A türingiai választás miatt megbénult Merkelék elkezdhetnek félni választóiktól
Rendkívüli kongresszuson választanak maguknak elnököt a német kereszténydemokraták, miközben a vezetési válságot kirobbantó türingiai politikai patthelyzet nem változik.
A német kereszténydemokrata párt, a CDU hétfői berlini elnökségi ülése előtt a résztvevőknek le kellett adniuk a mobiltelefonjaikat. A meglehetősen szokatlan intézkedés jelzi, mennyire kényessé vált a nagyobb német kormánypárt vezetési válsága, annak eldöntése, hogy hol, hogyan és mikor válasszák meg a posztjáról távozó Annegret Kramp-Karrenbauer pártelnök utódját.
Nem mintha jelentkező nem lenne elég. Elsőként Norbert Röttgen, a parlament külügyi bizottságának elnöke, egykori környezetvédelmi miniszter jelentette be hivatalosan is, hogy alkalmasnak érzi magát a pártelnöki posztra. További aspiránsokban sincs hiány. Ott van a 2018. őszi, párton belüli verseny két vesztese, Friedrich Merz korábbi frakcióvezető és Jens Spahn jelenlegi egészségügyi miniszter. Őket – különösen igaz ez Merz esetében – azóta fűti a revansvágy, amióta a CDU kongresszusa a nyílt viták után Kramp-Karrenbauert találta a legalkalmasabbnak arra, hogy Angela Merkel örökébe lépjen.
Merz hivatalosan is bejelentette ambícióit, Spahn viszont váratlanul a 3. jelölt, Armin Laschet oldalára állt, aki a legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke is, és egyben a CDU tartományi szervezetének elnöke. Érthető tehát a félelem, a Twitter-üzenetek továbbítására csábító mobiltelefonok kitiltása, nehogy már valami a kelleténél hamarabb kiszivárogjon a kényes személyi kérdésekről.
Türingiai krétakör
Az ennél is kényesebb kérdés: mit kezdjenek Türingiával, amely miatt végül is az egész vezetési válság kirobbant. Türingia, az egykori NDK-ból alakult öt új tartomány egyike, tavaly ősz óta választott kormány nélkül működik. A választásokat megnyerte ugyan az addig kormányzó, de abszolút többséget nem elért Baloldal párt, viszont a szociáldemokratákkal (SPD) és a Zöldekkel együtt sem tudott újra többségi koalíciót összehozni – mint ahogy a CDU és a jobboldali liberális FDP sem.