Dull Szabolcs az Indexről és a másikról: Valami ekkorát kéne építenünk

Nehéz más kérdéssel kezdeni: lesz másik?

A szerződésem januárig még az Indexhez köt. Addig én is csak drukkolhatok, hogy egy új felületen éljen tovább a kollégáimmal ország-világnak megmutatott értékrend.

Az Index volt az elmúlt időkben a magyar nyilvánosság fő tájékozódási pontja. Ezt a szerepet senki sem tudja átvenni. Ezért kell másik.

Hetekig szólt az Indexen az akaratlan búcsúdal. Azt kérdezték, mit jelent az olvasóknak az Index. Ha még az Origo újságírójaként kell erre válaszolnia, mit felel?

Az Index volt az, amivel versenyeztük, de nem annyira olvasottságban akartuk megverni, hanem információban, ötletben, a történethez adott csavarban. Menőbbek akartunk lenni, mert tudtuk, hogy nem vagyunk azok. Hűvösebb volt az Origo. A portál 2014-es elestét követően az Index úgy őrizte meg trendiségét, hogy maga is neutrálisabb lett.

Az Index identitását Uj Péter határozta meg, és ez a befolyás a főszerkesztő távozása után is fennmaradt. Nem érezte magát parvenünek a lapnál?

Az Index végnapjai: másik még lehet, ugyanaz már nem lesz

Nem várta ki az Index szerkesztősége, milyen módon bánna el velük a hatalom: leckét adtak a barbároknak. Kiállásuk sokak számára imponáló, ám valódi cselekvés nélkül lehetetlen kompenzálni a portál bedőlésével járó jogállami veszteségeket.

Volt bennem félsz, hogyan tudok beilleszkedni. De hamar kiderült, hogy az Index egy kivételesen laza társaság volt. A belső levelezési listán bármit ki lehetett beszélni. Egyetlen dolgot éreztem tabunak: a 444-et. A szakítás hatalmas trauma volt az ottmaradóknak, hiszen mindenki Uj Péterhez viszonyítva árazta be önmagát. Volt, aki a 444-hez távozókkal akart menni, de nem hívták, és volt, akit hívtak, de nem ment. Hogy a tüskék okozta fájdalom alábbhagyjon, kellett, hogy egyre többen legyünk, akik nem éltük meg az elválást. Mikor én vettem át a szerkesztőség vezetését, már szóba sem jött, hogy Uj Péterhez képest határozzuk meg magunkat.

Az Index 2019 decemberében végül felnőtt?

A felnőtté válás jó kifejezés, de nem személyem az oka, hanem az út, amelyet ez az újság megtett. Kvázi garázscégként indult, amikor tizenvalahány barát elkezdett cikkeket írni. Ebből vált egy kilencvenfős, professzionális struktúrát igénylő szerkesztőséggé. Az Index ugyan megőrizte az utolsó pillanatig az alapításnál kialakított döntéshozatali mechanizmusokat, de a szerkesztők már jobban érvényesítették a hierarchiát, és a számonkérés is megjelent a kommunikációban.

A szakmában hallani lehetett, hogy Dullra nagy a kabát, korán jött egy ekkora feladat.

Ha valaha megkérdeztek volna, hogyan képzelem a pályámat, én is azt mondom, hogy 36 évesen korai az ország legnagyobb portáljának vezetését elvállalni. Egy nagy szervezet irányításához kellenek az évek, a rutin.

Viszont ha az Orbán-kormány alatti legfontosabb újságírói tapasztalat meglétét keresnék, akkor abban gazdag az én pályám.

Gyakornokként a Manager Magazinnál kezdtem Vajda Éva és Mong Attila szakmai és elvi irányítása alatt. Nagyon szerettem és nagyon lehetett is tőlük tanulni. Ez a szerkesztőség 2007 nyarán egy emberként állt fel és távozott, miután kiadói irányváltás történt. A Kossuth Rádiónál folytattam a Krónika munkatársaként, amely csapatot a hatalomra kerülő Orbán-kormány azonnal szétkergetett. A harmadik szerkesztőségi összeomlást 2014-ben éltem át az Origónál.

Vezetésre tenné alkalmassá a tény, hogy sok szerkesztőség szétverését átélhette?