Az „országrontó”, „Magyarország sírásója” és ezekhez hasonló szitokszavakkal emlegetett társadalomtudós, Jászi Oszkár közvetlenül a bolsevik rémuralom, a Tanácsköztársaság kikiáltása után emigrált Ausztriába. Károlyi Mihály kormányának egykori nemzetiségi ügyekkel megbízott minisztere az állandósult, s a félrevezetett „jámbor tömegek” által szajkózott hazaárulózásokra 1921 nyarán a Bécsi Magyar Újságban a „trianoni véres amputáció” után kialakult helyzetet elemző tanulmányban válaszolt.
Trianon. Kimondva
1920. június 4-én Csonka-Magyarország ritkán tapasztalt nemzeti egységben gyászolta Nagy-Magyarországot. A száz esztendővel ezelőtti megrázkódtatás sokak kezébe adott tollat. A nemzet szóvivőiként kiáltották a világba (persze inkább csak a hazába) a „bevégeztetett”-ség fájdalmát, s a „Nem! Nem! Soha!” elszántságát, máskor pedig a józan, előremutató számvetésüket.
A megszólaló költők, írók, gondolkodók, politikusok világlátásban, eszmények tekintetében egymástól homlokegyenest különbözőek, életművükkel azonban valamennyien túlléptek saját koruk kocsmáján. „Szerzőink” egymásra rímelő, egymást kiegészítő, máskor egymással perelő szavai tizenhárom részes sorozatunkban az Örkény Színház társulatának tagjai által elevenednek meg.
