Az Index végnapjai: másik még lehet, ugyanaz már nem lesz

Orvvadász módjára teríti le a szabad sajtó nagyvadjait Orbán Viktor rendszere. A kilövést minden alkalommal az áldozat évekig tartó gazdasági meggyengítése, a tulajdonos megzsarolása és kiszorítása, illetve a stratégiai állásokba saját emberek beejtőernyőztetése előzi meg. Mire a végső támadás megindul, annyira kuszává válnak a szálak, hogy az elkövetők helyett az áldozatok kénytelenek magyarázkodni, miért a hatalom hóhérait látják szerkesztőségük elveszejtése mögött.

Az Index esetében is minden elő volt készítve, hogy szuperbonyolult legyen a legnagyobb jelentőségű magyar gyűjtőportál semlegesítése. A történet mégsem úgy végződött, ahogy Orbánék akarták, mert csaknem száz újságíró, szerkesztő, fotóriporter és videós (a névsor alább olvasható) megelőzte őket, és így láthatóvá tették az ördög lólábát, mielőtt visszahúzhatta volna.

„Ne hallgassunk”

– kérte a csapattól múlt szerdán Dull Szabolcs, az Index (ez idáig) utolsó főszerkesztője. Szavainak súlyt adott, hogy a jelenlévők tudhatták: sokmilliós hallgatási szerződést utasított vissza azon a délelőttön. Ők két nappal rá tömeges felmondással fejezték ki hűségüket Dull és még inkább az Index iránt – vállalva az egzisztenciális bizonytalanságot és a lehetséges pályaelhagyás kényszerét.

Dull Szabolcs, a leváltott főszerkesztő távozik az Index szerkesztőségéből /// Vihart jelző barométer

Huszti István

Az, hogy a hatalom már megteremtette a tulajdonosi és személyi feltételeket az Index átvételéhez, nyilvánvaló volt. De azt csak találgatni lehetett, hogyan és mikor próbálják majd átvenni a kontrollt a szerkesztőségi tartalmak felett.

Az Origo elleni támadásra a 2014-es választási győzelmet követő nyári uborkaszezon kezdetén szánták rá magukat. A Népszabadság végét a 2016-os kvótanépszavazás utáni hétvégén vállalták be. Az Index főszerkesztőjének kirúgására az Európai Unió következő hétéves költségvetése elfogadásának másnapján került sor, most is a ciklus félidejében, uborkaszezonban.

Gergely Márton: Akárhogyan dönt is az Index szerkesztősége, a hatalom nyer

A szerkesztőség a jelek szerint elszánt, egységesen, talpon állva akarja befejezni a küzdelmet, de az elmúlt napok drámái mutatják, hogy a nyugodt újságírói munkához való visszatérés hiú ábránd. Vélemény.

Ebben az országban valahogyan mindig az ellenzéki olvasói szokások változnak, a kritikus szerkesztőségek kerülnek anyagi bajba, és épp akkor rogynak össze, amikor az ezzel járó politikai kockázat a Fidesz számára a legjobban menedzselhető. És mégis, az Index eleste összezavarta a rendszeres médiafogyasztókat, még a médiamunkásokat is. Vajon az Indexet tulajdonló alapítvány ura, Bodolai László árulása következtében rohanta le a NER a szerkesztőséget? Vagy a főszerkesztő értette félre az Index másodvirágzását hozó átalakítási terveket, és fúrt oktondi módon léket a saját hajójába? Esetleg egy pusztító hiszti eredményét látjuk, miközben a vár még kiállt volna néhány támadást? A kormánypropaganda legnagyobb örömére a balliberálisnak nevezett értelmiség egy része is megosztott az itt felsorolt hamis narratívák közt.