb intelligenciát, csak tekintetnélkülibb könyököt és vastagabb arcbőrt jelent; aki analizálni merte azokat a káros tulajdonságokat, melyeket az évszázados gettó fejlesztett ki a zsidóságban; aki utalni bátorkodott arra, hogy idegen uzsorásoknak beözönlő csapatai mily veszedelmesek az egyszerű falusi kultúrákra nézve; aki kritizálni merészelte a budapesti metropolisz zsidó intellektüel szellemi életének számos ízléstelenségét és ripők amoralizmusát stb. stb.: az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemitaként lett beállítva, akit az egész sajtó lehurrogott, sőt lehetetlenné tett.”
Mit szólnának ma ehhez a szöveghez (mutatis mutandis) az antiszemitizmus ellen harcolók?
Ezt a szöveget az antiszemitizmus ellen legerőteljesebben harcoló, a magyarországi antiszemita kurzust a legélesebb szavakkal leleplező Jászi Oszkár, a magyarországi antiszemiták kitüntetett célszemélye adta közre emigrációban a fehérterror dúlása idején (Magyar kálvária, magyar feltámadás, Bécs, 1920.).
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 - 8. rész. Jászi Oszkár írását felolvassa: Znamenák István.
Idézhetnénk hasonló szöveget Szabó Ervintől is. És sokaktól. Az antiszemitizmus sok ellenfelétől és üldözöttjétől. Olyan szövegeket, amelyek az antiszemita nézetek igazolására a legalkalmasabbak, hiszen zsidó mondja őket!
És akkor most mit szóljunk ahhoz, hogy Bogdán László – Isten nyugosztalja! - cigánybűnözésről beszélt meg a cigányok önhibájáról, amellyel szembe kell nézniük, csak a cigány hangadók és gádzsó barátaik lehurrogják, lehetetlenné teszik azokat, akik szembenéznek az igazsággal?!